Demény, a kötsög

Gazdi szerint...vol.3.

“Nagyjából úgy történt, ahogy vártam. Max utálta Deményt. Eddig egyetlen egyszer találkoztak, a Népligetben. De ott is inkább egy csinos drótos lány körül forgott minden gondolatuk, egymásra sem bagóztak. Aztán Deményt hazavittem. Annyi előrelátás volt már bennem, hogy nem a lakásban mutattam be őket egymásnak, hanem semleges terepen, a parkban. Nos, vér nem folyt.

430173_2848275251522_1670152625_n

Még mindkét kutya erőteljesen ivaros volt, ráadásul egyik sem omega-típus, és amikor két tesztoszteron-harcos egymásnak feszül…annyi enyhített a helyzeten, hogy vizslák, azok persze, nem a halálig tartó küzdelemről híresek.

295234_3200214169775_823814_n

Max egyáltalán nem értette, miért hoztam konkurenciát az életébe. Valószínűleg érezhette, hogy milyen érzésekkel viseltetek Demény iránt, és nem volt boldog. Séta közben még csak-csak elviselte, de amikor felvittem a lakásba, hát kifeszült.

Nagyjából ezek a gondolatok járhattak a fejében:

Ki engedett ide be??? Nem mész a tálkám közeléből! Hééé, veszed le a mocskos lábad a kanapémról? Mit csinálsz, az az ÉN Gazdim…HÉÉÉÉÉ, A MACIIIIM, össze ne merd nyálazni!!!

DSC_7162

Felkészült voltam, mert nyitottam egy üveg bort erre az alkalomra, és mindig is azt gondoltam, a kutyákat hagyni kell, lerendezik. Nos, lerendezték. Egy hatalmas csattanásra kaptam fel a fejem, az egyik szekrényt sikerült felborítaniuk, repültek a cd-k, dvd-k, könyvek szanaszét…és nekem csak egy kép járt a fejemben, ahogy a frissen műtött Demény fekszik a szekrény alatt, mindenütt kutyacafatok lógnak, és hívom kétségbeesetten a Futrinkát, hogy baj van, és rohanunk vissza az orvoshoz, és újraműtik, és mindenről én tehetek, és teljesen alkalmatlan vagyok az ideiglenességre.

Mire ez végigfutott az agyamon, már csak azt érzékeltem, hogy Demény felpattan a kanapéra. Max pedig mellé. Lerendezték. Túlélték. Én is. Nagyjából. Akkor még nem tudtam, hogy nem csak a szekrényt borítják fel, hanem az egész életemet is.

601673_406320879456254_1075814954_n

Jólnevelt gyerek vagyok, hála Anyukámnak, szóval szóltam a szomszédoknak, hogy “új seriff van a városban”, ha nyüszköl, ugat, őrjön, lebontják a lakást, ha vér folyik ki a bejárati ajtó alól…azonnal hívjanak. És elmentem dolgozni.  Megigézetten bámultam a telefont, összerezzentem minden csengésre, de Deményről nem jött hír. A gyanúsan nagy a csend kategória miatt ellógtam a munkahelyemről, hogy a lépcsőházban hallgatózzak. Csend volt. Éltek. Kezdtem megnyugodni, hogy menni fog nekem ez.

268091_1990492447488_2482231_n

Nem ment. 😀 A sétákon Demény kibírhatatlan volt, nem figyelt rám, minden kutyára rárombolt, néha kekeckedett, és mindezek mellé még Maxot is rosszba vitte.

Kettejük közt örökös rivalizálás dúlt. Ha az egyiket megsimogattam, lemorogták egymást. Néha összekaptak. Vér is folyt. Nem voltam épp a helyzet ura.

418449_2793178994150_658682836_n

Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy olyan életet éljek, mint Demény előtt. Gondoltam, vagy én alkalmazkodom hozzá vagy ő hozzám. Szóval, döntenem kellett. A lábát nem ítélték pihenésre, sokat sétáltunk pórázon lassan, hogy minél jobban terhelje, és bringázni is mentünk.

533209_3678238920095_1148235060_n

Én nem tanítottam Maxot bicajozni (=bicikli mellett közlekedni), és azt gondoltam, hogy Deményt sem kell. Nos, mikor harmadjára szaladt át az úton valami cica/galamb/láthatatlan lény miatt, emlékszem, hogy hajítottam el a bicajomat (amit rajongásig imádok), és kaptam el a garabancát, hogy Demény, a k*vaanyád.
Aztán megtanulta. Sokat bicikliztünk, a Kertembe, Katához, még a Római parton is jártunk, ami azért még nekem is túlzás volt.

945479_4891808858585_510590184_n

Kezdtem átérezni ezt a kétkutyás életet, és hittem benne, hogy működhet, szóval elindultunk nyaralni a Tiszához…

Menthetetlenül idealista vagyok, ugye?”

– Judit –

 

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gabriella Surányi says:

    Hú Judit, minden tiszteletem a Tied! Bár nagyon jókat nevetek Demény minden rosszaságán – a kibicnek ugyebár semmi sem drága -, azért nem irigyellek. Látom már, nekem eddig piszok szerencsém volt minden ideiglenesemmel. Pedig volt amelyiket utcáról, erdőből, stb. szedtek össze, semmit nem tudtunk Róla. De többnyire 1-2 bekakálást, bepisilést leszámítva más nemigen történt. Egyedül az előző idink, Rege volt egy kissé problémás, konkrétan az első napokban szétkaparta a bejárati ajtót (2 éve lett cserélve nem probléma 😀 ), és megharapott, ha hangosan kiabálva küldtem valamiért a helyére. De lehet, hogy Deménytől sikítófrászt kaptam volna, vagy kiugrottam volna az emeletről (első 😀 ) vagy őrjöngve hívtam volna a Futrinkát, hogy szabadítsanak meg Tőle (soha nem tennék ilyet)! Szóval tisztellek, hogy mindezt ilyen humorral kezeled! 🙂

  2. Ágnes Borza says:

    Szia!
    Nagyon élveztem az írásodat, a Te kontódra és várom a folytatást!

    Nekem is 2 kutyám van és a másodikat 3 éve fogadtam örökbe! Nálunk nincs vita, én vagyok a főnök!….persze az én kutyám hihetetlenül jó természet és az újonan jött kutyus ráadásul ellenkező nemű is!

    Kellemes nyaralást Nektek!

  3. Éva Kristóf says:

    Működik az,hidd el:)))Nálam 7 kutya van,és a legnagyobb egyetértésben élnek egymás mellett:))
    Kicsi harc volt,de annak már sok éve,mikor egymást követték a kutyák.Ők már 7-10 éve élnek együtt,imádják egymást,soha!!!nincs vita sem.
    Kitartás!:)))))))

  4. Mr Smith says:

    Jaj, Gazdi, hol a folytatás??? Ugye elkeszül, mielőtt elmentek (külön-külön) nyaralni??


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!