Demény, a kötsög

Gazdidolog

“Hét és fél éve vagyok Gazdi. Egy nem igazán kutyás családból. A nagyiknál mindig volt kutya, de az egy egészen más dolog. Valójában mindig macskásnak tartottam magam, és amilyen szerelemmel Ivánra nézek, ez talán így is van. Aztán sok rossz döntés után az életem összekuszálódott, otthagytam második otthonomként imádott városomat, Miskolcot, és hazaköltöztem Egerbe. Akkor már biztosan tudtam, hogy kell egy kutya. Eger olyan kutyás város. Az pedig sosem volt kérdés, hogy vizsla legyen. (Még az is biztos volt, hogy Maxnak fogják hívni, és csak évek múlva döbbentem rá, hogy egy osztálytársam vizsláját hívták így. Az agyamban összekapcsolódott.) Végül egy vizsloid került az életembe, Maximilian.

26927_1301660867129_3100024_n

Már hét és fél éve élünk együtt. Intenzíven, mert leszámítva az egy-egy heteket, amit a Tiszánál tölt anyukámmal, mi mindig együtt voltunk. Együtt vészeltünk át legalább négy-öt költözést, többszáz (:-D) keserves szakítást, igazi jóban-rosszban dolog a miénk. Nem mondhatnám, hogy túlneveltem, mint tudjuk, pocsék, túl-liberális gazdi vagyok, de Max okos. Vagyis inkább rafkós. Borzalmas lelki terrorista, aki minden műmájer szenvedést bevet, hogy elérjen valamit. Főleg kaját. És plüssállatot. A két gyengéje.

26927_1306172539918_6064837_n

A családom sokszor vádol azzal, hogy Deményt jobban szeretem, de ez nem igaz. Ő egyszerűen más. Demény egy bohóc, Mókamikinek is szoktuk hívni, és igazi rosszgyerek, a jég hátán is megél. Ráadásul, teljesen megváltoztatta az életem, de ez egy másik történet.

Nemrég Demény egy blogbejegyzésében kiröhögte az örökös aggódásunkat. Könnyű neki, a legfőbb gondja, hogy van-e elég töpörtyű itthon. (És nincs. Persze.) Szerencsésnek mondhatom magam, nem volt túl sok okom aggódni értük. Mikor Demény hozzám került, már megműtötték a csípőjét. Persze, nagyon aggódtam, mikor nem használta a hátsó lábát, és sokat mozogtunk, hogy helyre jöjjön, de próbáltam rá ideiglenes kutyaként tekinteni. Maxnak egyszer leszakadt a körme, meg kilyukadt a füle, de körülbelül ez volt a legfőbb gondunk. Eddig.

@ Szi-Benedek Photography

@ Szi-Benedek Photography

Vasárnap egész nap esett. Max kedvetlenül sétált, fájlalta a lábát. Öregszik. Akadnak gondjai az ízületeivel. Pocsék idő, front, gondoltam, nyűgös. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán este elfordította a fejét, mikor vacsit adtam. Ilyet nem csinált az elmúlt hét évben, és tudtam, hogy ez rosszat jelent. Nagyon rosszat.

1468695_566381353450205_1342790871_n

Amikor állatorvost választasz, az olyan súlyos döntés, fel sem tudod mérni. Olyan doki kell, akire a saját életed is bíznád, ha kicsit is kételkedsz, nem jársz jó helyen. Mert a legtöbbször nincs idő kételkedni. Nekem sokáig nem volt állatorvosom, és ismerek párat, akire a plüssmackóimat sem bíznám…de szerencsés vagyok, az osztálytársam egy állatorvost vett feleségül. (Köszi, Laci, csókollak!) Egy remek állatorvost. Sors keze volt.

1424374_565927246828949_651444491_n

Maxtól vért vettünk. Majd mikor megcsörrent a telefon, már tudtam, nem jó hír. “Gyertek vissza azonnal, babézia.”

Babézia. Túl sok időt töltöttem nyamvadt, beteg állatok közt, hogy tudjam, ez a szó mit jelent. Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy ha időben észreveszik, és megfelelő kezelést kap, a kutyák 90%-a simán meggyógyul. Na, de láttunk mi már karón varjút…meg egyszer lesz, ami sosem volt.

Max borzalmasan levert volt, menni sem nagyon tudott. Én egész testemben remegtem a stressztől. Kiskutyám. Max már hét és fél éves…de még legalább ennyi időnk lehet együtt, és én ezt együtt akarom eltölteni vele. Mert ő az első kutyám, miatta lett belőlem gazdi, miatta kerültem közel az állatvédelemhez, miatta fogadtam Deményt örökbe, miatta ismertem meg a barátaimat és Katát, PótGazdit is.

1474533_566327403455600_1675754989_n

Injekciók, infúziók, gyógyszerek, naponta állatorvos, kevés alvás, sok idegeskedés, aggódás…körülbelül ez jellemzi a hetemet. És még csak szerda van.

Viszont szerda van, és Max eszik. Max plüssözik. Max szinte szalad. Már nem lázas, már nincs vér a vizeletében, minden okom megvan arra, hogy fellélegezzek. Vagyis majdnem. Holnap lesz egy kontroll vérvétel, ami kimutatja majd, károsodott-e olyan mértékben a szervezete, hogy mindez hiábavaló volt.

Még egy nap. Aggódás. Félelem.

1477657_566893113399029_1657063696_n

Most töltök egy pohár bort, vöröset, mert csak a nehéz vörösborok alkalmasak aggódni…és megköszönöm. Bármi is lesz holnap, én köszönöm nektek, hogy velünk vagytok. Nekünk ez a facebook oldal nem csak móka, tényleg közösség. Minden mosoly, minden drukk erőt ad. És köszönöm azoknak, akik pozitív energiát és fényt küldtek, tutira megjött, éreztem!

Mindenkinek, aki épp beteg kutyát ápol, küldök egy mosolyt! Mert minden rendben lesz! Rendben kell lennie.”

– Judit –

Címkék: , ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Beatrix Földi says:

    Nekunk egy Maxink volt (drotszoru magyar vizsla), 14 even at. A Maxik sokaig elnek. Kovetkeztetes: a Maxok is sokaig fognak! Kitartas! (elnezest a kesoi hozzaszolasert, most van idom leulni es vegigolvasni az elmult ket havi bejegyzeseid).

  2. Még szép, hogy nem beteg…csak egy kutya…több mint ember.

  3. Kriszta Zsigmond says:

    Kár, hogy itt nem lehet lájkolni, mert az előző kommentekkel azt tenném.
    Max meggyógyul.
    Ennyi.
    Kriszta

  4. goldannamari@yahoo.com says:

    Drága Judit!bizony elbőgtem magam olvasva irásodat,mélyen megérintett, mivel átéltem nagyon sok aggódást kutyáink miatt.Két fiam van ( felnőtt férfiak már ) ,sokat aggódtam, stresszeltem miattuk,de szégyen nem szégyen valahogy a kutyák miatt ( harmadiknál tartunk) mintha jobban aggódtam….ők nem tudják elmondani mijük fáj, hol a bibi…Amikor Nagycinkát két és félévesen gerincdaganattal műtötték ,sokan megszóltak,hogy miért hagyjuk szenvedni( óriási fájdalmai voltak), nem adtuk fek megműtettűk a legjobb szakemberrel, kaptunk még 12 és fél évet…igaz az utolsó három hónapban nem mozdultam ki a házból, mellette voltam,nem voltak fájdalmai, csak állandóan csetlett-botlott….nem döntöttünk, ő döntött…elaludt…belehaltunk…s jött Kiscinka…nem pótol,és hál’istennek más, nem hasonlitgatunk, imádjuk őt is…bocs a szószátyárságért,de irásod kavarfek és ez jó!Max tuti hogy meggyógyul, jó lesz az eredmény Tündérarc!

  5. Mr Smith says:

    Kedves, Drága Gazdi!
    Minden rendben lesz, a legnagyobb rendben! Max egy csodakutya! <3

  6. Krisztina Dergez says:

    Drága Max és Judit!

    Minden aggodalommal töltött pillanat közelebb visz valamihez. Plüssel játszó, éhes kutyát csak jó hír várhat holnap. Öszinte szívvel kívánom!
    Èn is elsö kutyatuljdonos vagyok, 11 éves vizsloiddal, ö az elsö gyerekem, talán a másodikat pont neki köszönhetem,mikor bebizonyította a páromnak, hogy a felelöségvállalás nem lemondással, hanem fantsztikus élménnyel, öszinte szeretettel társul.
    Az elsö kutyák kincsek az értö kezekben- mint a tiéd. Max meggyógyul, a veletek való közösségvállalás nagyszerü. megosztottan küldöm gyógyító energiáimat Maxnak és az en Csumpimnak, akinek szintén küzdenie kell. Hajrá srácok, gazdinép szottyadt. Felvidítani minket a jó hírrel! Mindent jót az összes 4 lábúnak és neked is, Judit! Kriszta

  7. Gosztonyi Lilla says:

    Kedves Judit!
    A hét elejét még én is a lassan csöpögő infúziós tasak mellett s főként,8 éves kuvasz mix kutyusom mellett töltöttem,szintén babézia miatt…Hazudnék,ha azt mondanám,nem aggódtam nagyon,de!Bíztam és jól tettem,hogy bíztam:) Az állatorvosaink szuperek,s ők is,én is mindent megtettünk Bundikámért…Ha ti is időben észrevettétek-márpedig így történt-nem kell félned!Persze,ilyet kérni,állítani felesleges,hiszen imádjuk a kis rosszaságainkat s nyilván betegre aggódjuk magunkat,de én esetetekben tényleg bízom a legjobbakban.Hét és fél év egy örökmozgó vizslánál még jóformán második kölyökkor,hiszem,hogy a jó tartási körülmények s a féltő gondoskodás meghozzák a várt eredményt,az immunrendszere is erős,ennyi idő alatt nem gondolom,hogy maradandó károsodás történt volna.Mindenesetre figyeljük a következő posztot,addig is kitartást s mielőbbi gyógyulást,minden jót kívánok!
    Üdvözlettel,
    Gosztonyi Lilla

  8. diva.the.shihtzu says:

    Totál ráismerek a Gazdira, te jó ég mennyit aggódott értem… Olyankor egészen más, már majdnem félelmetes, mennyire fél. Pedig én egyszer se féltem! (nah jó, a vizsgálóasztalon legalább tíz kutya hagyott nekem “menekülj!” szagnyomot, akkor egy kicsit lámpalázam lett, de profin tűrtem mindent) 😉 Te se félj, jó Gazdinak tűnsz! Mi, kutyák erősek vagyunk mint egy szikla, még én is mind az öt kilómmal, hát még Max:) Szurkolunk Nektek, jobbulást Max!

  9. Katalin Kissné Burján says:

    Kedves Judit!
    Én magam nem csak Gazdi vagyok, de anyuka is, és bizton állíthatom Neked, amit most érzel, semmivel sem kevesebb egy anya aggódásánál, hiába legyintenek rá sokan, ugyan, csak egy kutya!
    Az aggódás, a tehetetlenség érzése, a fájdalom ha szenvedni látjuk -ugyanaz. Gyermekeim betegágyánál ültem tépelődve és kétségbeesetten nagyon sok éjszakán, és tudom mennyire jólesik minden együttérző szó, mosoly, gesztus.
    Sajnos nem tudom megígérni, hogy meggyógyul, de szívből kívánom és remélem, mert ennyi szeretet, ami most felétek árad ( és nem csak most!) nem múlhat el nyomtalanul! Maradjatok meg nekünk, így együtt, még nagyon-nagyon sokáig!
    Mielőbbi gyógyulást kívánva, maradok hűséges olvasótok!
    Kati

  10. Szathmáry Zsuzsanna says:

    Kedves Judit!
    Köszi, most már a nevedet is tudom, pedig a kis falkádat már régen ismerem. Egyben elnézésedet is kérem, hogy ismeretlenül mindenfélét írok Deménynek, de annyira aranyosak a képek és hozzá a szövegek, hogy egyszerűen nem tudom megállni. Max és Demény gyönyörűek, és Iván is leveszi az embert a lábáról.
    A mi történetünk is hasonló, tíz éve vagyok gazdi, mióta vidéken lakunk a lányommal. Először mi is macskásak voltunk, kettő volt a pesti lakásban. Ideköltözésünk után változó létszámmal hatan vannak a macsekok. Több nem lesz, mert be már nem fogadunk, és ivartalanítva vannak.
    Brúnó választott kutya, két éve pedig Bence befogadott. Mind a kettőt imádjuk, mindketten játszótéri keverékek. Megkapták ők is a babesiát, de mindkét esetben elég korán kiderült, így két szurival meg lehetett oldani a dolgot. Mi is nagyon összenőttünk, és sajnos én sem vagyok elég erélyes gazdi. Ez van.
    Sok munka és gond van a falkánkkal, de sokkal szegényebbek lennénk nélkülük.
    Bizony rendben lesz minden, Max ismét boldogan bandázik Deménnyel, jó lesz a vérvétel eredménye, meglátod!
    Üdvözöllek Négylábú Barátaiddal együtt
    Zsuzsa


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!