Demény, a kötsög

Tanárblog

“Tanár vagyok. Ez most már végképp bizonyosságot nyert. Mióta majd hét éve abbahagytam a tanítást, és ostoba módon eladtam a lelkem, nem találtam a helyem. Nagyon sokszor álmodtam azt, hogy újra tanítok, és álmodoztam is, hogy megteszem. Nem volt hitem, hogy manapság felvesznek valakit, aki már egyszer otthagyta a pályát, mint egy tékozló fiú. Hazatértem. Két hete újra tanár vagyok, és most már bizonyos, sosem voltam más. Szinte mindenkinek van szakmája, de hivatása csak néhány szerencsés embernek lehet, a tanárság ilyen. Mindegy, mennyit fizet, mennyi munkával, stresszel vagy fájdalommal jár, ezt nem lehet megtagadni, nem mondhatod, hogy “mosom kezeimet”, a véreddé válik, tanár leszel.

35080_1413557424473_2422353_n

Azt hiszem, már Demény blogja is egyfajta “pótlék” volt arra, hogy -ha ilyen mókás, közvetett módon is, de- visszahozzam az életembe a tanítást. Az ivartalanításról, chipezésről, örökbefogadásról beszélni legalább olyan komoly elkötelezettség mint Dosztojevszkij zsenialitása vagy Radnóti csontig hatoló lírája.

1743722_599268720161468_1510054720_n (1)

Sokan talán viccnek tartják ezt vagy egyszerű “magamutogatásnak”, nos, igen, bloggernek lenni olyan, mintha “kitennéd a szívedet az asztalra”, ahogy egy tanár teszi.

Sosem akartam tanítani (szakács akartam lenni, meg színházi rendező), azért mentem magyar szakra, mert rajongtam az irodalomért. Aztán bementem, hogy gyakorlóként megtartsam első órámat, és örökre elvesztem.

313319_2219007320217_122971246_n

Manapság már olyan érzés tanítani, mintha minden órád egyfajta fellépés lenne egy tehetségkutatóban. 45 perced van, hogy megmutasd, mit tudsz, különben kiszavaznak. Hogy mit tudok én? Nagyon sokat tudok az irodalomról, persze, közel sem annyit mint kellene. És semmit nem tudok a gyerekekről. Régen alig pár évvel voltam idősebb náluk, ma döbbenten jöttem rá, hogy akár lehetne a tanítványaimmal egyidős gyermekem is. (Mégis milyen optimizmus kell ahhoz, hogy az ember gyereket szüljön 2000 után???) Nem vagyok anya, nyilván nem is leszek, gazdi vagyok, ez közel sem összehasonlítható…mégis tök olyan.

430692_2922070296352_1780007360_n

Felnőtt, értelmes emberként kezelem azokat a srácokat is, akik leginkább legózással töltenék napjaikat. Nem akadok ki azon, hogy kamaszodnak, és mindenről, de mindenről a szex jut eszükbe. Nem lepődöm meg, hogy 45 percet képtelenek néma csendben végigülni, és nem is várok ilyet.

Az irodalom szabadságot ad. Nem a 2×2 józanságát, hanem érzelmeket, gondolkodást, életet taníthatok nekik. Most még nem értik. Még csak az új tanár vagyok, aki talán kicsit mindent másképp csinál, más elvárásai és más rigolyái vannak. Én embernek tekintem őket, és ennyit is várok el.

281973_2030177759596_2224644_n

Tanár vagyok. Nem én fogom megváltani a világot, de lehetőségem van változtatni azokon, akiké a jövő. Talán lesz egy, aki nem megy el egy rászoruló mellett, talán lesz, aki felszólal, ha igazságtalanságot lát. Aki nem alázza meg a kedvesét, mert “ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted”… Talán lesz, aki az állatot társnak tekinti, és sosem hagyná sorsára. Ha csak egy gyerek egyetlen mondatot a fejébe, szívébe vés abból, amit hiszek, már volt értelme.

625565_4844705841039_1228808549_n

Két hete újra abban a világban mozgok, amit szeretek. Nem tudom, mit gondolnak rólam még a gyerekek. Nem tudom, mennyire fogadtak be a kollégák, mit várnak tőlem a szülők, és mi lesz a sorsom év végén.

De tudom, hogy tanár vagyok. Sosem voltam és már sosem leszek más. Hazataláltam, és köszönöm a Laudernek, hogy esélyt adott.”

– Judit –

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. animama says:

    Sok siker kívánok Neked! Bármit taníts is, azt az egész lényeddel teszed!

  2. Helga Klupács says:

    Kedves Judit!

    Sok sikert és kitartást kívánok választott hivatásodhoz. Én nem vagyok tanár, de három évig oktattam, jó volt adni valamit…

    Egy alig egy éves airedale terrier “anyukája” vagyok, csodálatos alak, hiú és akaratos. Gyakran olvasom Demény blogját, mivel az én kutyám szerint is hasonló a világ. 😀
    Csak így tovább.

  3. Veronika Wágner says:

    Igaz az írásod. A tanári pálya az hivatás…..pedagógusnak csak az marad meg a pályán aki elhivatott. Az én édesanyám magyar tanár volt és egész életében az is maradt – még arany diplomája is volt – egészen haláláig. A nővéremet és engem óvónőnek taníttatott és mindig elmondta, hogy kalácskenyeret adtam a kezetekbe, hogy megtaláljátok – e a mazsolát benne, az már csak rajtatok múlik. Én is ezt mondom most Neked – keresd meg a mazsolát, és minden egyes szemmel többet adsz a gyerekeknek és a társadalomnak.

  4. sorobzsu says:

    Engem éppen az “anyáskodás” küldött a kispadra 🙂 Szerintem, nem gáz az, hogy kipróbáltál mást is. Akkor ennek volt ott az ideje. Egyébként a szomszéd pályán mindig zöldebbnek tűnik a fű :).
    Örülök, hogy hazaértél, érezd magad nagyon-nagyon jól! Egyszer régen én is dolgoztam ilyen helyen…de az sajnos már nem létezik 🙁 Kívánom, hogy Neked több szerencséd legyen!

  5. Gabriella Gémes says:

    Boldogság ilyeneket olvasni. Örültem, mikor az álláslehetőségről írtál.
    Nekem megadatott egy olyan eszményi magyartanárnő (Gombocz Eszter), akiről Te is írsz. Gyakorlatilag a mai napig “belőle élek” – a műveltségem alapjait tekintve. Komplex módon tanított (irodalom, művészettörténet és történelem együttest), érvelni, jegyzetelni, állásfoglalást tenni, mérlegelni, véleményt mondani. A 80-as években ez nem volt túl gyakori. A hivatalos irodalom könyv nem nagyon szakadozott, de rengeteg művet olvastunk, elemeztünk, értelmeztünk (ki-ki a magáéet beleadva).
    Drukkolok Neked (Deményéket is azért csókoltatom…).

  6. Éva Jávor says:

    Minden napod legyen boldog a gyerekekkel és a csúcs kuttyal! Magyarázd meg neki, hogy ez a távollét a töpi miatt van!

  7. László Nagy says:

    Igen, Judit! Igazi TANÁR vagy! Gratulálok, kitartást és sikerélményeket kívánok! (mint egy vizslás szökött tanár ) … Nem tudom szebben mondani, mint az előttem szóló: Katalin Kissné Burján…. 🙂

  8. Maria Kaposi says:

    Tanar vagyok, palyaelhagyo.Parevig elveztem,de azota ketsegbeesetten probalok visszajutni a palyara. Ket iskolaba is felvettek, mint angolost. Egyik iskolarol se ejtsunk szot. Csinaltam en mindent, aztan jott a rak. Megtepazott jol, felforgatta az eletem. A mult nyaron palyaztam en is a Lauderbe, igaz csak 4 oras konyvtari segitesre,de a masodik pillanatban ereztem,h otthon vagyok. Szol a csengo, jon a gyerek, a kollega nem talalja….stbstb. Iskola:) Most epp Kanadaban vagyok csaladi okbol,de ahogy tudok visszamegyek a Lauderbe. Talan meg egyszer en is allhatok egy”dobogon”. Ki tudja,de tanar voltam es vagyok.

  9. Andrea Tumpeck says: (előzmény @Andrea Tumpeck)

    Sajnos miutan elkuldtem nem tudtam javitani a “Tanarnom”-et 🙁 Bocs Icaneni! 🙁

  10. Andrea Tumpeck says:

    Oh! Valamit meg elfelejtettem… mindig vagytam arra, hogy olyan Tanarom legyen aki szereti azt amit csinal. Nem csak a szaraz anyagot daralja el az oran, hanem elvarazsol bennunket gyerekeket. Szerencses vagyok, mert volt egy ilyen tanarnom, tehat tudom mi a kulombseg Tanar es tanar kozott! (nem veletlen a kis es nagybetu! ) Az osztalyod meg talan nem is tudja -de talan mar sejti- milyen szerencses! Ilyen Tanarokbol kellene nagyon sok amilyen Te vagy, es nem lenne tul sok gond a jovo ifjusagaval! :*

  11. Andrea Tumpeck says:

    Judit! Tiszta szivbol gratulalok! Szerencses vagy es nagyon orulok, hogy igy alakult. Regota bele-bele olvasgattam a blogba, de a het vegen nem birtam tovabb, es egyszuszra “kiolvastalak”! Nem bantam meg! Koszonom a rengeteg kellemes percet amit kaptam! Volt, hogy elpityeredtem, volt, hogy hangosan rohogtem. Mikor Demeny azt irta “ehen fogunk halni” bizony aggodosra vettem a figurat, de vegul is megoldodott. Koszonom, hogy megosztod velunk a mindennapjaidat. (ezt most vajon egybe kelllet irni??) Nagyon sok sikert kivanok Neked, nekunk olvasoknak pedig meg sok-sok blogbejegyzest! Pussz Torontobol! <3

  12. Silla Gokpora says:

    Remélem attól függetlenül, hogy amint írod “Demény blogja is egyfajta “pótlék” volt”, nem fogod abbahagyni a blogírást sem.
    Ezen a módon is sok-sok emberre hathatsz.
    Sok sikert a tanításhoz. Le a kalappal az előtt, aki meg tud valamennyire szelídíteni egy csapat tizenévest.

  13. Fejes Anikó says:

    Judit! Nem kell ahhoz iskola, hogy tanár legyél. Minden egyes blogbejegyzésed tanítás. Tanítás a szeretetről, a lelkiismeretről, az önzetlenségről, a humorról, az öniróniáról…és folytathatnám. De majd mások megteszik. 🙂 Nekem napi olvasmányom vagy.

  14. Monika Demecs says:

    Teljesen aterzem, amit irsz. En is kivettem egy evet, mondvan, nem tanitok tobbet, mert a rendszer beteg, de mar 3 honap utan az allasokat bujtam. Most ujra tanitok. Igen, ha tanar vagy, akkor az is maradsz. En pl. 9 eves korom ota. Nagyon szerencsesek a gyerekeid es a kollegaid is, hogy teged kaptak. Egy onzo kerdes: Demenynek hagyod meg, hogy irjon, ugye? 🙂

  15. Katalin Kissné Burján says:

    Édes vagy és imádunk. Tizenakárhányezer diák tanárnénije, gazdija és anyukája. Van aki genetikailag anyuka, gyerek nélkül is. Akár lesz gyereked, akár nem, Te anyuka vagy. Gazdi és Tanár. Mindörökké. Ámen


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!