Demény, a kötsög

Fehér tornacipő

aska

Először a lábát láttam meg. Fehér tornacipőben volt. Milyen hüjjje kétlábú megy sáros, kutyakakás gyepmesteri telepre fehér cipőben? Már ebből is kiderült, hogy szűz még a szerencsétlen, mármint állatvédelmi dolgokban. És most lát ilyet először. Én először a cipőjét láttam meg. Óvatosan ment végig a rácsok előtt, alig mert itt-ott lelassítani. Kóbor haverjaim a fémnek csapódva üvöltöttek, csaholtak, őrjöngve próbálták magukra felhívni a figyelmét. Láttam, hogy remeg a keze. Gyorsan zsebre dugta. Felém tartott.

581674_469650999789908_967140707_n

A tornacipőjét láttam meg először. Ahogy lassan megállt a kennelem előtt. Nem foglalkoztam vele, nem érdekelt már. A fejem sem emeltem meg jöttére, minek? Egyik kétlábú olyan mint a másik. Lógattam az orrom a kutyaházból, és arra koncentráltam, ne fájjon így a lábam, de fájt. Lehunytam a szemem, sóhajtottam. Gondoltam, mire újra kinyitom, már nem lesz ott, olyankor már sosincsenek ott, mind továbbmegy.

kutyahaz

Ott volt. Leguggolt, és úgy bámult, mint aki még sosem látott vizslát. Mondjuk, szépségem megbabonázta, alap. Hagytam, bámuljon csak, fotózgasson, meg sírdogáljon, aztán majd a meleg otthonában mesélgesse csak, hogy ő mekkora állatvédő, mert itt volt. Unásig ismertem már a történetet. Mindenki sírdogál, mindenki sajnál, mindenki hősnek hiszi magát, de mind tovább megy. Mi meg itt maradunk.

Demeny2

Bámultam a tornacipője orrát. Ő engem nézett, és megszólalt: “Radírorrú.” Mi a p*cs? Még csak be sem mutatkozott, máris becézget? Hívogatni kezdett, de nem mozdultam. Hogy mondhattam volna el neki, hogy úgy fáj a lábam, nem bírok felkelni sem? Biztos voltam benne, hogy kötsögnek tart majd, és tovább megy, keres egy másikat a sok száz haverom közül, aki csahol neki. Mert azt szeretik. Aki bohóckodik. Nem ment. Ott maradt. Beszélt hozzám, azt mondta: “mostmármindenrendbenlesz“. Mivan, mondom? Mi az, hogy rendben? Mi az, hogy most már? Mikor? Hö?

DSC_6702

Aztán mások is jöttek, de én többé nem vettem le a szemem a fehér tornacipőjéről. Azt néztem, mikor kihúztak a kutyaházból is, mert annyira fájt a lábam, nem bírtam ráállni sem. Azt bámultam, mikor kivitt az utcára, és beültetett a kocsiba, azt figyeltem egész úton, miközben simogatta a nyakam, és duruzsolt, hogy “mostmármindenrendbenlesz”. Csak a fehér tornacipőjét bámultam, és hittem neki. Mert milyen idióta megy fehér cipőben sáros, kutyakakás gyepmesteri telepre? Gazdi, az én Gazdim.

export-8788

Már nincs meg az a tornacipő, de ma eszembe jutott, mert kaptam egy levelet.

“Kedves Demény!

Először is szeretném elmondani neked mennyire örülök, hogy az alattvalód lehetek. Mióta először olvastam zseniális gondolatáradatodat, abszolút hű követőd lettem, és őszintén szólva kedvet kaptam egy hasonlóan fenséges kutya, mint tenmagad (bár tudom, hogy a te nagyságodat nem érheti fel semmilyen más kutya sem) örökbefogadására, illetve, hogy pontosítsak örökbe adnám magamat egy vizslának, aki természetesen deményista elvek szerint formálhatna engem. Természetesen.
De szeretnélek megkérdezni, mivel én is és párom is dolgozunk teljes állásban, illetve Pesten kis lakásban élünk, és hát Gazdi is így tart Téged, hogy mik a tapasztalataitok? Ti ráadásul többen is vagytok Max-al és Ivánnal, de úgy tudom ti is kis lakásban éltek együtt, és Gazdi is dolgozok. Ez így nem kényelmetlen Neked? Mert én nem magam miatt aggódom, hanem hogy a kutyus érezné magát rosszul pici helyen. Reggel persze sétálna egyet, esetleg futna is velem, vagy este futna, sétálna egy nagyot ahogy éppen jön, hétvégén persze meg nagy dolgok, játékok, túrák, séták…

222887_1855376429672_7423216_n

Bár ez az én személyes véleményem, de nem jobb lenne így neki egy lakásban két szerető gazdival, plusz egy harmadik pótgazdival, aki a párom öccse, mint a gyepin akár évekig? Tényleg nem akarok önző lenni, és magamra gondolni csak, mert én nagyon szeretném ha kiválaszthatna engem egy még gazditlan vizsla, de azt is szeretném ha jól érezné magát egészséges körülmények között.

Ne haragudj, hogy ennyit raboltam drága idődből, és sok sok virtuális töpit küldök neked! Üdvözlöm Max-ot, Ivánt is azért!
Remélem az iszonyat fontos kukaborogatás, és deményista elvek terjesztése mellett marad egy töpinyi időd, hogy válaszolj!

Köszönöm, és Demény legyen Mindenkivel!”

Nyilván elmagyaráztam neki, hogy nem a lakás, hanem a szeretet mérete a lényeg. Eltelt néhány hét, és ma ez várt a postaládámban:

998146_662620777118084_819252142_n

“Fuuh, nem igazán tudom leírni mit érzek most annyira boldog vagyok, mert mi fogjuk elhozni Krakkot. Eredetileg április-május körül terveztük a kutyust, de hát megláttam, elolvastam a posztodat, megmutattam barátomnak is, és egyszerűen nem volt megállás, beleszerettünk, már mikor először kajláskodott velünk Tárnokon. Remélem most pénteken már együtt alszunk el este egy kimerítő séta után. Ha érdekel majd informállak hogylétéről, de nagyon nagyon fogunk rá vigyázni, és mindent megteszünk, hogy jó gazdik legyünk. Köszi a korábbi tanácsot, és szurkolj nekünk, kezdő vizslásoknak!”

1920373_662620610451434_1052356430_n

Gazdi boldog. Nekem pedig eszembe jutott, hogy Krakk is megtalálta a cipőit, amiket követni fog egy jobb élet felé. Mert vannak olyan idióták, akik fehér cipőben mennek sáros, kutyakakás gyepmesteri telepre, fehér cipőben, amit később kidobnak majd, mert szürkére tapicskolja pár sáros kutyaláb…

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Monika Roman says:

    Egy-ket konnycsepp…
    Minden elismeresem a Gazdide es persze a Tied, Demeny!!! 🙂

  2. Rosta says:

    Ha a jövőben lehorgasztott fővel járok, CSAK fehér tornacipőt látok! (magamon)

  3. Szilvia Obendorf says:

    Nehéz szavakba önteni, amit egy ilyen bejegyzés után érez az ember… nem is fog menni. Szeretlek Titeket! <3

  4. Kövér Annamária says: (előzmény @Ircsi)

    Már megint megríggattál! Nagyon örülök, hogy Krakk gazdikra talált, mert nagyon szívemen viselem a sorsát. Tőle indult ugyanis, hogy én is újra vizslagazdi leszek. A hét végén mi hozzuk el az R-alom egyik kicsi fiúját. Már nagyon várom!!!Mert a vizsla az nem kutya, az vizsla…
    Üdv: Ria

  5. Ircsi says:

    <3 Remélem mindenki megtalálja a cipőjét. Látod Gazdi ezért érdemes csinálni ezt az egészet.

  6. Krisztina Bodor says:

    Könnyek, és könnyek. Ismerős ez a szerelem, Lujzimat is képről láttam, de már akkor tudtam, hogy ő kell nekem. Engem ő választott magának, jött, bújt, kis mohón, mint mindig. Ő az életem értelme. Neked köszönhetően, Demény, egyre több kis árva talál gazdira 🙂

  7. Kovács Krisztina says:

    Kedves Krakkgazdik! Az én gazdim kb. tíz évig szerencsétlenkedett és csorgatta a nyálát különféle kutyás honlapokra, de mindig meggyőzte magát, hogy napi 10-12 óra munka mellett szar életem lenne nála. Meg különben is egy lusta trehány disznó és utál mozogni. Az ideális pozitúra számára az ablaknál/erkélyen ülni egy bögre teával, fürdőköpenyben.
    Szerencsére odaköltözött a szomszédba Bozont (ex-Illatos út), gazdistól. És amikor gazdi elsírta nekik is, hogy “dehátszegénykutya úgyunatkoznaittanappaliba”, csak végigmérték szánakozva és Bozontgazdi annyit mondott: “Hát tudod, szerintem inkább unatkozzon a nappalidban, mint az Illatos úton…” Két héten belül ott hédereltem a szőnyegen…:) Ezt tudnám mondani, mindenkinek, aki hasonlóan szerencsétlen. (Még tornacipője sincs a hüjjjéjének.)

  8. Katalin Pók says:

    Szia Demény !
    Furcsák ezek a kétlábúak. Én a tiszarádi gyepin ücsörögtem a kutyaház tetején, várva hogy vagy egy kétlábú, vagy egy szuri…az a hír járta, hogy nem fáj, csak elalszol tőle.
    Pont úgy volt nálam is, ahogy írtad. Körülöttem az összes kolléga csaholt, hogy őt vegyék észre….
    Én már belefáradtam, hogy mindenféle kutyamentők jöttek és a legtöbb havert elvitték mellőlem, csak én nem kellettem senkinek. Egyszer már majdnem…de a “nincs már hely”megpecsételte sorsomat. Jön holnap a szuri…ami nem fog fájni.
    Aztán másnap tényleg jött a szuri…de nem aludtam el. Sőt. Valami bigyót belém ültettek és megfürdettek. Brrrr. Fáztam,mert hideg volt. Aztán jött egy kétlábú – fehér tornacipő helyett-valami érdekesen gördülő bigyóval a lábán. Leguggolt hozzám, megcirógatott. Olyan otthonos szaga volt. Ettől bele mertem nézni a szemébe. És akkor értettem meg, hogy ő értem jött…
    Ölébe vett és “lecsöpecezett”. Nem egy férfias név, de Neki elnézem, mert NEKI szabad.
    Mert ő megmentett a sötétségszuritól, elvitt az otthonába és megosztja az életét velem.
    És amikor a szemembe néz, érzem a szeretetet, ami vissza adta az életemet és a hitemet, hogy a legreménytelenebb helyzetből is meg lehet szabadulni és az életnél nincs fontosabb. Csak egy kis szeretet kell még hozzá.
    Na elég a nyálas dumából, megyek, kiosztom vizsla testvéreimet , hogy lássák ki az úr a háznál.
    Gyepis testvéreimnek üzenem, hogy a végén csak jön egy kétlábú, akinek a szemébe lehet nézni…Kitartás haverok !

  9. Krisztina Dergez says:

    Hogy miért szeretném örökbe fogadni Rádlit a 11 éves szerelmetes Szuzi mellé, aki éppen most akarja megpecsételni a sorsát – amit naná, hogy nem hagyok – azzal, hogy leoperálja magáról a lábán lévö tumort…?
    Hát ezért, amit itt olvashattunk, mert már az övének is érzem magam, míg az én gyönyörüségem itt alszik tölcsérrel a fején, egy újabb narkozis elöszobájában és mégis a rengeteg nehézség ellenére is szeretném, ha megláthatná a cipömben a nyüstölhetö biztonságot.

    Bizony messze vagyok.

  10. szemi says:

    Bár a sírás tényleg nem segít, azért én sírtam..
    Kicsit az örömtől is persze, hisz te is, és most már Krakk is jó helyen van.. meg a bánattól is, mert tudom, hogy még mennyien várják, hogy előttük is megálljon egy pár cipő.. Szívből kívánom, hogy így legyen!
    Ez a történet volt a legszebb névnapi ajándékom.. Köszönöm! 🙂 ♥

  11. Zsuzsanna Borbásné Felföldi says:

    Kedveseim! Demény és Gazdi!
    Annyira jó olvasni Rólatok!
    Nekem két kutyusom van, Süti (16) és Lili (4).
    Ők is tündérek, de Demény csínytevéseit nem lehet felülmúlni. Olyan jó, hogy Demény és Gazdi mindennapjairól így lehet tudni! Folytassátok a blogot, sokunknak, kutyabarátoknak sokat jelent. Ezek az apró örömök rengeteget jelentenek az ilyen állatbarát embereknek, amilyen én is vagyok. A Futrinka Egyesület számomra is sokat jelent, amennyire tudom, támogatom Őket. Nagyon nagyra becsülöm a munkát, amit a kutyusok megmentésére fordítanak. Bárcsak többet tudnék segíteni! De a sírdogálás sajnos nem segít, pedig megszakad a szívem a sok édes gazditlan tündérért. Továbbra is figyelem bejegyzéseiteket, néha felvidítanak, máskor azért jó, mert én is hasonlóan érzek. Köszönöm!

  12. Jászai Szandra says:

    Üzenem Gazdinak, hogy ez az, amiért érdemes ezt csinálni és néha engedni Neked, hogy kiugasd magad itt nekünk, egyszerű szolga népnek. 🙂
    Gratulálok Krakknak és az Újgazdiknak, nagyon sok együtt eltöltött, boldog évet kívánok nekik!!! Te pedig nyilván veregesd meg a saját vállad, ALAP!
    Remélem egyszer minden cella előtt megáll az a bizonyos cipő! Nagyon jó volt olvasni ezt a posztot,
    sok-sok hasonlót szeretnénk még és persze Krakk és Újgazdik élménybeszámolóját is várjuk!

  13. Annamária Holecs says:

    Én sem feledhetem azt a képet, amit először láttam meg Berryről a neten (aki akkor még Beni volt), ahogy ott lapít lesunyt fülekkel, kétségbe esve az Illatos úti kenelben. Tudtam rögtön, Ő hozzám tartozik, legyen bármilyen. Viharos gyorsasággal került a fajtamentőkhöz, majd ide HAZA, ahol a helye van. Most itt szunyókál a kanapé közepén, néha dorombol egy kicsit, lustán rámkacsint, majd hozzám bújik, igen ITTHON vagyok:)

  14. Ákos Márkus says:

    Nekem is van egy kis gombóc a torkomban!! 🙂

  15. Veronika Wágner says:

    Megkönnyeztem az írásod, nagyon köszönöm…..töpi + simi + ölelés + puszi a Gazdinak is <3

  16. szilvi says:

    Boni ott ült a kenelben nem csaholt elnyomták a többiek Ő egy BColi .. hercegnő. Ez 9 éve történt Azóta Budapest belváros boldog lakója. Ismerőse mindenkinek Szerelme hűséggel Betyár 9 éve és Zeusz a Shih tzu,szintén 9 éve. Hűséges puhaszőrű Ő az óvodások trénere és a mosolyt csalógató Igazán a kertben érzi jól magát Ott a gyikoknak annyi Jó hogy van Ő és a többiek is mind

  17. Károly Katkó says:

    Amíg élek nem felejtem el azt a pillanatot amikor először találkoztam Rudival és aztán nélküle kellett hazamenjek. Már akkor jönni akart, de vissza kellett menjek érte….. És azóta társunk, jóban-rosszban. Sőt, azóta van még egy kutya társa, Cirmi, akit valaki/valami elnámított “előző” életében….

    Mindenkinek kívánom ezt az érzést, amit a “mentett” kutyák adnak, pedig ők nem kérnek érte sokat, csak a szeretetünket 😉

  18. György Marosi says:

    Jól van, Demény, ma nagy voltál. Ez a te dolgod – közelítsd a kutyákat és az embereket – és ezt ma jól csináltad. Nem mondom, hogy most emiatt szemétkedhetsz majd kicsit, mert úgyis úgy lesz. Pihenésképp, a jó után. Alap.
    Berci vizsla, aki Apa kezével írt neked.
    PS: Milyen fogkrémet használsz?

  19. Kovács Dóra says:

    eez annyira megható, áh nincsenek rá szavak… csúcs vagy Gazdival együtt, abba ne hagyd az írást!! Krakkról pedig kérünk híreket!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!