Demény, a kötsög

Feminista ribanc

Nem akartam Maxot ivartalaníttatni. Mondhatnám, hogy én ilyen bölcs, felelős állattartónak születtem, de hazudnék. Nem azért, mert elhízik (amúgyis iszonyú dagadt volt akkoriban), nem azért, mert megváltozna a természete vagy mert csonkítás. Csak nem akartam. Az én szép kiskutyám, szemem fénye, ő így tökéletes, nincsenek viselkedésbeli problémái. Hogy néha balhézik? Hogy dominál? Hm, de hát ez tök természetes, nem? Nekem ő úgy jó, ahogy van.

26927_1301662187162_3003849_n

Szégyellem ezt ma már? Nem. Max az első kutyám, nem voltak nagy tapasztalataim, nem olvastam szakkönyveket, csak együtt éltünk, csiszolódtunk. Persze, követtem el hibákat, nagyokat, de én legalább tanultam belőlük.

992908_490360554385619_1153819813_n

Mert Demény egy köcsög  volt, mikor magamhoz vettem. A parkban mindenki miket utált, minden kannal kikezdett, vérremenő küzdelmeket vívott, oldalba pisálta az embereket, és mindenkit meg akart dugni. Mert ez tök természetes, nem? Nem. Nem az.

418449_2793178994150_658682836_n

Az ivartalanítással nem csupán az ő életük változott meg, az enyém is. Teljes nyugalommal tudok velük százkutyás társaságba menni, tudom, nem lesz balhé. Nem tudom, feltűnt-e már bárkinek is, hogy a kutyás rendezvényeken mindig az ivaros kanok csinálják a fesztivált? Kinek jó az? Neked jó folyton Buksi után üvöltözni, meg lerángatni más kutyák hátáról? Neked kell ez a feszültség? Mert a kutyáknak tökre nincs rá szükségük.

386363_2428673481740_110576624_n 383192_2458369824130_1915784799_n

Mikor eldőlt, hogy Demény az én kutyám marad, egyértelmű volt, hogy Max sem lesz tovább ivaros kutya. Ők egyszerre vesztették el a golyóikat, és nem bántam meg. Hogy változott-e a személyiségük? Persze, nem verekszenek, nem zaklatnak más kutyákat, nem harcolnak a falkavezérségért minden kannal. Hogy változtott-e az életünk? Igen. Nyugodt szívvel megyünk bármilyen társaságba, még tüzelő szukáról is el tudom őket hívni, és simán hazasétálok bármilyen kutyával, nem fogják meggyilkolni. Ti, akik annyira ragaszkodtok azokhoz a golyókhoz, elmondhatjátok ezt?

10401458_758850654160054_7257588504528350467_n

Vagy tök normális, hogy a kutya állandó feszkóban él? Minek? Kinek?

Sokan azt hiszik, én most a mindenttudó megmondóember vagyok, pedig eszem ágában sincs. Mindenki úgy neveli, tartja, szereti a kutyáját, ahogy az neki jó. Hogy szívvel-lélekkel kiállok az ivartalanítás mellett? Igen. Mert én sirattam már kölyköket, akik hobbialomba születtek, és nem élték túl. “Mert minden kutyának meg kell tapasztalni a szex és az anyaság örömét.”  Én láttam már elütött kutyát, mert nincs az a kerítés, ami visszatart egy vizslát, ha a szomszédban tüzelnek. Láttam kutyát gennyes méhgyulladás miatt meghalni, és heredaganat miatt lebénulni.

1901338_810988072253707_7213860821345319407_n

Igen, kiállok az ivartalanítás mellett, nem azért mert feminista ribanc vagyok, aki még a kutyáit is töketleníti, -ahogy azt néha kedvesen megkapom-, hanem mert minél tovább szeretnék velük együtt élni, egészségben és harmóniában.

Hirdethetjük mi az igét, és csinálhatunk durvábbnál durvább plakátokat, amik felhívják a figyelmet…hiába. Amíg az emberek fejében sötétség van, nem tehetünk semmit. Amíg kutyát lakásban tartani állatkínzás, amíg évente kétszer vízbe lehet fojtani a nem kívánt kölyköket, amíg egyszerűbb a megunt, beteg ebet elaltatni mint kezelni, addig hiába ugatunk.

10458158_821513387861207_1219296207623008279_n

Amíg olyan orvosnak nevezett hentesek praktizálhatnak, akik szerint ne ivartalaníts, mert olyan szép a kutya, meg mert el fog hízni, amíg a kutyaiskolában azt tanítják, “nem csonkítani kell, hanem felnőni a feladathoz”, addig mi ehhez kevesen vagyunk. Addig mindig lesznek hobbialmok, megélhetési szaporítók, lesznek földhöz csapkodott kutyakölykök, gyepire adott ebek öklömnyi daganattal, addig mindig teltház lesz a menhelyeken.

Tarnok_6370-2

Max, Demény és Iván mind ivartalanok, oltottak, chipesek és -ami a legfontosabb – boldogok. Hogy nem szeretnék-e Deménytől egy kiskutyát? Nem. Ha eljön a nap, mikor új falkatag érkezik a családba, menhelyről hozom majd. Mert valakinek fizetni kell mások felelőtlenségéért. És ne a kutya legyen az.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anita Kiss says:

    Szívemből szóltál!

    2 kandúrunk van, golyótlanok.
    Mellette egy mopszunk, ő hét hónapos korában ivartalanodott ( lányka) és ez így van rendjén!
    Szeretnénk még egy bullmasztiffot, ő is ivartalanítva lesz.
    Nem kellenek felesleges szaporulatok.
    Boldogabb, kiegyensúlyozottabb életük lesz, mint ivarosan.

  2. Anita Dukai says:

    Sziasztok!
    Nálunk is alap, hogy mindkét kutya ivartalanítva van, hiába lett belőlük így “kan”, és élik ki magukat a lábunkon 🙂 Hízni hívtak, de belefér még, és legalább nem kell aggódni, hogy beszökik egy szomszéd kutya és születnek kiskutyáink 🙂
    Ami miatt inkább írni akartam: rokonom (sajnos nem választhatom meg, ugye) keresett kiskutyát. Ismerőséknél született két fajtatiszta tacsi, de szívesen elajándékozták volna. (itt most ne térjünk ki a miért nem ivartalanították kérdésre 🙂 ) Mondtam rokonnak, hogy van tacsi kölyök, választhat, mert az egyik fiú, a másik lány. Mire ő: mindegy, ha lány, akkor majd jöhetnek a kiskutyák, mer’ 10000ért el lehet adni, ha fiú, akkor majd hordom fedeztetni. Na és ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy ha rajtam múlik, rokonnak nem lesz kutyája, mert egy zsírfej ő is. Én úgy gondoltam, hogy ivartalanítás után (aminek inkább vállaltam volna a költségét) vittük volna el neki a kutyust, de így sehogy!!!!

  3. bea.mullerne@freemail.hu says:

    Judit, kérlek – a szavaiddal élve – ugass, minél tovább és minél hangosabb, és mi Veled/Veletek ugatunk. És ha sokan, egyformát ugatnak, akkor az előbb-utóbb beivódik a kétlábúak agyába. Koksz éppen csak elmúlt 6 hónapos, amikor ivartalaníttattam. Boldog kiegyensúlyozott, megfelelő súlyú kutyával élek egy fedél alatt.

  4. kicsi.emmie says:

    Hozzánk a spániel szipiszupi tenyésztőtől jött… Tavaly decemberben sétált át a szivárványhídon 14 év után…szűrések és minden egyéb, tenyésztői segítség mellett az első alom után elrákosodott. A méh- és petefészekrák természetesen azonnali ivartalanítást jelentett. Később szőrtüsző- és zsírmirigy-daganatokkal küzdöttünk, állandó orvosi ellátás, csillagászati összegek… végül nekünk kellett dönteni. Akkor már megvolt a német juhász. Egy olyan családtól hoztuk el, ahol a szuka minden tüzelésénél fialt. A kis majom megszületésekor a szuka 10 éves volt, csecsemőfejnyi daganattal. Könyörögtünk az idős házaspárnak, hogy legalább ivartalanítsák. Annyira sajnáltuk a kis szőrgolyót (utolsó az alomból, ordas, senkinek nem kellett), hogy végül nem volt kérdés, elhoztuk. Az ismerősök közül egy ideig jártak a nyakunkra, hogy ha lesz kölyök, nekik rögtön kell. Ismeretlen emberek ajánlgatták a szukáikat… Idő közben a kutya ivarérett lett, azonos súlyban velem, és egy tipikus bunkó, tökös kan. Már nem bírtam vele, a séták felértek egy öngyilkossággal, így arra döntöttem, menjenek a golyói. Az akkori párom úgy felháborodott ezen, hogy szakított velem, mert “kegyetlenség egy férfit megfosztani az örömtől”…Hát persze… Azóta boldog, a séták egyszerűen mennek, az ÖV hibátlan és nem mellesleg frusztrációnak és a korábbi hiperaktív hülyeségeinek nyoma sincs.
    A spániel halála mindenkit taccsra tett, többek között a németjucit is, így néhány hónap múlva elkezdtük járni a menhelyeket, felkerestük a Cocker Rockereket, de spánielt hozni túl fájdalmas lett volna. Jött egy esély, egy csodálatos dobi kölyök. 5 hónapos volt, mikor jelképes összegért elhoztuk az előző gazditól, akinél kerti dísz volt, de rájött, hogy nincs neki szüksége egy állandóan ideges, ásós, ugatós ördögfiókára. Nálam egy angyal, tegnap esett át az ivartalanításon (ne jussos arra a sorsra, amire a szaporítós tesói és valószínűleg az anyja), és persze nem álltatnám magam azzal, hogy “tudok én rá vigyázni”… nameg ugye ott az előzőleges tapasztalat.
    Egyébként már az ő kölykeiért is álltak volna sorba a “kedves”, “felelősségteljes” ismerősök, meg azok, akik jöttek azzal, hogy “nem akarod, hogy legalább egyszer anyuka legyen?””miért nem hagyod, hogy élvezze az életet?””miért kínzod azt a szerencsétlen kutyát?””miért gondolod, hogy Istent játszhatsz?” és a satöbbi…
    A hátamon égnek állt a szőr. Jobb így nekik és nekünk is. Nálunk mindenki ivartalan és boldog. Így van ez jól.

  5. Rosta says:

    én is BOLDOG vagyok, hogy TI vagytok! 🙂

  6. Mr Smith says:

    Nekem megvannak a golyóim….még….
    Nem vagyok balhés, nem támadok, nem szaladok el, teljesen kiegyensúlozott, tarsasagba vihető 6 éves vagyok.
    De azt mondták Anyáék, hogy lassan eljön a napja, hogy az egészségem érdekében kés alá kell feküdnöm….kicsit izgulok….bár Anya jobban 😉

  7. Dorottya Szabo says:

    Na igen, nem beszélve ugye arról sem, hogy az ivartalanítással sokkal könnyebben kivédhető a nem kívánt szaporulat. A menhelyek tele vannak, az utcák úgyszintén, de sokan még így is pároztatják a kutyákat. Tudok olyan emberről, aki szándékkal fedeztette a hibás kutyát, hogy szüljön. Hiába próbáltuk lebeszélni, nem hallgatott az értelmes szóra. El sem merem képzelni hány kiskutya és kiscica kerül vízbefolytásra, nyaktörésre vagy csak simán lapáttal agyoncsapásra 🙁

  8. Veronika Wágner says:

    Szép és nyugodt élete lehet a kutyusoknak és a cicáknak is ivartalanítás után! Nálunk a cicák is ivartalanítottak Egy kandúrom volt – imádtam! Csavargása miatt vesztette életét – megmérgezték!
    Akkor rettentően sajnáltam, hogy nem azonnal ivartalanítottuk őt is! Azóta is siratom Foltit!
    Köszi az írást Judit! 😀

  9. Ircsi says:

    Mi 7 hónaposan ivartalanítottuk Edit. A világ legboldogabb kutyája mi meg a legnyugodtabb gazdik. Soha nem verekszik, nem akar dominálni és a szukák sem érdeklik. Ja és mellesleg esztétikailag is sokkal szebb. Szóval osszad csak az igét!

  10. szilvi says:

    Judit kemény és igaz mondatok Bármennyire is hálátlan dolog ki kell mondani Persze tudjuk mind a menhelyen vagy egy egy kutyánál a kisgyrekek is sokat tanulhatnak Megismerik az állatokat , nem csak szeretgetik, hanem felelnek is egymásért Mit ér ha valaki ( saját ivarosságára gondol, amikor a kutya ivartalanitásáról beszélünk) akkor lágyul el, amikor keményen kellene tenni valamit. A felelőtlen állattartó persze nem olvassa demény blogját, Ő láncon tartja az udvaron a tacsit, vagy a pumit (már a nykába is vésődik a lánc) nem oltat, nem ellenőrizett, oda veti a kaját , nincs mindig friss ivóviz- árnyék sincs , ja és lehet, hogy megesik ami megesik és a külykök már utban vannak. Lehetne borzalmakat mesélni. Ugy gondolom csak bekötjük a szemünket hogy ne lássunk, ha nem beszélünk nyiltan a dolgokról. Igen szeretettel az állat iránti tisztelettel. Gondoskodva az utodokról és ivartalanitani, ha nem akarunk szaporulatot (tervezetten) és vigyázunk az állatra. Ezt megértik a gyerekek is ha elmesélik nekik és nem gondolják gonoszságnak az állat ellen.Felelős állattartó vagy és a képen látható hölgyek komoly érdekvédők. Nem csak az állatoké, hanem az embereké is, mert aki gonoszul viselkedik az állatokkal a rá bizott jószágokkal az megteszi az emberrel is. előbb utobb.

  11. Nyuszi Alamuszi says:

    Az én első kutyám majdnem ráment arra, hogy nem ivartalaníttatuk (akkoriban még nem volt ekkora felvilágosítás): nyolc éves volt és gennyes méhgyulladása lett, a dokink nem ismerte fel, az utolsó pillanatban, éjjel értem be bele Pestre az állatorvosira, az ügyeletre, már eszméletlen volt, mikor bementem vele….. Megmentették, után élt még ugyanennyit, 16,5 évesen ment el…. és ha zongorázni tudnám a különbséget az első és a második nyolc évünk között: mivel nem tüzelt többet, vihettem sétálni ahová és amikor akartam, nem kellett tartani az udvarlóktól, a lakásban nem kellett takarítani (bár ő is takarított, azért az nem volt tökéletes) a pöttyöket. Az állatorvosin a dokinőtől hallottam először, hogy nem, nem fog meghízni, nem nem fog megváltozni, stb., stb. És tényleg nem történt semmi, holott egy zabagép volt. Azóta minden kutyám ivartalanított szuka, igaz, az utolsó kettő már menhelyről befogadott, nem is adták volna őket máshogy, de addigra magamtól is felnőttem a dologhoz…. és igen, sikítani tudnék, mikor a FB-on valamelyik ismerősöm minden évben örökbe adásra hirdet kiskutyákat vagy kiscicákat, és ha rákérdezek, az a válasz, hogy az anya kutya, macska annyira AKAR/szeret anya lenni….
    Azt is visszakézből cáfolom, hogy azért kellene elletni a kutyát, mert hogy majd ugyanolyat akarok, mint ő volt: nekem a fent emlegetett első kutyám volt A kutya, életem kutyája. Sajnos szült (az első tüzelésénél elkapta a tesója … újabb felvilágosítási hiba az állatorvos részéről), de egyik kölyke sem volt olyan, mint ő. Őt egy menhelyről örökbefogadott kutya formájában kaptam vissza, 3 évvel azután, hogy elment. Holott pont azért tartott ennyi ideig az örökbe fogadás, hogy biztos ne őt akarjam már, hanem “csak” egy másik kutyát. (közben sem voltam kutya nélkül, mert mindig is két-három, sőt egyszer négy kutyával élünk, mikor Morzsa elment, maradt még kettő, most is épp három van….)

  12. goldannamari@yahoo.com says:

    Minden szavaddal egyetértek, mi is dalmatánknál még tudatlanok voltunk, állandó álvemhességgel küzködtünk ,okos “valaki” javasolta fialjon egyszer, szaporítottunk :(, dalmatánk továbbra is álvemhes lett minden tüzelés végén, eredmény 8 éves korától haláláig (14) szívgyógyszeren élt…..Nagycinkánk ivartalanítva volt ,ugyanis ezzel többek között az emlődaganat is elkerülhető, KisCinka is meg lesz műtve nyugalma és nyugalmunk, valamint egészsége érdekében.Hemcsikénket meg már ivartalanítva fogadtuk örökbe, nem híznak el, ha csak nem eteti agyon a kedves gazda, no meg sok mozgást biztosít kutyájának (vizslánál a sok = rengeteg):)

  13. Margittay Anita says:

    Mikor Csibészemet hazahoztuk 6 hónaposan a menhelyről, én is elgondolkodtam…: Olyan szép, gyönyörű kölykei lennének…
    Azért valljuk be, az ember magában tuti eljátszik a gondolattal…
    Azonban jól átgondoltam a dolgot…
    Ami miatt én is az ivartalanítás mellett voksolok, az a sok betegség, ami így elkerülhető… ÉS A LEGFONTOSABB!!!:
    Ha véletlen kiskutyát csinálna egy másik kutyának, azokkal mi lenne? Mert még ha 1-et én meg is tartanék az is idős lenne, mire Csibészem megöregedik… ÉS A TÖBBIVEL MI LENNE??? Mennének (jobb esetben) menhelyre, sintértelepre, vagy sorsukra hagyják őket, akár annak idején Csibészemet és a testvéreit, vagy még rosszabb??? NA NEM!
    Miattam nem történhet ilyesmi! Látom, milyen gondokkal kell szembenéznie egy kitett kutyának.
    Igaz, Csibészem még alig 1 hónapos volt, mikor kitették a tesóival októberben egy autós pihenőbe a földre… De álmodik róla, tudom. Sajnos sok mindentől fél, ami lehet a menhely miatt van, hisz 5 hónapot töltött ott…
    Én nem kívánom ezt 1 kutyusnak sem! ÉS Ő még a szerencsések közé tartozik, mert ettől ugyebár sokkal durvább múltú kutyusok is vannak…

  14. Orsós-Reichert Mónika says:

    Nálunk, az oltási program végén, már adta is a doki az időpontot a bogyózásra…Pont 6 hónapos volt, leszálltak a golyók és már mehettünk is…Mikor erről kikértem egy neves Rottweiler tenyésztő véleményét, azt mondta, hogy ő még nem is hallott olyat, hogy roti ivartalanítva legyen, szerinte az hátrány, mert nyuszi lesz belőlük….Ebből semmi nem jött be, nem lett nyuszi, munka szempontjából semmi különbség nincs közötte és az ivaros rotik között. Nyugodt, játékos, nem szökik, nem harcol…Egy rotis csoport tagja vagyok, ahol tényleg egy kutya sem volt még műtve, ma már 8 rotit ivartalanítottak a csoport tagok. És ahol több, különböző nemű kutya volt a családban, ott az egyik, általában a szuka, biztos, hogy átesett már a műtéten.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!