Úgy járok fotózásra, mint a bokor alá kakát enni. Rutinosan. Félzsák töpörtyűért akár fél pillanatig is hajlandó vagyok a helyemen maradni. Bármire felugrok, bármit megteszek, egyetlen dolog megy nehezen, hogy Gazdival értelmes közös képünk legyen. Nyilván nem az én hibám! Vagy idióta feje van, vagy a hája árnyékot vet a szépségemre. Nem hiszitek el? Íme, a bizonyítékok!
Bizonyíték, hogy nem is vagyok kövér. Elbír.
Kitakarom a fejed. Előnyösebb.
Inkább az én hasam látszódjon, mint a tiéd…
Várj, van valami töpipaca a homlokodon…
Most fotózz, most nem néz ide!
Nem lehetne, hogy veled pózolok, és Gazdi fotóz?
Minden sikeres kutya mögött áll egy Gazdi.
Köszönöm Erikának a fantasztikus képeket, átsüt róluk nagyszerűségem. Mindenesetre legközelebb tökre egyedül megyek, nehéz lehetett Gazdit úgy megfotosoppolni, hogy csak ennyire legyen dagadt.
(Fotók: Chikán Erika Photography)
Szerintem minden kép fantasztikus, alig várom a könyvet 🙂