Demény, a kötsög

Fagyott kutya szíve

“Rosszkedvűen ébredtem. Mind ismeritek a szabadság utolsó vasárnapját, mikor minden olyan üres lesz, és csak arra gondolsz hogy elszaladt az idő, és mennyire nem csináltál semmit. Nem olvastad ki azt az öt könyvet, amit akartál, nem láttad a Rembrandt-kiállítást, nem vacsoráztál a Vapiano-ban, és főleg, nem javítottad ki a dolgozatokat. Az órák elszaladtak, és holnap újrakezdődnek a hétköznapok, és vághatod a centit a következő szünetig. Csak feküdtem a kanapén, és nem tudtam, mitől lehetne ez a nap egy kicsit jobb. Hiába van 35 ezer lájk Demény facebook oldalán, attól még úgy ül melléd a magány reggelente, mint egy hűséges jóbarát. Gondoltam, fel sem kelek, csak átalszom a napot, vagy elmegyek szaunába, ami átmelengeti a lelkemet. Mozdulni sem bírtam. Aztán eszembe jutott az arca. Rég láttam olyan szépet, és tudtam, hogy semmi nem segíthet ezen a napon, csak ő. Úgy döntöttem, hosszú idő után először kimegyek Tárnokra, és megsétáltatom.

a55b1ddc0907f4dd3f596df00d73aab21d242e9c4bfa240ffb59549a8ad877a0

Fendernek hívják, és van gazdijelöltje, ami hatalmas megkönnyebbülés volt, mert így reménytelenné vált a szerelmem iránta. Valaki már lefoglalta, és haza fogja vinni. Csak gondoltam, kimegyek, és adok neki egy csókot. Fender egy tipikus vizsla, aki a nyakadban kezdi, ezerszázalékon ég, és ledönt a lábadról. Neki az élet egy hatalmas mosoly, minden szó ok az örömre, a farkával kékre csapkodja a lábad, letépi rólad a kabátot, mert minden vágya, hogy közel legyen, minél közelebb. Fender abban a kennelben lakik, amiben Demény lakott évekkel ezelőtt. Ő az a vizsla, akit hazavinnék. Aki miatt tuti idegösszeomlást kapnék néhányszor, aki megsokszorozná az ősz hajszálakat a fejemen, de akit imádnék tiszta szívemből élete végéig. Gazdijelöltes. Nem kellett félnem a szerelemtől.

69be4f6c557944cf2788931862e9b56f3c5a421ae22a24223fd14a881ed73280

Mégis szembejött. A szerelem ilyen, szembejön. Szemét dolog tőle. Mandinak hívják, és 3 éves. A gazdájától került az egyesület gondozásába. Ebben az állapotban. A lábán felfekvések, minden bordája, gerince látszik, és a füle egyszerűen ráfagyott a betonra. Mert ugye, hogy lehet vizslát kertben tartani, mert ugye nem kell neki még egy pokróc sem, csak a puszta beton, mert csak egy kutya. Mégsem ez rendített meg, a soványsága, a sebei, hanem a szeme. Ahogy rád néz, teljes bizalommal és nyíltsággal, ahogy egyetlen este után is úgy szalad minden idegenhez, mintha otthon lenne, ahogy kiálló kis csontjaival fut az eldobott labda után, mert van ereje, mert van kedve játszani. Megrendítő, hogy egy kutyában mennyivel több a bizalom és a hit, mint bennünk, emberekben. Én már sokkal jobban félek, ha valaki felém nyújtja a kezét, hogy aztán majd pofoncsap vele, hogy a szó, amivel most szeret, majd bántani fog. Miért vagyunk mi, emberek ennyivel gyengébbek? Miért nem tudunk így, feltétel nélkül szeretni? Mint Mandi.

800ac3217013a4e3cadff4676d86a1a957c8eb5fe69a10d7e9fdd36c755ca8dd

Szerettem volna megmutatni nektek Tárnok legreménytelenebb lakóit, az öreg doglányt, a senkinek sem kellő Furbót, vagy Fikcót, a kócos tacskófiút, mindet, hogy esélyük legyen egy új, egy jobb életre.

b23bccce8e97670335c61d044c2ce0cf83dadd47ca4812773b2c46513bd54d7d f26ae649ed84f443767bd01b368b3b7e2ae5cb279ba4432776292f586ddecb8f

De szerelmes lettem. Mandiba. És haza akarom hozni. Mert elfagyott a füle, mert minden csontja látszik, mert melegre van szüksége, egy otthonra és szeretetre. Haza akarom hozni.

c35d6094f6df303caddb569781a91f5e2b1dca12b7663c3316bc75a2999b3728

És belefutok a saját csapdámba, hogy hirdetem, vigyetek haza ideiglenesen egy kutyát, de én nem teszem. Mert alig vagyok itthon, mert a lakásom olyan kicsi, hogy Demény csak Y-ban tud benne megfordulni, mert anyukám nem beszélne velem egy hónapig, mert van kifogás. Mert mi, emberek így leszünk szerelmesek, hogy a kisördög a bal vállon visongani kezd, miért ne tedd meg, miért ne remélj, miért ne szeress, miért teljes ostobaság az egész.

info@futrinkautca.hu

Ez a szabadságom utolsó vasárnapja, mikor minden olyan üres. És szerelmes lettem, reménytelenül. Úgy teszek, ahogy sosem tudtam tenni egyetlen kapcsolatomban sem: azt kívánom, találja meg a boldogságot valaki mással! Azt kívánom, vigye haza olyan, aki bátrabb nálam, akinek nagyobb a szíve, aki még bízni tud. Vigye haza valaki, mert minden csontja kivan, mert elfagyott a füle, és mert ennek ellenére is mosolyog, labdázik és szeret. Mert megtanulhatnánk tőle hinni.”

– Judit –

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Husi Musi says:

    Imádnám… Kényeztetném… Minden nap Róla szólna… Viszont nem tehetem ki a saját felelőtlenségemnek. Egy ingatag lábakon álló kapcsolat; néha mennék, néha maradnék állapot; viták, veszekedések. Nem ezt érdemli. Gőzerővel dolgozom, hogy a meglévő “jókedv generátorokat” ne viselje meg túlzottan a jelenlegi állapot és ne rajtuk vezessem le a napi hisztit. Hamarosan új fejezet kezdődik, amiben remélem sikerül boldoggá tenni néhány elhagyott, kidobott, ártatlan ebet, megmutatva nekik, hogy a feltétel nélküli szeretetük nem hiábavaló 🙂 Mandi! Nagyon szurkolok, hogy mielőbb társra találj!

  2. Németh Szilvia says:

    Judit, itt az ideje, hogy bátor légy!

  3. Andrea Valis says:

    Miért facsarod ki a szívem? Én haza hoznám (nagyon-nagyon!!!!!!) De van nekem is egy kutyi, meg egy cica. A fiaim nem lennének túl boldogok, ha bővülne a család, de belemennének, ha csak ideiglenes (most kérdeztem meg!) A cicákkal, hogy áll? Ja, és dolgozunk, tehát jó pár órát lennének egyedül napközben! Ha van jobb gazdi adjátok oda, de ha semmi, akkor bevállalom, bár tudom,hogy nem lesz könnyű elengedni (kb. bele fogok halni). Nem tudom mi ütött belém, de legyen.

  4. Gabriella Surányi says:

    Ó Judit, én egyszer azt mondtam, hogy az ideiglenesek OK, bár abba is belehalok minden alkalommal, amikor elmennek! De Tárnokra vagy gyepmesteri telepre soha, de soha nem fogok kimenni! Egyszerűen nem bírnám elviselni szegény kutyák látványát a rács mögött úgy, hogy tudom, nem tudok segíteni rajtuk! Nem megyek Tárnokra sétáltatni, mert belehalnék, hogy utána vissza kell Őket tenni a kennelbe, és nem hozhatom haza. És most mégis megtettem, karácsony másnapján kint voltam Tárnokon sétáltatni, és segítettem vacsorát osztani. És pontosan úgy volt, ahogy gondoltam, percekig csak sírni tudtam, mert olyan megrázó volt látni a sok kutyát, akik mind jöttek oda a rácshoz, nyomták oda az orrukat és várták, hogy szóljak Hozzájuk, megsimogassam Őket. Két vizslát sétáltattunk, Fendert és Furbót! Igen, Fender pontosan olyan, amilyennek leírtad: „aki a nyakadban kezdi, ezerszázalékon ég, és ledönt a lábadról”, „a farkával kékre csapkodja a lábad, letépi rólad a kabátot, mert minden vágya, hogy közel legyen, minél közelebb.” Furbó is ilyen, nem is értem, miért nem kellett még senkinek. Én is legszívesebben elhoztam volna Őket, de nem lehet! 🙁 Nem, mert van 2 saját kutyám, és állandóan van nálunk egy ideiglenes futrinkás vizsla. 2014-ben 12(!!) olyan napunk volt, amikor nem volt nálunk ideiglenes! Volt olyan 2-3 hét, amikor egyszerre két vizsla volt itt! Mindez egy panellakásban! Tudom, hogy ennél többet nem tudok tenni, és mégis pontosan ugyanazt érzem, amit Te, hogy még ezt, meg azt, ja és még amazt is haza akarom hozni, mert szükségük van rá! Lehetőleg mindet, mert az egyik kicsi, a másik sovány, a harmadik…. stb… stb…. És tudom, hogy Tárnokon még mindig jobb nekik, mint az utcán, a gyepin, vagy a „gazdának” nevezett kegyetlen embernél, akitől elkerültek. Tudom, hogy a futrinkás lányok és fiúk szuper kis csapata mindent megtesz, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa Nekik, de…. Este sötét van, hideg van, és Ők ott vannak egyedül, és biztosan nem is értik, hogy miért.
    És Ó, Istenem, most itt van Mandi és Róla eszembe jut Rege, aki szintén ilyen, vagy ha lehet, még rosszabb állapotban került hozzánk! És megint ugyanazt érzem, amit Te, hogy haza kéne hozni, mert meleg és szeretet kéne Neki! És megint én érzem magam rosszul, mert nem tehetem, mert itt van Pille, aki 3 hete jött hozzánk, még csak 5 hónapos, de Ő is megjárhatta már a poklot, mert demodexesen, lázasan, fül- és hörgőgyulladással, hasmenéssel, csont soványan érkezett! Mindezek ellenére virgonc, játékos, pörgős, kajla, mint minden kölyök, és bízik, minden emberben feltétlenül bízik. Újra és újra elcsodálkozom a hozzám kerülő vizslákon, hogy mindazok után, amiken keresztül mentek, még mindig tudnak feltétel nélkül bízni az emberekben. Tényleg többek nálunk.
    Azt mondod, mindig van kifogás, azt mondod: „Azt kívánom, vigye haza olyan, aki bátrabb nálam, akinek nagyobb a szíve, aki még bízni tud.”
    Nem gondolom, hogy ezek kifogások, nem gondolom, hogy kevésbé vagy bátor, vagy kevésbé nagy a szíved! Egyszerűen ismerni kell a határainkat, és ahogy Adri mondta egyszer, tudomásul kell venni, hogy nem tudunk mindenkin segíteni! 🙁 Akkor is, ha ebbe mindig kicsit (nagyon) belehalunk (én legalábbis).
    Úgy gondolom 1-1 ilyen bloggal, poszttal Te nagyon sokszor rengeteget segítesz, <3 hiszen volt már rá példa, nem is egyszer, hogy így talált magának ideiglenest 1-1 kutya, pl. Titusz is! 🙂
    Elnézést, hogy kicsit hosszúra sikeredett az írásom, de ez a blog (is) nagyon megérintett, és úgy éreztem, ezt le kell írnom.
    Nagyon remélem, hogy az írásaid alapján minél többen veszik a bátorságot ahhoz, hogy legalább ideiglenesen befogadjanak 1 kutyát, és megtapasztalják, azt a nagyszerű érzést, amikor egy lerobbant, rossz állapotban érkezett kutyából egy gyönyörű, jó kiállású kutya kerül gazdához!!!! 🙂

  5. Zita Eva Halo says:

    Meghatóan szép. Szívet facsaró… <3 Nekünk is van egy Vilikénk, és imádjuk!!! 😀

  6. Veronika Wágner says:

    Szerintem Neked ott kellene köztük élned és dolgoznod…(bár Neked az nem lenne munka!)
    Akkor talán megnyugodna a lelked, ha minden nap biztonságot és szeretetet tudnál nekik nyújtani!
    Ismerem ezt az érzést……! <3

  7. Zséliné Horváth Timi says:

    Megsirattál ismét! 🙁 Drága kis vizsla, mit tehettek veled??? Remélem valaki haza visz és a Neked igazán járó szeretet adja és nem fog bántani, nem kell a betonon aludnod és melegben leszel!!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!