Demény, a kötsög

Pakold el a dolgokat!

“Demény megevett egy féldoboz Rimadylt. Kicsit nyamvadt, de inkább a lehetséges hosszútávú károk miatt aggódunk. Ma egész nap infúzión lógott, és kapott injekciót, gyógyszereket. Én meg tőletek hideget, meleget. Persze, aki kiteszi az életét az asztalra, ne lepődjön meg, ha kritizálják, nem is erről van szó. Csak elfáradtam.

rimadyl

Mikor megismertem Deményt, egy igazi köcsög volt, nem is ts-sel. Utcagyerek, aki megtanulta, hogyan védje meg magát, és hogy az az övé, amit megeszik. Ezeket a rossz szokásait a saját bőrömön tanultam meg, mikor gyanútlanul levittem sétálni a parkban, és megtámadott minden kant, és megpróbált megszexelni minden lány kutyát. Ezerszer kiabáltam a nevét, mire méltóztatott visszajönni.

992908_490360554385619_1153819813_n

A Kertemben észrevettem, hogy egy gyanútlan lány táskájába vizel, vagy épp az előszoba falát, a cserepes virágot vagy az én nadrágom szárát tiszteli meg. Úgy szaladt át az úton, három sávon, ahogy éppen akart, ha neki a másik oldalon volt dolga. És üvöltött, és kaját lopott.

24441_493628580725483_98582998_n

Nem is akárhogyan. Rágott meg kést, legalább négy jutalomfalattartót, borogatott kukát. Három perc alatt úgy evett meg egy tál mákosgubát, hogy a jénait sem törte össze, eltűntetett egy nagy fazék forró csilis babot úgy, hogy a tűzhelyről sem lökte le a lábast. Azon gondolkodtam, hogy talán nem is főztem…

300838_3674972318432_223294403_n

Csak pislogsz egyet, és már elvitte az asztalról a csirkét, vagy féllábon állva kiette a tepsiből a családi ebédet. A kedvencem mégis, ami talán jól mutatja, hogy mennyire rafkós a dög, amíg levittem a szemetet az első emeletről, nettó 2 perc, kinyitotta a sütőajtót, és kiette az egyik csirkefarhátat a sütőből.

386060_2332453276295_1398663371_32388546_526031800_n

Azt mondjátok, pakoljam el a dolgokat?

Akkoriban kezdő gazdi voltam. Ráadásul Max egy áldott jógyerek volt, aki sosem okozott fejfájást, sem behíváskor, sem kajaügyben. Azóta persze, sokat változott a helyzet. Deménnyel is. Ideiglenesen volt nálam, és úgy kezeltem, mintha a saját kutyám lenne, mert mi mást tehettem volna? Meg kellett tanulnunk együtt élni. Ő megtanulta az én rigolyáimat, én tanítottam – iskolába is jártunk – őt arra, hogyan maradjon életben.

Sosem állítottam, hogy én vagyok a mintagazdi, vagy hogy bármi, amit teszek, követendő példa. Sőt, az egész facebook oldal, a könyv mind inkább egy görbe tükör, hogy mennyi vérrel és verítékkel jár, ha az ember vizslát tart, ráadásul olyat, aki életének egy részében kóborolt.

1017414_482542728500735_641431510_n

De már biztosan el tudok vele menni bárhová, mert visszajön, ha hívom, nem bánt sem kanokat, sem lányokat, nem rombol, nem agresszív. Csak lop. Kaját. Ezt viszont mindig biztosan.

Az okosok azt mondták, úgy tudom leszoktatni a lopásról, ha bekamerázom a lakást, és mikor nem vagyok otthon, akkor is ráüvöltök skype-on, hogy azt gondolja, mindent látok. Köszi.

Mikor a fürdőbe zártam a macskatálat, hogy Ivánnak legyen egy kis nyugta, letépte a fürdőajtót.

1899950_604912546263752_1241504522_n

Mikor Maxot bevittem az állatorvoshoz oltásra, Demény a frissen műtött lábával kimászott a Twingo tetőablakán. A tetőablakán!

A múltkor kinyitotta a fiókot, és felzabálta Iván egy havi alutasakosát.

Azt mondjátok, pakoljam el a dolgokat?

Már négy éve élek úgy, hogy minden nap le kell vinnem a szemetet, vagy akár többször is, hogy egyetlen szelet kenyeret sem hagyhatok felügyelet nélkül, hogy a kaját, amíg ki nem hűl, fel kell pakolnom a szekrény tetejére, hogy nem hagyhatom nyitva az erkélyajtót, mert kint van a száraztáp, hogy folyamatosan azon kattog az agyam, mikor elmegyek itthonról, hagytam-e elől bármit, ami ehető.

export_web-3293

Most hagytam. Egy gyerekzáras gyógyszeres dobozt a konyhapulton. Nem gondoltam, hogy eszébe jut megrágni. Egy műanyagot, zárt tetővel. Eszébe jutott. Megette. És most eléggé aggódom érte.

zinfúzió

Nem mentegetem magam, mert igazatok van, az én hibám, hogy nem pakoltam el rendesen. Deménynek nálam keményebb gazdi kellene, aki nem elfogadja őt olyannak, amilyen, hanem megváltoztatja. Több mint félévig volt nálam i d e i g l e n e s e n. Nem kellett senkinek, érdeklődő is alig akadt. Nálam maradt. Én a nap huszonnégy órájában igyekszem őt életben tartani. Elég kimerítő.

Azt mondjátok, pakoljam el a dolgokat? Kösz a tippet.”

– Judit –

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Judit Veréb says:

    Kedves Judit!

    Itt Judit. 😛
    Jobbulást kívánok, és ne hallgass a sok “kötsög”-re. Kívülről mindenkinek megvan a maga mellénye, az empátiájuk meg valahol fenn a legmagasabb polcon, porosodva.

    Sok Drukk-drukk,
    Verébke 🙂

  2. Gizella Nemes says:

    Judit, nagyon gondos gazdi vagy és sajnos ilyesmi a legnagyobb körültekintés mellett is előfordul! Tudom, hogy az aggodalom most rettenetes, de Demény erős és vagány, biztosan túl lesz ezen(is). Kutyusommal együtt szorítunk és szeretünk Benneteket!

  3. Judit Faritz says:

    Nyugi Judit! Demény jó alapozás ahhoz, hogy legközelebb afgán agarat merj örökbe fogadni. 🙂
    Jobbulást kedvenc vizslánknak!

  4. Petymeg says:

    Szia, Judit! Röviden: been there. Az utcán talált meg egy láthatóan nagyon szomorú előélettel rendelkező középtermetű csau-csau és valamilyen harcimarci keverék. Befogadtam. Tünetek ugyanazok: verekedés, dugás, pisilés, kukázás. A népszigeti kutyaiskolában tanultam meg, hogy egy kutya szeretetét könnyű megszerezni, de a tiszteletét kivívni vérizzadságos munka. Főleg, ha domináns jellem és még izgága is.
    Olvasom minden bejegyzésedet, követlek az FB-n és sokszor elszorul a szívem: amit mulatságos sztorinak mutatsz be, az -az időközben szakemberré lett- szemlélőnek (én 🙂 ) tünet. A kutyának KELL a falkavezér. Életének központja. Nélküle olyan stresszjelenségeket mutat, mint Demény, hiszen ha nincs vezér, neki kell felvállalnia ezt a szerepet és ebben az emberi világban ez egy kutyának lehetetlen feladat. A kutya csak az ösztönéletéből eredően elvárt keretek megléte, biztosítása mellett lehet boldog és stresszmentes. Meglepő, de ha csak simán elengeded, hogy tegyen kedvére, nem lesz boldog. Szeretni fog, egy kicsit talán tart is tőled a csínytevések után, de tisztelni nem fog.
    Nekem két évembe telt, míg Bertalan kutyámmal tisztáztuk, hogy én tartok igényt a vezéri szerepre és ennek meg is felelek. Nehéz volt megtanulnom (kutyapszichológia, gesztusnyelv, stb.) és a nap mint nap gyakorolnom. Azt azonban öröm volt nézni, hogy hogyan omlik le a kutyáról a rengeteg feszültség és hogyan válik nyugodt, kiegyensúlyozott jószággá. Ő ma 11 éves, a világ legcsodálatosabb lénye. És boldog! Emiatt aztán én is. 🙂

  5. Varga Mariann says:

    Csak azt tudom hozzátenni: bármilyen jók és lelkiismeretesek vagyunk, bármennyire is vigyázunk, leginkább a szerencsén, vagy a Istenen – kinek-kinek hite szerint – múlik, hogy gyermekeink (illetve ez esetben kutyáink) épségben felnőnek (kutyáink épségben megöregszenek) Mert igenis jók vagyunk és lelkiismeretesek, és vigyázunk. Egyszerűen vannak dolgok, amikre nincs befolyásunk. Például egy rövidzárlatra, amikor elfelejtjük eltenni, nem zárjuk be, vagy elkalandozik a pillantásunk. Adjunk hálát, ha nem történik baj, és fogadjuk el, hogy nem vagyunk sem mindenhatók, sem tökéletesek. Csak “elég jó szülő”-k, ahogy Bettelheim fogalmaz, és ha azok vagyunk, akkor már mindent megtettünk. Gyermekem is van, kutyám is, és újra, meg újra megtapasztalom ezt. Hálás vagyok, hogy mindketten jól vannak. És hálás leszek, ha Demény is felépül.

  6. Szabóné Horváth Erika says:

    Kitartást nektek!!!!!!! Mindenkivel előfordulhat!!!! Én a felmosóvizemre nem figyeltem oda, és az én kicsi drótos tacskóm belevetődött a tűzforró Domestos-os vízbe. Csak egy pillanatra néztem félre…..szerencsére túl vagyunk rajta, minden oké, nincs maradandó károsodás. Emberek vagyunk, hibázunk, és ez így van rendjén. Ne okold magad! Szeretünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  7. Adrienn Zsótér says:

    Kedves Judit,

    Azt gondolom ilyen tanácsot az ad, aki nemhogy két, de EGY kutyát sem nevel… Az ilyen meg inkább maradna csendben, bár pont nekik van mindig mindenre jól bevált receptjük…
    Nekünk is (ősz óta) két kutyánk van, az egyiket, Morzsit találtuk a 44-es út mentén kóborolva, a másikat (Hamvast) anyósomtól hoztuk el ősszel, mert inkább vállaltuk a két kutyás lét nehézségeit, mint nézzük, ahogy tönkreteszi az egyébként tündéri kölyökkutyát.
    Nem tudtuk, mit veszünk a nyakunkba vele. Nem csak azért nem, mert már elszoktunk a kölyökkutya mindent tönkre fogok tenni hozzáállásától, hanem azért is, mert egy olyan kutyát bevállalni, akinek nem túl jó tapasztalatai voltak addigi életében, nagyon nehéz azt a hitet újra felépíteni, amit másik emberek tönkretettek benne. Hamvast anyós drága nem tanította, nem állított semmilyen korlátot neki, így a vizsla-schnauzer keverék kutty hamar a fejére nőtt. Majd ettől kezdve tehetetlenségében verni kezdte… A veréssel járó bizalomvesztés a legkevesebb kár, amit okozott. Fél, és félelmében mindent és mindenkit megtámad.
    Iskolába járunk vele, nagyon szépen halad mindenben, okosodik, szocializálódik, és talán már kezd átlátni a ködön, és kezdi hinni, hogy nem minden kétlábú támadja meg. Szóval, alakulunk 🙂
    DE nagyon nehéz két kutyával a nap minden perce. Mert az egyiknek ez aheppje, a másiknak az. Óhatatlanul féltékenyek egymásra, bármennyire jóban vannak. És akkor arról ne beszéljünk, hogy az egyiket kigyógyíttatod, majd kezded a másikkal.
    Soraimat nem azért írom, hogy panaszkodjak, mert ma sem tennék másként, újra elhoznám Hamvast. És még az is lehet, hogy innen kezdve mindig két kutyánk lesz. Mert két kutya ugyan kétszer annyi felellősség, gond, DE kétszer annyi öröm és szeretet is.

    A károgókkal meg ne foglalkozz, ilyenek voltak, vannak, lesznek. Inkább menj tovább azon az úton, amin jársz, mert nagyon sok embernek adsz sok-sok boldog pillanatot a bloggal, a Dementor klubbal, könyveddel, amit mindkét kislányomnak a kezébe nyomtam.
    És csak az a fontos, hogy olyan leveleket kapsz, mint ma a Szent Ferenc Állatotthontól…:-). Megkönnyeztem…

    Sokkal többen vagyunk melletted, mint ahány okos van. Csak ők most még esetleg hangosabbak. De nem lesz ez mindig így!!!

  8. Ica Sándor says: (előzmény @Ica Sándor)

    És bocs, természetesen tisztelünk és nem tesztelünk, de a telefonom se tökéletes. Na meg én se…

  9. Ica Sándor says:

    Kedves Judit! Az ítélkezéseket mindig tökéletes és tévedhetetlen emberek írják! Kíváncsi lennék rá, hogy ők hogy birkóznának meg a Te feladataiddal. Őszinte vagy, vállalod, hogy nem vagy tökéletes, ezért könnyű célpont vagy az okos, mindentudó emberek számára. Sokan tesztelünk Téged, azért amit csinálsz és azért, ahogy csinálod. Meg kell tanulnod, hogy kinek a véleménye számít,mert ha ez a sok köcsög leszívja az energiádat, nem lesz erőd a kötsögödre meg az egész falára.

  10. Ica Sándor says:

    Kedves Judit! Az ítélkezéseket mindig tökéletes és tévedhetetlen emberek írják! Kíváncsi lennék rá, hogy ők hogy birkóznának meg a Te feladataiddal. Őszinte vagy, vállalod, hogy nem vagy tökéletes, ezért könnyű célpont vagy az okos, mindentudó emberek számára. Sokan tesztelünk Téged, azért amit csinálsz és azért, ahogy csinálod. Meg kell tanulnod, hogy kinek a véleménye számít,mert ha ez a sok köcsög leszívja az energiádat, nem lesz erőd a kötsögödre meg az egész falára.

  11. Pagonyi Judit says:

    Hogyan van a Demény? Mit mond a doki? Sok-sok drukk megy nektek, ezerrel!

  12. Kati L. says:

    Kedves Judit,

    nem kell mentegetőznöd!

    Előfordul.
    Én, amiről írsz, csak most fogom megtapasztalni, eddig kicsi kutyám volt, most érkezik egy 5 éves vizsla.

    Olvasom az írásaidat, veled sírok, veled nevetek. És a kutyákkal.

    Köszönöm, hogy vagy(tok)!

    Demény fiam, te meg ne szomoríts bennünket!

    Baráti ölelés – mindenkinek!

  13. Gabriella Hubai says:

    Kedves Judit,

    Végigolvasva a posztodat azt kell mondjam, teljesen átérzem a helyzeted… Bár én csak 1,5 éve csinálom ezt, de sokszor én is úgy érzem, hogy elfáradtam. Nekünk egy vizsla és egy német juhász keverékünk van. Utóbbi fél éve, előbbi másfél éve van nálunk.

    A vizsla keverékkel a poklok poklát jártuk meg: kapun átmászás, házról a díszlécek, hőszigetelés lebontása, cipők szétrágása, kert szétásása… olyan is volt, hogy arra mentünk haza, hogy leengedte a három m3-es medencéből a vizet és a medencét apró cafatokra tépte. Folyamatos kajalopás… természetesen. Macskahajkurászás. A macska földhöz vágása… játékból… A macska kajájának felzabálása… minden nap. Ugrálás, hiperaktivitás… folyamatosan.

    Aztán úgy döntöttünk, hozunk neki egy társat, hogy ne legyen egyedül, amikor dolgozunk. Elhoztuk a menhelyről, vele egyidős, de nyugodtabb típus. Ő az első két nap azzal kezdte, hogy átmászott a kerítésen… Cipőket rágott szét… Ásás irgalmatlan mélységekig… Aztán együtt elkezdték szétbontani az ágyásszegélyt… ki is kellett szedni az egészet. Aztán persze az “új” kutya rájött arra is, hogy a kuka tetejét hogy lehet felnyitni… Volt, hogy arra mentünk haza, hogy a kuka teljes tartalma szét van hordva a kertben… Másnap összeszedtem és kiszaladtam a boltba 10 percre… Mire visszamentem egy 100-as csomag papír zsebkendő volt széthordva… A garázs faláról a ponyva lebontva, apró cafatokra széttépve…
    Sokszor kiabálni sem volt erőm… csak csendben eltakarítani utánuk… És aztán végighallgattam az áldást… a páromtól… a szomszédtól, akinek ezek után ez a kutya nem kéne… és mindenkitől, aki jobban tudja…

    Gratulálok minden olyan kutyás gazdinak, akinek ezeket soha nem kellett átélnie, de ne gondolják, hogy ez azért van, mert ő olyan marha jó gazdi (tisztelet a kivételnek)… Nem, legtöbbjüknek csak szerencséje volt, hogy nem fogott ki egy hiperaktív kutyát…

    Az elmúlt öt évben két kölyökmacskát, egy vizslát és egy vizslakeveréket neveltem fel… három műszakos munka mellett… nem is fűznék további kommentet ehhez, szerintem mindent elmondtam…

    Iskolába járunk és szigorítottunk a szabályokon bár sokszor a szívem szakad meg emiatt… Szerencsére most javuló tendenciát mutat a helyzet, talán már csak a kajalopás maradt, ami valószínűleg meg is fog maradni örökre…

    ÉS NEM, NEM LEHET MINDIG MINDENT ELPAKOLNI…

    ÉS MI IS A FORRÓ ÉTELT VAGY A MARADÉK SÜTEMÉNYT A SZEKRÉNYBE VAGY A TETEJÉRE TESSZÜK…

    ÉS NEM, NEM TARTOM MAGAM ROSSZ GAZDINAK AZÉRT, MERT NINCS “MINTAKUTYÁM”…

    Deménynek jobbulást… Ne aggódj, csalánba nem üt a ménkű… te pedig ne foglalkozz az okoskodókkal 🙂 Kitartás! Minden rendben lesz!!!

  14. Kati Fejes says:

    Szeretettel gondolok Rátok! Minden pozitív energiám a Tiétek! /Van!!!/ Édes Deményemé, meg drága Maxé és nem utolsó sorban Tiéd Judit, mert mindig semminek érzem azt a keveset /ami azért több, mint pl. a szomszédaimé!/ amit teszek, ami tőlem telik, a mellett amit Te teszel életem legkedvesebb élőlényeiért, a KUTYÁKÉRT!!!! /na persze a családom…./ 🙂

  15. Süle Ferencné says:

    KEDVES JUDIT! Minden tiszteletem és elismerésem a tied, persze írhatnám hogy nem figyelj a károgókra de nem írom van abban is valami amit írnak, függetlenül attól hogy volt -e valaha kutyás, macskás ill. egyéb tapasztalatuk.Bárkivel előfordulhat aki nem kezdetektől kicsi kórtól neveli ill. próbálja nevelni kedvencét. Demény sajnos megjárta a poklok poklát maradt benne tüske nem kevés ezt örökölted te.Attól függetlenül egy imádni való bajkeverő elfogadtad a szívedet-lelkedet kiteszed érte sajnos megint tanultál a saját bőrödön. Kívánok neked a folytatáshoz erőt, egészséget és hajókötél idegeket, szeresd őket úgy mint eddig kényeztesd, és légy szolgájuk mint én az öreg vizslámnak aki 15 éves és azt csinál amit csak szeretne. baráti és sorstársi üdvözlettel: Marcsi

  16. lédablogja says:

    Ne hibaztasd magad Judit
    6 cicanbol ami mostmar a cégnél levő Cili macsek miatt 7 mindenki más Maffia mindent kinyit bármilyen dobozt ha a jutalomfalatos zacsit vagy alutasakosat véletlenül kint hagyom akkor tuti cafatokra szedik
    Szaffi iszonyatosan szemtelen és Hapci is felzabálnak mindent ami eléjük kerül a többiek kajáját is mázli pedig előszeretettel lop és raktároz el mindent az ágy alá így amikor hétvégén kihúzom az ágyat takarításkor mindig van alatta egy fél pogi vagy egy kenyér darabka. Cili odabent csepelen alig hajlandó megenni valamit úgy kell beleimádkozni a kaját de ha én enni próbálok egy pillanat alatt bedugja a fejét az ebédembe persze ha adni próbálok neki nem kell csak összeszottyolni jó. Akinek állata van tudja olyanok mint egy pici 2-3 éves gyerek egy pillanat alatt elvesznek lepakolnak mindent neki nem tudod megmagyarázni hogy attól bajuk lesz és nem lehetsz állandóan velük. A gyógyszer nevétől amit Demény megevett egy pillanat alatt frászt kaptam mert a Cicillánk erre allergiás és egy injekció után állatorvostól hazamenve pár éve majdnem megfulladt mit mondjak nem volt egyszerű egy fuldokló halálra rénült macskát kiszedni az ágy mellől és visszarohanni a dokihoz látod ilyen is van neki a doki adta be de senki nem tudhatta hogy ő pont erre allergiás, azóta ez mindig fel van írva nehogy mégegyszer bárki is beadja neki. Remélem nem lesz semmi baj és pár nap múlva már csak egy nagyot nevettek ezen Nem vagy rossz gazdi csak nem tudod magad sokszorosítani órákig tunám sorolni miket csinálnak a mieink Szaffi bekapcsolta a sütőtvés majdnem felgyújtotta a házat attól rossz gazdi vagyok hogy nem jutott eszembe hogy a vadiúj sütőt amit én alig tudtam bekapcsolni a macska félmanccsal bekapcsolja? Szóval ne aggodj szuper gazdi vagy és mindenki tudja hogy imádod az állataid kitartás és jobbulast Demenynek meg Maxnak

  17. Mária Csizmazia says:

    Kedves Judit! Én az utcáról fogadtam be egy Ó-német juhászkutyát. Ő egy nagy csavargó volt, és nagyon kemény munka volt, mire az udvarban maradt, és nem találta meg a legkisebb lyukat is, hogy el tudjon menekülni. Ma már nem teszi, mert sikerült megoldanom, a szökési lehetőségeket. De szenvedtem eleget. Kritizálni és véleményt mondani könnyű, de végig csinálni azt már nem vállalja senki. Imádom az posztokat, és várom, hogy mikor jön a következő erről a két kutya” maffiózóról” ! 😀 Azt hiszem mindenki nagyon szereti és élvezi a képeket és az aranyos kommenteket. A negatív okoskodó véleményeket pedig a kukába kell söpörni. Izgulunk mindannyian ezért a rosszcsontért, és reméljük, hogy Ő kegyelme is fog belőle tanulni. Próbálj megnyugodni és csak a jó véleményekkel kell foglalkozni. Jobbulást mind a két kutyulinak!

  18. Pálné Augusztin Ildikó says:

    Judit veled izgulunk. Akinek van gyereke az tudja. Akinek van/volt befogadott kutyája az is tudja. A többiekkel meg ne törődj. Mert fogalmuk sincs. De túl lesztek rajta, biztos.

  19. Andrea Kurtács says:

    Kedves Judit! Ne törődj az okoskodókkal. Nem lehet mindet előre látni. Demény nevében is köszönöm, hogy vagy neki.

  20. Zoltán Szigetvári says:

    Judit. Most Demény a lényeg. Most mondhatjuk, hogy irgum meg burgum, de mi most csak segíthetünk ha kéred, vagy csak elmondod, mi az amire szükséged van.
    Az vesse rád az első követ (aki meri és) még soha semmit sem hagyott rossz helyen

  21. babett anyo says:

    Messzebbről indítok, elnézést.
    Itt a mi kis városunkban történt pár éve egy gázolás, ami akkor, meg épp a napokban, az ítélet megszületésekor is bekerült az országos sajtóba. És az ítéletet ismertető híreket a neten kommentálva jöttek az okosságok: MINDENKI pontosan tudta ki és miben hibázott. Persze anélkül, hogy akár az érintetteket (balesetet okozó autós, a balesetet szenvedő babák szülei), akár a helyszínt ismernék, akár csak hallomásból. Pl. olyan kommentek születtek, hogy miért nem a a/zebrán b/miért nem a járdán mentek át a szülők. Hát azért, mert abban a városrészben, ahol a baleset történt van ugyan járda, de keskeny, nem fért el rajta a babakocsi (jelzem, pár tízméterrel odább már járda sincs, ez ugyanis nem Budapest!) és azért nem a zebrán mentek, mert nem átkeltek (persze zebra sem sok van a városban), hanem mivel az ott elkeskenyedő járdán nem fért el a babakocsi, arra a szakaszra letolták az útra. Aztán jött, hogy akkor miért nem HÚZTA a szülő a babakocsit….. nos, nyilván, mert nem igazán életszerű a babakocsi HÚZÁSA, másrészt olyan helyen lakunk, ahol már ezek a szülők is nagyon sokszor mentek így, az út szélén (lévén, ahogy írtam, sok helyen nincs járda, és akinek nincs kocsija, el kell valahogy a buszmegállóig is jutnia), Aztán, hogy a sofőr miért nem ment lassabban (a vizsgálat kimutatta, hogy lassan ment), miért nem állt meg, ha a szemébe sütött a nap (ez volt az első mentegetőzése a baleset után): hát azért, mert a vizsgálat azt is bizonyította, amit én a hely ismeretében tudok: nem süthetett a szemébe úgy a nap.
    Sajnos, vannak balesetek, ami UTÁN mindig mindenki okos. Ezer olyan dolgot teszünk egy nap, amiből baj lehet, de kilencszázkilencvenkilencszeer nem lesz. És ezek nem nagy dolgok: nem bekötött szemmel próbálunk átrohanni az autópályán, hanem mondjuk csak papucsban lépünk fel a létrára vagy belépünk egy nedves padlójú helyiségbe.
    Utólag könnyű okosnak lenni.
    A netes kommentek meg mindezt a tökélyre viszik, mikor csupa feddhetetlen és tévedhetetlen ember ítélkezik, az abszolút igazság tudatában. Mert nyilván mindegyikük annak szellemében, olyan életet él, amiről az észt osztja. Csupa sikeres és jó ember, nyilván ettől ilyen szuper hely ez az ország. Csak mi, kriplik lógunk ki, akik nem gondolják, hogy mindig mindent tökéletesen csinálnak…. mi csak abban lehetünk biztosak, hogy annak ellenére, hogy próbálunk a legjobban teljesíteni, időnként akkor lesz gebasz.

  22. Alessia Kézműves Műhelye says:

    Kedves Judit, olvastam a könyvedet, és kísérlek az oldalaidon, de még sosem szóltam “hozzátok”. Meglehetősen furcsának tartom, hogy ilyen jellegű kritikákat kaptál, aki megszólt a történtekért téged, talán se kutyája, se macskája (se gyereke) nem volt soha (mert a kölkök is le tudnak esni úgy a mászókáról, hogy ott áll az ember mellettük). De persze nekem sem kéne másokat megszólni ismeretlenül. Csak azt csodálom, mennyire nem érzik át, hogy a történtek leginkább téged bántanak, az pedig alapszabály kellene, hogy legyen az életben, hogy nem rúgunk bele abba, aki amúgy is a földön van. Talán most, hogy leírtad ezeket, kicsit majd másképp látják a dolgokat. Mielőbbi gyógyulást kívánok Deménynek, neked pedig azt, hogy nyugodt legyen a lelked, te mindent megtettél, ebben biztos vagyok… szerencsétlen baleset történt, aminek őszintén remélem, egyikőtökben sem lesz maradandó nyoma, sem testileg, sem lelkileg. Szeretettel, Alessia. 🙂

  23. Rosta says:

    ÍGY SZERETLEK BENNETEKET, AMILYENEK VAGYTOK!

  24. Anna Gabriella Osváth says: (előzmény @Adree Kovacs)

    Teljesen igazad van Adree. Nekünk nincs jogunk bírálni, tanulni lehet ebből is, és sok egyébből is. Én pl. 3 gyereket neveltem fel, fiúkat, de csak most látom hol, mit rontottam el. Van életük, család, munka stb. ám mégis tudom mi az amit másként kellett volna csinálni. Nem lesz baja Deménynek, mert igazi túlélő, Gazdinak igen, mert a lelke nagy, és a mi ostorozásunk nélkül is szenved, biztos. De alapvetően nincs semmi ami arra jogosítana minket, h mi bíráljuk, a mi dolgunk most a drukk <3

  25. Adree Kovacs says:

    Majd ha én is ilyen keményen, ekkora odaadàssal dolgozok azon, hogy a menhelyeseknek jobb legyen…majd ha én is mentem az elhagyottakat, ha a pénzem és az időmet ràjuk költöm, és teszem mindezt HIBA NÉLKÜL HOSSZÚ ÉVEKIG …akkor és csakis akkor lesz jogom màst ÉPÌTŐ mòdon segíteni a kritikàmmal…addig pedig kuss a sok “okosnak”

  26. Judit Veczkó says:

    Judit, ezt a posztot már régóta várom. Köszönöm. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!