Demény, a kötsög

Kóbor kalandjaim

Megjelenik. A könyv, ami a második, de tanultam ám a nagyokos hálivúdi zupersztároktól, hogy a legváratlanabb pillanatban vissza kell vinni a történetet a múltba, szóval senki ne várja a folytatást, mert az új könyvem a kezDemény.

borító

Kóbor kalandjaim mesélem el benne, úgy, ahogy történt, tökre nem színezem, meg semmi fantázia, csak a puszta valóság. Tényleg harcoltam a macskamaffiával, tényleg loptam libát és igen, volt némi entyempentyem is egy szőke hosszúcombúval.

Csak itt, csak nektek, csak most, íme egy részlet a mesémből, ami nem mese, hanem kutyás road movie.

“- Te Simon, és messze van az a város-dolog? – kérdeztem újdonsült sün haveromtól.

– Mindig meglep, milyen eszetlen vagy te, Demény! Azt hittem, a vizslák okosak. Te lehetsz a kivétel. – válaszolta nem túl kedvesen. – A városban vagy most is, vagy legalábbis olyasmi ez is. Minden kis földdarab a talpad alatt a városhoz tartozik. Csak az, ami a kerítésen kívül van, az ennél sokkal nagyobb és sokkal izgalmasabb hely. Ez a kert, amiben élsz egy pici szelete annak a hatalmas kukacos almának, ami a világ.

A kukacos alma nem nagyon hozott tűzbe, de addig már sokat álmodoztam arról, hogy új szagokat ismerek meg, új helyeket pisilek le. Nem is beszélve az új ízekről. A csirkefejek sajnos megszokottá váltak esténként, teljesen slank kamaszkutya lettem, leolvadtak rólam a babahájak, mintha sosem léteztek volna. Nem mondom, hogy nem voltam eszeveszettül csinos, de sajnos, soha senki nem látta. Csak Sün Simon.

– Meg akarom nézni azt a helyet, a várost! Csak nem tudom, hogy juthatnék ki innen.

Sün Simon hosszasan nézte a kis fekete pöttyöt az orra hegyén, majd így szólt:

– Áss alagutat!

– Már próbáltam. GazdiPasi mindig betemette, a dög.

– Ugorj át a kerítésen!

– Megvolt. Fennakadtam. Fájt.

– Rágd el a rácsot!

– Nem megy. Fáj tőle a fogam.

Sün Simon elhallgatott, és én is elmerültem a saját gondolataimban. Álmodozni kezdtem. Hogy a város császára vagyok, és mindenki imád. Ahogy végigmegyek az utcán, megbámulnak a kétlábúak, a hentesnél pult alól kapom a sonkát, és mindenki simogat, ölelget és szeret. Egy olyan életről álmodoztam, amilyet egy vizsla megérdemel, mikor Sün Simon így szólt:

– És ha csak egyszerűen kisétálnál a kapun, mikor nyitva van?

Kisétálni. Ez még sosem jutott eszembe. Fura, talán ennek a pici lénynek nagyobb az agya, mint a feje?”

Mivel egész nyáron ezen dolgoztam, ahelyett, hogy a békákkal kergetőztem volna, meg ilyenek, nyilván zseniális lesz. A fanatikus deményistáknak két változatban jelenik meg, a sima könyv mellett lesz egy társasjátékos is. Mert játszani menő. Játszva tanulni gazditartást meg tök alap.

társas

Gazdásodj okosan! Ez a címe. El kell jutni a gyepiről a kanapéig, miközben kiderül mennyire vagy okos, felelős és hogy tudsz kitolni a többiekkel. Már előrendelhető, és igen, ez itt a reklám helye.

Akinek nem kell a társas, várjon picit, lesz sima könyv is, nyilván jóval kevesebb töpirevalóért, de kisebb lesz az élmény is.

Szóval, készüljetek, én már tökre kivagyok, annyit güriztem, hogy szöszmöszre mindenki megkapja a magáét. Örültök?

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!