Demény, a kötsög

Bármikor

“Mikor megláttam, egy kennelben toporgott szájában egy rongydarabbal, és szinte táncolt az örömtől, hogy sétálni mehet. Nem figyelt rám egyáltalán, megpróbált visszaszökni a többiekhez, mert ők épp akkor kapták a vacsorát. De nem mehetett, mert úgy döntöttem, velem jön haza. A kocsiba úgy pattant be, mint aki már körbeutazta a földet. Vezettem, és arra gondoltam, tényleg kellett-e ez nekem? Hogy normális vagyok-e.

Erre gondolhattak a barátaim is, amikor kieresztettem a kocsiból, és ő minden kutyára rárontott, őrültködött. A póráz szinte kitépte a bal karomat. Még mindig fáj.

A kutyáim nem verték meg. Csak a macskám. A macska nagyon izgatta, az négylábon járó muki. Élő muki. Nem aludtunk semmit az első éjszaka. Nem volt rossz, csak nyugtalan. Csak nézelődött, csak toporgott, csak nem találta a helyét.

Aztán beilleszkedett. Megszokta a napi rutint. Imádta a sétákat, a kanapén heverészést, a tévénézést. De főleg a sétákat. Meg Ivánt. Aki hetek óta idegbeteg, és folyton illegeti magát meg püffög. A macskák bolondok.

Kétszer pisilte össze a dolgaimat, kétszer szólt a szomszéd, hogy ugatnak, és legalább huszonkétszer kötöttem át a farkát, de annak is örült, mindennek örült, és szétcsapkodta.

Voltak nehéz pillanatok, amikor feküdtem a fűben, és arra gondoltam, feladom. Az összes négylábú hagyjon engem békén. Voltak szépek, mikor mellém bújt az ágyban, mikor átöleltem a nyakát, és puszilgattam. És nem tépte le az arcomat. Voltam rá nagyon büszke, mikor egy fotózáson kiderült, hogy szupertehetséges pozőr. Vagy a deményista sétán nem vert meg senkit. Volt napköziben, akkor már teljesen olyan érzés volt, mintha az enyém lenne.

Volt pár hétig az enyém.

Most itt ülök dermedten. Bámulom a monitort. “Bármikor költözhet.” Tony gazdás kutya lesz. Bármikor. Bármikor.

Ma nehéz lesz innen felkelnem.”

-Judit-

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nikolett Marosdi-Wenner says:

    Egy része mindig a Tiéd marad. Az a része, aki megismerte melletted a feltétlen szeretetet és bizalmat. És ez több, mint bármi, amit adhatsz neki útravalóul. Ez a minden. Bár mi, négylábúak is megértenénk ezt egyszer…. Légy boldog, Tonner


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!