Nos, folytatva a bemutatkozást, szűk falkám legnagyképűbb tagja: Iván Fjodorovics Karamazov, a macska. Hogyan is lehetne kevésbé öntelt ilyen névvel???
(Gazdi szerint Dosztojevszkij az isten, még jó, hogy nem lettem Raszkolnyikov…)
Sokan abban az alapvetően téves hitben élnek, hogy mi, kutyák ősellenségei vagyunk a macskáknak. Ez hülyeség. Én a töpörtyűnek vagyok az ősellensége, abból akarok minél többet elpusztítani.
Gazdi egyszercsak úgy döntött, örökbefogad egy macskát. Vannak emberek, akik szeretnek minél lentebb helyezkedni a ranglétrán, és kifejezetten követelik maguknak a megaláztatást. Azok tartanak macskát.
Így érkezett falkánkba, Iván.
Kezdetben akadtak gondjaink az együttéléssel. Ő egy elkényeztetett kiskedvencnek hitte magát, aki bármit megtehet, aztán be kellett látnom, hogy igaza van.
Kissé nevetségesnek találtam, hogy egy ekkora kis mitugrász felpúpozza magát, meg pofozkodik, mikor én oly HATALMAS és nagyszerű vagyok, de kiderült, hogy ez csak kommunikációs probléma.
Valami olyasmi mint a kétlábúaknál ez a férfiak a Marsról, a nők meg a Mennyből (Hello, Lányok!) jöttek-hülyeség.
Végül sikerült megbeszélnünk a dolgokat. ÉN vagyok a falkavezér, de engedem neki, hogy azt képzelje magáról, hogy ő. Beleehet a kajámba, rám fekhet, felpofozhat, és életben hagyom.
Jó alku?
Amúgy nagy haverok vagyunk. Úgy játszunk, hogy ő lesből felpofoz, elszalad, én a nyakánál fogva áthúzom a lakáson, közben ő visít, aztán felpofoz, elszalad, én utána…ésatöbbi.
A cél, minél több bútordarabot leverni, feldönteni közben.
Van néhány közbotrányt okozó képünk is játék közben, sokan azt mondják Gazdinak, hogy ez állakínzás. Hüjeség. Mindig Iván kedzi. És sosem bántom. Néha kicsit túl nyálas lesz, de ezen kívül még a szőreszála se görbült sose. Szóval, ne kezdjetek minket feljelentgetni az állatvédőknél, mert Iván az én macskám és nemadomoda.
Szerintem pedig az az állatkínzás, hogy ő büntetlenül beleehet a kajánkba!
Egy szó mint száz, ő Iván, a macskám.
Minden vizslának kell egy macska!!!
