Vizsla vagyok. Azt szeretem, ha sokan szeretnek, ha minél többen lesik a gondolataimat és kívánságaimat. Tudtam, mikor Gazdit kiválasztottam, hogy ő egyedül kevés lesz ahhoz, hogy engem kiszolgáljon és boldoggá tegyen.

Nem az ő hibája, egyszerűen nem lehet senki elég tökéletes egy ilyen celebnek mint én.

Ezért választottam Gazdinak PótFalkát, magmnak pedig PótSzemélyzetet. Őket használom arra, hogy ha Gazdi már teljesen leharcolt és nyamvadt, vagy egyszerűen nem elég képzett egy feladathoz, segítsenek neki.

Kata, a PótGazdi. Nagyon szeretem. Leszámítva, hogy oroszlánrésze volt abban, hogy megszabadítottak a golyóimtól. (Ezt még mindig nem bocsátottam meg, csak úgy jelzem, finoman!)
Gazdi hozzá szalad, ha valamilyen harci sérülétst szereztem, pl. begyulladt a szemem a békás vízben vagy megtámadott az erdőben a vérnyúl. Ő a GyógyGazdi.

Szóval, PótGazdit rajtam kívül – persze, két másik eb bitorolja.

Bodza a legnagyobb szerelmem! Fekete labrador lány, de én tiszteletbeli vizslának fogadtam, mert nem vagyok kirekesztő. Tökre nem! Néha Szenillának hívjuk, mert bár szörnyen okos, nem túl bonyolult a gondolkodásmódja: “KAJA, LABDA, KAJA, LABDA”. Tőle tanultam meg, hogy labdázáskor addig kell ugatni, míg Gazdi idegei teljesen ki nem készülnek. Nem is a futás a lényeg, az UGATÁS!!!

A másik eb, Lázár, a tizenvalahány éves láncról kobzott öregúr. Bírom a pofáját, bár néha muszáj volt jól elvernem, mert ő a süket, mégis az én fülembe ordítozik állandóan. De egy dolgot nagyon tisztelek benne: harap. 😀

Én a kötsögség ilyetén fokára még nem mertem eljutni, hogy Gazdiba harapjak, de Lázár igen! Neki inzultus minden: ha kabátot adnak rá, ha megsimogatják a hátsó felét, ha….amit nem ért, és sokmindent nem ért, az inzultus. Még jó, hogy a fogai félig le vannak kopva, így inkább csak összeszorít, nem harap. 😀 Lázár nagy arc. Haverom.

 

Szóval, mindig együtt sétálunk, meg együtt járunk nyaralni, meg buliba. Ez a falkám, a NagyFalkám. Szeretem. (Bár, elférne benne még pár jó csaj.)