Van egy harmadik kutya, akinek az örökbefogadási szerződésén Gazdi neve szerepel. Ez nem egy nagy leleplezés, és Nagyinak üzenem, hogy ne kapjon azonnal szívrohamot…mert ez a kutya már a pilisi erdőkben kergeti az álomnyulakat a Szivárvány-híd alatt. Iszapnak hívták, és megígértem Gazdinak, hogy írok róla. Ő nem tud. Iszapot egy füzesabonyi bányatóban találták, nevéhez hűen […] Tovább

“Világ életemben macskásnak tartottam magam. Ez így, két kutyával bizonyára furcsán hangzik, de szerettem a macskák öntörvényűségét, függetlenségét és kiszámíthatatlanságát. Ezzel szemben mindig azt gondoltam, a kutya megalkuvó, alázatos és unalmas. Naja, amíg nem találkoztam Deménnyel. Alapjaiban változtatta meg az életemet. Igaz, mindent Maxnak köszönhetek. Mivel ő az életembe költözött, és -hogy Bächer Iván szavaival […] Tovább

Azt mondták a rajongóim, írjak a nőkről. Gazdi rám szólt, legyek tisztelettudó! Hah, ugyan minek? A kétlábúság legdöbbenetesebb önámítása a szerelem. Én sosem vagyok szerelmes, csak úgy teszek, mintha. Az épp elég. Ámítom a csajokat, mert bárki bármit is állít, minden csak önáltatás…minden nő a rosszfiúkat szereti. A kedvesek, a figyelmesek, a szeretni képesek, a […] Tovább

Először is le kell szögeznem, a kétlábúak szinte mindent rosszul csinálnak. Fajuk jóval fejletlenebb és elmaradottabb -elsősorban érzelmi intelligenciájukat tekintve- mint a miénk, kutyáké.  Épp ezért nem szabad túl nagy elvárásokat támasztani velük szemben, és nem is szabad nagyon elítélni őket – bár az ítélkezés is az ő szokásuk… Deményista kutyatársaimnak összeszedem itt néhány pontban […] Tovább

“Kánikula van. Minden be van sötétítve, alig találok egy kis rést az ablakon, hogy lenézhessem az utcán fonnyadó kétlábúakat. Borzalmas, hogy ezek izzadnak. Le s föl rohangálnak, cipekednek, mintha valami őrületesen fontos dolguk lenne ebben a nagy melegben. Szánalmas képzelgés. Én a franciaágyamon nyúlok. Élvezem azt a kis csíknyi napsütést a hasamon, és kifejezetten értékelem, […] Tovább