Igen, tudom, ki az a Jan Fennell, olvastam a Kutyapszichológiát. Furcsa, kifordított képet ad a valódi gazditartásról, és szörnyen vicces. Persze, egy deményista kutyát nem lehet ezzel félrevezetni, csak a buta kétlábúaknak való. Nekik meg úgyis hiába, egy következetes gazditartó hamar leszereli gyengécske próbálkozásaikat. Itt adok egy kis útmutatót, hogyan legyünk falkavezérek!

Nos, a 4 legfontosabb szabályt, amit Jan Fennell is említ, célszerű betartani, alkalmazni, ha nem akarjuk, hogy gazdánk szocializálatlan és neveletlen legyen. Ezek a kétlábúak hajlamosak a fejünkre nőni, ha nem figyelünk oda!

1. Az első az úgynevezett 5 perces szabály. Ezt akkor alkalmazzuk, mikor gazdink hazaérkezik valahonnan. A helyes kivitelezés: őrült ugatást rendezünk, amint megérezzük, hogy jönni fog. Javasolt már az ablakban/kerítésnél várni, ha érkezik. Ahogy az utcára befordul (mert ezt egy kutya megérzi), azonnal kezdhetünk visítani! Ennek oka, hogy gazdi olyan buta, a hangunkkal kell irányítani, el ne tévedjen hazafelé.

Én panelházban lakom, itt minden lakás olyan egyforma, már az is nehézséget okoz Gazdinak, hogy megtalálja a mi lépcsőházunkat, de ha én már akkor ugatni kezdek, mikor leparkol a ház elé, a hangom alapján tudni fogja, merre induljon. Ha csendben várnám, lehet, sosem találna haza. Még bilétája sincs.

A megfelelő hatás érdekében az ugatás legyen kétségbeesett, visongó, fejhang használata javasolt.

Ezt a tevékenységet ne hagyjuk abba, mikor gazdi a lakásba lép, hiszen ilyenkor ő is elvárja a dicséretet. Akkor térhetünk rá szokásos elfoglaltságunkra, ha gazdink már megnyugodott, megsimogatott, és kaptunk töpörtyűt is.

2. Második szabály az úgynevezett kapu-szabály. Azt jelenti, hogy mindig gazdi menjen ki az ajtón először. Erről már a vezényszavaknál beszéltünk, nem fejtem ki bővebben. A lényeg, hogy gazdi élete sokkal kevésbé értékes, így legyen ő, aki kilép az ajtón, üsse el őt a villamos, kapja el a rézf*szú bagoly, te csak maradj fedezékben, míg biztosra nem veszed, hogy minden a legnagyobb rendben van odakint.

3. Harmadik szabály a pórázra vonatkozik. Bár egy deményista kutya alapvetően pórázellenes, néha a gazdik egészsége érdekében szükséges a használata. Mindig nagyon figyelj oda, hogy a póráz folyamatosan feszüljön! A kétlábúak lusták, még “sétálni” is kocsival járnak, ezért neked kell odafigyelned, hogy némi testedzésben is részesüljenek! Kösd gazdi kezére a pórázt, és vegyél fel kocogós tempót. A póráz feszüljön, kényszerítsd gazdádat testmozgásra. Amint érzed, hogy fárad, emeld a sebességet. Cél, hogy javítsd az állóképességét a kocogással, és hogy a karizma is erősödjön a póráz ellenhatása miatt. Az egészséges gazdi némi mozgással is jár!

4. A negyedik szabály, amit Jan Fennell “látszatevésnek” nevez. De már a nevében is benne van, hogy LÁTSZAT. Gazdi úgy tesz, mintha beleenne a kajádba, hogy ezzel fitogtassa felsőbbrendűségét. Ne törődj vele. Részben, mert úgysem eszi meg a száraztápot, mert borzalmas íze van, részben mert vele ellentétben te nem csak LÁTSZATBÓL eszel az ő kajájába. Ezt a szánalmas kis színjátékot csendben viseld el, és mikor nem figyel oda, lopd el a vacsoráját büntetésből. Hidd el, hamar rá fog jönni, hogy még játszásiból sem kekeckedünk egy kutya vacsorájával!

Ha ezt a négy szabályt következetesen betartod, nem lesz kérdéses, ki fogja irányítani a falkádat! És ha meglátod Jan Fennell könyvét a gazdád könyvespolcán, javaslom, rágd meg. Félrevezeti szegény kétlábúakat, és hiú reményeket táplál bennük. A csalódás sokat ront gazdink lelkiállapotán, jobb, ha sosem hiszi, hogy átveheti felettünk a hatalmat!