Tudom, hogy ezzel a bejegyzésemmel darázsfészekbe dugom a mancsom, de nem bírom tovább szó nélkül.

ÉN nem vagyok Gazdi gyereke. Ez alapvető biológia. Azt állítja, nem ő hozott a világra, s mivel a legkisebb mértékben sem hasonlít az én hihetetlen szépségemhez, nem kértem dns vizsgálatot.

Gazdinak egyébként sincsenek ilyen irányú, szülői tervei, de egy négylábú, szőrös izét bizonyára nem tudna összehozni. (Vagy legalábbis nehezen, és belegondolni is rossz, min kellene ehhez keresztül mennie.)
Ráadásul, ha ebbe kicsit jobban belemélyednénk, azt is feltételezni kellene, hogy mégiscsak közelebbi kapcsolatba került egy kutyával, amit kikér magának. És én is, a kutyatársadalom nevében! Fúj.

Igen, sokan az “örökbefogadással” azonosítják a szülői viszonyt, de örökbe lehet fogadni egy-egy fát is, mégsem mondja senki, hogy Akác-apu vagyok! Tölgy-mama…

Tudom, azt hiszitek, hogy a kutya majdnem olyan mint egy gyerek. MAJDNEM. A majdnem az végeredményben a NEM finomított változata.

Nyilván mindenkinek joga van “apunak-anyunak” nevezni magát, de a kutya nem gondol téged apunak-anyunak. Alapvetően nincs apu-képünk. Legtöbbször a saját anyánk se tudja, ki az apa…vagy KIK! Meg minek is az?
Mi nem kérdezzük, hogy “Anyuuu, hogy születnek a kiskutyák?” Nekünk nem kell halandzsázni méhekről meg virágokról, mert a méheket csak el akarjuk kapni, a virágot meg lepisáljuk.
Az anya nekünk az, aki enni ad, aztán meg kinyalogatja a fenekünket. Tudom, hogy nagyjából ti is ezt csináljátok, mi mégis érezzük a szagotokon, hogy nem vagytok kutyák.

Nekünk ti falkatagok vagytok. (Egyes nem deményista esetekben falkavezérek, de ezen dolgozom!)
Ennek megfelelően kezelünk benneteket. Aggódunk értetek, ha nem vagytok velünk, örülünk, mikor hazajöttök, szeretünk titeket, játszunk veletek, de nem fogunk gondoskodni rólatok, ha megöregszetek, nem készítünk anyák-napjára béna ajándékokat, és főleg!!! nem csinálunk nektek unokákat.

Szóval, ne öltöztessetek idiótának, meg ne gügyörésszetek velünk, mint valami pólyásbabával, mert sokkal értelmesebbek vagyunk annál. És a töpörtyűvel amúgyis hamarabb célt lehet nálunk érni. Ráadásul az kevésbé gáz.

Emiatt nem hord Gazdi Vizsla-anyu, Vizsla-apu pólókat sem. Itt szólok az illetékeseknek, legyen VizslaGazdi…vagy még inkább: Örökbe fogadott egy Kutya! Vagy valami ilyesmi. És mivel, nem támogatnak még egy szem töpörtyűvel sem, nem mondom meg, ti hol vehettek ilyen pólókat.

Mert persze, ti hordhattok, szívetek joga. Meg mondhatjátok, hogy hűdekötsögvagy te, Demény, de ez az igazság. Csak gondoltam szólok, hogy “nem vagy az apám”. 😀