Én tökre elfogadó kutya vagyok, nem foglalkozom szőrszínnel, fajtával, nemmel, és bőszen vallom, hogy nem a méret a lényeg. Kiskutya, nagykutya, egyremegy. Most mégis egy olyan jelenségről kell beszélnem, ami elsősorban méret alapján diszkriminál.
A kiskutyásokról.
Kezdjük azzal, hogy Gazdi nem szereti a pórázt, gyenge a karja, nem elég izmos, és így hiába rángatom lelkesen jobbra, meg balra, nem élvezi. Feszült lesz, sőt hisztis, szóval, elengedtem. Mi így sétálunk, és tudom, hogy ez szabályellenes, és várom is a gonosz gyűlölködőket, hogy “mitképzelünk?”, meg “feljelent”, meg “kössemegakutyát”.
Gazdi néha szeretne visszaválaszolni, hogy ő mit kössön hová, de csitítom. Nem kell a balhé. Ráadásul én tudom, hogy igazuk van. Abban a furcsa, szeretettelen, magányos világban, ahol ők élnek, igazuk van.
Egy olyan világban, ahol a kutya arra való, hogy a kertben egy félméteres láncon ugasson, ha jön valaki…ott igazuk van.
Ők azok akik szerint állatkínzás kutyát lakásban tartani. (És tényleg állatkínzás lakásban tartani, ha az összes mozgása annyi, hogy egy félméteres pórázon rángatod a parkban félórát. Szóval, ez egy ördögi kör.)
Én póráz nélkül is tudok viselkedni. Nem foglalkozom kistermetű kétlábúakkal, akik iszonyú hangerővel műanyagmotoroznak felém azt kiabálva: “KUTA, KUTA”, nem borogatok idős néniket.
És legfőképpen sosem ettem még kutyát.
Vannak ugyanis a kiskutyások. Ezt én már külön kategóriaként kezelem. Mert úgy viselkednek.
Én, a deményizmus atyja, most felszólítom a kiskutya társadalmat, lázadjatok!!!
Ha az alábbi pontok közül valamelyikben gazdádra ismersz, változtass!
1. Macskaként kezel, és alomba kell pisilned, kakilnod.
2. Sétálni sosem visz, csak shoppingolni, meg koktélozni a csajokkal.
3. Elvisz sétálni, de nem járhatsz a földön, hanem egy kis retikülben ücsörögsz.
4. Megengedi, hogy sétálj, de amint valaki szembejön veled, mondjuk egy másik kutya -neadjisten-, azonnal felkap, és sikítozik.
5. Életedben nem találkoztál még másik kutyával, azt se tudod, mi az. Azt hiszed, egyetlen vagy a világon.
Mi kutyák vagyunk, nem plüssállatok. Vannak szociális igényeink, falkatagok vagyunk, és szükségünk van a KUTYAtársaságra. Nagyon sokszor találkoztam olyan kutyával, aki a sétákon a gazdija karján/táskájában ücsörög. Szerencsétlen. És főleg olyanokkal, akiket a gazdájuk sikítozva felhúz mint a kútból a vödröt, ha egy kutya tart felé. Ez hüjeség. A gyerekek is azért járnak bölcsibe meg oviba, hogy szocializálódjanak. Igen, az is falka, megtanulják, kinek húzhatom meg a haját, és ki fog engem bokán rúgni. Van sírás-rívás, de aztán kialakul a falkasorrend. Kutyáéknál is ez van. Nem öljük meg egymást, nem kell visítozni. Annyira idegesítő.
(Azok a kutyák, akik mégis kárt tesznek egymásban, azok is a hüjeemberek áldozatai! De ez más kategória. Most arról nem beszélek.)
Azt mondják, a kiskutyák agresszívebbek. Erről a gazdi tehet. Aki folyton védelmezi, babusgatja meg sikítozva ölelgeti a kutyáját, az nem hagyja, hogy szerencsétlen megtanulja hogyan kell viselkedni a falkatársakkal.
Nem azt mondom, hogy tök antiszociális gazdáddal menjetek mondjuk harcikutyák közé, de keressetek lehetőséget a barátkozásra. És ne válogassatok méret alapján! Lehet, hogy 30 kiló vagyok, de én tudom, hogyan kell kiskutyákkal viselkedni.
Mondd meg a gazdidnak, hogy ő sem élné szívesen úgy az életét, hogy rövidpórázon rángatod, és sosem engeded többé emberek közé…(bár, van, aki megérdemelné ezt is…)
Imadlak Demeny! De en sajnos poraz parti vagyok, nekem egy kozepes meretu keverek kutyam van, aki 4 ev alatt se szokta meg a poraz nelkuli setat, probalkoztunk nagyon sokaig, de nem sikerult, es raadasul minden nagyobb kutyanak neki megy, lehet azert mert menhelyen szuletett. Szoval inkabb a poraz, addig is vissza tudom fogni. Egyebkent a kiskutyakkal nincs baja. (bocsanat az ekezet hianya miatt)
A kolléganőm tacsiját vittem sétálni, pórázon, és őelőle is felkapta a szembejövő néni a kiskutyáját. Pedig a tacsi csak nézte és csóválta a farkát. Azért ez még nekem is sok(k) volt.
Helló Demény! Mandula nevében írok: Mi Zuglóban lakunk, amit elmondhatok yorki-negyednek. Én nagyon bírom a kutyákat kicsiket-nagyokat, a környék sztárja vagyok (na nem akkora mint te, csak kicsike) de ezekkel az apró jószágokkal meggyűlik a bajom. Visító gazdikkal mennek, mit mennek viszik őket, ha megközelítem őket felpakolják az autó (!) tetejére, nehogy megszimatoljam őket. Pedig nem bántok senkit, Mózessel is tök jól elvagyok, nem bántok senkit sem. Ötletem sincs, hogyan tudnám magam megszerettetni velük….
Szia Demény!
Múlt héten Lizus vizslámmal békésen sétára indultunk a saját utcánkban, szokás szerint póráz nélkül. Sosem kötöm meg, minek?
A gyerekek nem hozzák lázba, néha egy-egy kajával teli szatyrot megszagol az öreg néniknél, de azonkívül semmi.
Szóval, munka után voltam, tele volt a fejem mindennel, egyszer csak azt hallom hogy valaki sikízotik hogy: “NEEM! NEEEM! NEEM!”. Odanéztem, hát az én Lizám meg mert szagolni egy kiskutyát és a gazdája elkezdett velem üvölteni, hogy mit képzelek magamról, hogy az agresszív (!) vizslámat nem kötöm meg.
Hát, én meg a munkahelyi idegességet még magamon viselvén visszaszóltam, hogy: “Úgy látom hogy maga az egyetlen agresszív itt, mert velem üvöltözik minden ok nélkül, de ha ennyire antiszociális akkor teljesen felesleges ilyen antiszociális kutyát is tartania”.
Köszi Demény, hogy igazoltad a tapasztalatomat!
A legtöbb kiskutyát egész életében vezetéken rángatják. Úgy is hívom őket, hogy vezetékes kutyák. Nem merik elengedni őket, egyszerűen félnek tőle, hogy azonnal kirohannak a világból. “Ja, a vizsla az más, de ez csak ilyen kis butuska.”
Bizalom kérdése. Mondjuk lehet, hogy nem alaptalan a félelmük, lehet, hogy én is elmenekülnék az ilyenektől. 🙂
Szia Demény!
Nekem egy vizsla-labrador kutyusom van. A sétálás szépen megy, imád minden kutyát. Egy megadó jellem, ha megtámadják lefekszik, éreztetve nem akar bajt. De pont a barátkozás miatt a múltkor olyan hirtelen szaladt át egy másik kutyához egy biciklis kisgyerek előtt, hogy a bicikli első kerekét elvitte, a gyerkőc meg a földre került. Nem akart ő bajt, de így alakult. De ettől függetlenül óvatosabban, de mégis póráz nélkül megyünk ahova csak tudunk. Én úgy gondolom minden kutyát szocializálni kell, ez az egyik legfontosabb, mi is erre törekszünk. Hozzánk hozzák a problémás kutyákat is, mert terapeuta kutyusunk van, minden ideges, feszült kutyát lenyugtat. A kistestű kutyákat is jól kezeli, bár ők valahogy tényleg nehezebb esetek. Én is a gazda hibáját érzem ki ebből. Párom mindenáron meg akar találni Téged, hogy összeismerkedhessetek Lütyővel (aki egyébként lány), na meg az én kedvemért :).
8 évesen hoztunk el a NOÉ-tól egy aprócska csivavát, akit a családja azért adott be az Illatos útra, mert hazavittek mellé egy nagytestűt akivel nem tudtak összebarátkozni, és ezt látták a legjobb “megoldásnak” 🙁
Sok-sok évbe tellett míg eljutottunk odáig, hogy póráz nélkül sétálhatunk, mert Kutyink minden falkatársban ellenséget látott akit meg kell támadni… Szóval nem mindig a kicsit féltjük a nagyoktól 😀
szép estét , HüjeFejem !
Küldhetek Neked egy képet, amin 1,5 kilós
csivavánk TÍZ vizslával bandázik?
És, persze, ki a hangadó, na ki ???? Nem is kérdés.
Ugyanakkor egyetértek Nonoc-al : némi egészséges
elővigyázatosság muszáj, egy durvább összetűzés, ami egyenrangú felek esetében csak egy karcolás, a
kicsinek az életébe kerülhet…..:o(
Abszolút igazad van Demény! Bár mi, ha muszáj, pórázon sétálunk, pl. ha vacsizni megyünk a belvárosba, stb., de ahol csak lehet, ott szabadon vagyunk, hiszen szót fogadunk… Mondjuk szerencsések is vagyunk, hiszen egy több ezer m2-es kertben élünk. 🙂
Ircsi, sajnos tudok egyetlen egy olyan VIZSLÁT (hozzáteszem 28 év alatt, amióta VIZSLÁK vannak a családban, ő az egyetlen), aki támad, harap (ezért is került ki a loviba a korábbi családjától). Sajnos miatta nem lehetünk szabadon a lovardában. Ő van otthon, így nem sokat tudok tenni, és, ha meglát minket, már azonnal morog… 🙁 Ez van… Sajnos egy kistestű kutya boldog gazdijaként 2-nél többször nem mertem megkockáztatni azt, hogy majd lerendezik egymás között… Egy francia bulldog nem adja könnyen a bőrét… Így marad a kitérés… Nincs visítozás, csak kerülés.
Szóval szummázva a dolgot, ha jól nevelt a kutya (legyen az bármilyen fajta), egyértelmű, hogy LE A PÓRÁZZAL! De, ha a legcsekélyebb esély is felmerül, hogy a helyzet veszélyessé válhat, akkor inkább a póráz, mint a kórház…
Kedves Gabcsi,
a hüjeséget, a hüjét, a hüjefejűt következetesen használom “j”-vel, mert így kicsit más jelentése van, kevésbé bántó, mint a kötsög. Tudom, hogy az is “cs”-vel van. Így mást jelent. Nézd ezt el nekem!
Kedves Demény! Tökre egyetértek veled, de basszus a hülyeség szót javítsd már ki az irományodban ly-re, ugyanis sikerült pontos j-vel írnod. Aki “észt oszt” az legalább csinálja már úgy, hogy ne találjanak benne kivetnivalót. Bár mondjuk kutya vagy…az is csoda, hogy írni tudsz. 🙂
Szívemből beszéltél! Nálunk sincs póráz. Fegyelem van vagy rohanás 🙂 De mi sem értjük soha a kiskutyásokat. Kapkodják fel a kutyáikat mintha legalábbis vérebek lennénk. Hallották már bárhol is, hogy egy VIZSLA megtámadott volna bárkit vagy bármit is???? Imádunk csak így tovább!
Zsömi és Mila is sétálnak (tacskók) utálnák ha cipelnénk Őket.
De igazad van DÍSZnek ne vegyenek kutyát.
Köszi Demény!Én mint kiskutya gazdi( van azért mellette két nagyobb is, csak az erőegyensúly fenntartása végett) mélységesen egyetértek!Szerintem a kiskutyám is, bár az ő nevében nem beszélek, de szerintem nem bánja, hogy a lábai sétál, hogy az állatdokker megdícséri, hogy végre egy jó fej yorki és van falkája is 🙂