Azt mondja Gazdi, mostanában biztos túl sok töpörtyűt ettem, mert folyton csak súlyos témákat hozok fel a blogban. Na, de a blognak ez a lényege, nem? Hogy terjesszem az IGÉT! A viccelődésre ott a facebook oldalam.
Mert ma igen fájadalmas és kényes kérdést fogok feszegetni. Hogyan veszítettem el a férfiasságomat? Férfi olvasóim szorítsák össze a térdeiket, nehéz percek következnek!
(Mindenről Gazdi tehet! Ezt előre le kell szögeznem. Meg PótGazdi. Összeseküdtek ellenem.)
Mint már meséltem, a Futrinka Egyesület segítségével fogadtam Gazdit örökbe, márpedig ők következetesen és kitartóan küzdenek a felelős gazditartásért és a szaporítók megfékezéséért. Tőlük tehát -és minden valamirevaló állatvédő szervezettől- gazdit csak és kizárólag akkor fogadhatsz örökbe, ha ivartalan vagy. (Ivartalan, már magától a szótól is kiráz a hideg! Borzalom.)
Mikor először találkoztam Gazdival, még két gyönyörűséges, kifejlett golyó lógott a lábaim között. Mivel akkor saját kutyájának, Maxnak is volt két, – persze, kevésbé szép – golyója, gondoltam, sima ügy, nem lesz gond, itt nincs csonkítás, örökbefogadom.
Nade, akkor jött a fekete leves! Az Örökbefogadási szerződés alapfeltétele volt, hogy feláldozom magam…álmatlan éjszakák következtek, ér-e nekem ennyit egy gazdi? Képes vagyok-e lemondani az utánpótlásról, a jószexről (a rossz kinek hiányozna???), a férfias küzdelmekről egy gazdiért? Napokig magamba forduló lettem, és gondterhelt. Aztán belenéztem Gazdi szomorú-szerelmes szemeibe, és megenyhültem. Tudom, tudom, érzelmi alapon könnyen hoz a kutya rossz döntéseket, de hát megsajnáltam szegényt! Eddig is csak egy ilyen Max-féle kutya akart vele élni, nem tudtam elviselni, hogy nem kell szegény senkinek. Úgy döntöttem, meghozom érte ezt az áldozatot, és persze lesz vagy 15 évem megbosszulni rajta!
Természetesen voltak alapfeltételeim:
1. Ha az én golyóim elszállnak, Maxnak se legyen! (Dögöljön meg a szomszéd lova is, nem?)
2. Soha többé nem hozhat nőt haza! Mármint négylábút. Csak nem emlékeztetem magam állandóan a hiányosságaimra???
3. Durvánsok töpörtyűt fogok kapni fájdalomdíjnak.
Maxszal együtt be is jelentkeztünk egy doktóréhoz a műtétre. Gazdi tiszta idegroncs volt, az aggódás teljesen eltorzította a személysiégét. Szerintem kevésbé lett volna ideges, ha az ő golyóit szedik le. Főleg, mert nincs neki. Áh. Született szerencsétlen.
Én kemény voltam, vagány. Max egy nyámnyila, már attól depis lett, hogy Gazdi nélkül a kórházban töltött egy félnapot. Mellette voltam végig, de ha valaki nem macsó, akkor nem macsó. Maxnak igazából csak megtévesztésből voltak golyói. P*nci.
A műtétre nem emlékszem, adtak valami jó cuccot, amitől brekegő töpörtyűkről álmodtam. (Ha valakinek van otthon ilyen anyag, keressen meg privátban!) Jókedvűen ébredtem, de tiszta ideg lettem, mert egy fehér vödröt húztak a fejemre. Normálisak ezek? Próbáltad már vödörrel a fejeden megnyalni a p*csödet? Szinte lehetetlen! Szinte. Én zseni vagyok.
Mire Gazdi megjött értünk, már összetörtem egy olyan vödröt, cafatokban lógott a nyakamban. Max bezzeg bánatosan kóválygott a vödörrel a fején, szinte azt se tudta, hol van, féloldalasan ment, és mindenbe beleütközött. Lehet, neki sok volt a cucc.
Gazdi nem volt felhőtlenül boldog, hogy ilyen nyamvadt, de hát kellett neki egy ilyen mamlasz? Bezzeg én! Tökjól voltam.
Amíg haza nem értünk. Aztán mintha fordult volna a kocka. Max kezdett észhez térni, én viszont vacakul éreztem magam. Belázasodtam. Gazdi persze körülöttem sürgött-forgott, meg puszilgatott, de hát ez a MINIMUM, ha már megcsonkíttattam magam miatta!!! Nagy árat fizettem a nyamvadt életéért.
Reggelre kutya bajom se volt, próbáltam elmagyarázni ezeknek a csökött kétlábúaknak, hogy azonnal vegyék le a vödröt a fejemről, de nem értették. Hét, azaz 7 vödröt törtem el, mire felfogták. Iszonyú nehézkes volt vödörrel a fejemen kiszedni a cérnát a fütyim mellől, vagy egy hétig tartott, de sikerült! Mondjuk, vérzett, meg Gazdiék is őrült idegesek lettek, nem értem, miért!
Aztán szinte rámheggesztették a vödröt. Hámot adtak rám, ahhoz kötötték, már nem tudtam kibújni se belőle, maximum rommáverni. Meg a lakást. Meg Gazdiék lábát. Naja, bosszú! Max már rég vödör nélkül rohangált. Rajtam legalább három hétig volt. Gazdi azt hazudta, azért, mert, idézem: “szétrágtam magam”. Nem rágtam volna szét, ha nem fércelnek össze!!! Cöh.
Tudni akarod, mi változott, mióta nincs golyóm? Ideje eloszlatnom néhány tévhitet:
1. Attól még fiú vagyok. Nagyonis! És igenis, megnézem a jócsajokat. Hosszúlábú agárlányok, helló!
2. Nem pisilek úgy, mint egy lány. Kivéve, ha fáradt vagyok.
3. Nem híztam meg. Vagyis de. De az a töpörtyű miatt van.
4. Nem változott meg a személyiségem. Leszámítva a mérhetetlen bosszúvágyat, hogy Gazdi ellopta a golyóimat!
5. Nem lettem omega. A falkavezérség nem ezen múlik. Lázárnak van golyója, mégis lenyomom!!!
És, mi szól mellette?
1. Ha futok, nem lifeg jobbra-balra.
2. Kisebb esélyem van a rákos betegségekre. Amúgy se tudom, az mi, de Gazdi szerint ez fontos érv, szóval leírtam.
3. A csajoknak bejön.
4. Nem kell aggódnom, hogy nemkívánt kölykeim lesznek. (Mert félreértés ne essék, attól még tudok szexelni. Csak kevésbé vagyok motivált.)
5. Nem szököm el mindenféle nőkkel hetyegni, ergo nem lesz a pofámmal teleplakátolva a környék, hogy Keressük! meg Elveszett!
De ami a legjobb! Lett egy tesóm. A golyós korszakban ugyanis még ezt gondoltam Maxról:
“Mi a fenét akarsz itt, te Korcs? Én gazdim, oda ne menj hozzá! Mondom, ne menj hozzá oda, enyém! Hallod, te hájas disznó, ENGEM szeret jobban! Mit mondtál??? Nekem szóltál? Gyere ide, letépem a fejed! Játsszuk le, hallod? Gyere ide, megöllek!!! Az én p*csöm nagyobb!!! Mondom sokkal nagyobb! Gyere, na, gyere, megmutatom!!!”
Ivartalanodj! (Néhány kétlábú életét is megkönnyítené, ha nem foglalkoztatná a szex többé, meg hogy kinek nagyobb…)
