Ezen a hétvégén alig láttam Gazdit, és mikor láttam, morcos volt. Ezt nem tűrhetem tovább! Ideje elmondanom, mit gondolok a kétlábúak egyik legalattomosabb betegségéről, az úgynevezett “munkáról”.

Milyen típusú betegség a “munka”? Milyen tünetei vannak?

A “munka” idegrendszeri tünetekkel járó betegség. Általánosan elterjedt a kétlábúak körében. Elsősorban a 18-65 év közötti korosztály a veszélyeztetett.

A diagnózis felállításához először is a tünetek pontos körülírása szükséges, mert nyilvánvaló, hogy ha orvoshoz viszed a gazdit, nem biztos, hogy pont be tudod mutatni, mi a baj. Írj betegség-naplót!

Nagy a valószínűsége, hogy gazdid megfertőződött a “munkával” , ha produkálja az alábbi tüneteket:

1. Napi rendszerességgel eltűnik. Általában heti 5 napon, napi 8-10 órában. Súlyosabb esetekben ezek a számok emelkedhetnek.
   Amennyiben a te gazdád is a veszélyesen magas előfordulási arányt produkálja, azonnal vidd orvoshoz! Ha elhatalmasodik rajta a “munka”, akár az örökbefogadásra is alkalmatlanná válhat.
2. A “munka” komoly pszichikai megterheléssel jár. A gazdik küzdenek ellene, minden reggel újra és újra harcolnak, hogy ellen tudjanak állni, azonban egyedül ez nem fog menni. Közbe kell avatkoznod! Húzd el a reggeli sétát, ne kakálj, ne menj vissza, vessz el, súlyos esetekben szimulálj betegséget, de minden áron tartsd otthon a gazdidat!
3. Amennyiben nem sikerül a gazdit otthon tartanod, arra számíts, hogy hosszú órákon keresztül lesz a “munka” rabságában. Ez idő alatt kedveskedhetsz neki, segíts a házimunkában: válogasd szét a szemetet, ágyazz meg, mosogass el…
4. A “munka” teljesen kimeríti a gazdikat, mind fizikálisan, mind szellemileg. Ilyen esetekben gazdid hazaérve mogorva lesz, feszült, fáradt és kibírhatatlan. Már akkor próbáld felvidítani, amint meghallod a kocsija hangját. Kiabáld neki, hogy “Véééégre itthon vagy, Gazdiiii!”, ugrabugrálj rá, puszilgasd meg az orrát, ilyesmi. Ha nem foglalkozik veled, vagy rád mordul, ne vedd magadra. Ezek csak a “munka” utóhatásai.
5. Néhány krónikus esetben a gazdi hazahozza a munkát, ez nem jó. Ez nagyon nem jó. Ilyenkor egyáltalán nem önmaga, nem foglalkozik veled, nem játszik, séta közben is csak a telefonját bűvöli, szinte ott sincs. Sajnos, ez már a végstádium, imádkozz, hogy elég erős legyen a szervezete, hogy le tudja küzdeni!

   

Sok kétlábú olyan álságos szavakkal mentegeti függőségét, hogy “muszáj”. Néhányan nem szégyellik a munka és a töpörtyű mennyiségét egyenes arányosságba állítani. Ilyenkor sajnos, a józan ítélőképességüket elhomályosította a betegség. Nyilván.

Mi kutyák, persze ezt a “munka” dolgot is sokkal érettebben oldjuk meg. Elvégre magasabb létformák vagyunk a szerencsétlen kétlábúaknál. Ugyanis mi csak olyan munkát végzünk, amihez értünk. És amit szeretünk. Ez sajnos, nem mondható el a kétlábúságról. Ez a probléma gyökere. És a létbizonytalanság. Fura módon szerintük a munka miatt jár nekik minden, ami nekünk alap.

Én ha egész nap alszom, akkor is van otthon töpörtyű, kaja, új játékok, új nyakörvek és orvosi ellátás, ha valami bajom van. Szóval, valamit a kétlábúak nagyon rosszul csinálnak.

Sajnos, Gazdi beteg. “Munkás”. Már járok vele terápiára, sokat sétálunk a friss levegőn, és szed rá fröccsöt is.

Kicsit félek, hogy súlyos az állapota, mert még mindig rendszeresen eltűnik reggelente…de bízom benne, a deményista módszereim meggyógyítják majd.