“Kánikula van. Minden be van sötétítve, alig találok egy kis rést az ablakon, hogy lenézhessem az utcán fonnyadó kétlábúakat. Borzalmas, hogy ezek izzadnak. Le s föl rohangálnak, cipekednek, mintha valami őrületesen fontos dolguk lenne ebben a nagy melegben. Szánalmas képzelgés.

Én a franciaágyamon nyúlok. Élvezem azt a kis csíknyi napsütést a hasamon, és kifejezetten értékelem, hogy az a két nagy barna sz*r alszik. Nem bírják a hőséget. Nyápicok. Ráadásul annyira hülyék, azt hiszik, azért van sötét, mert este van. Holott csak a Kétlábúm húzta le a redőnyöket, miattuk! Fel ne forrjon az agyuk a melegben. Agyuk? Ugynamár. Gyatra teremtmények.

Az a Feketeorrú egy borzalmas gumicsirkével a szájában fetreng. Mikor sípolni kezd, kiejti és bambán nézi, szerintem azt képzeli, fájt neki. Ez a frusztrációja mások szemében kedves, de mégis mire való ez? Mondjuk, legalább a plüssök felszívják az örökös nyáladzását…és a szájszagát sem érzem. Mindenesetre ő nem zaklat állandóan. Néha hagyom, hogy megnyalogasson. Ez a mániája, a nyalogatás. Fura betegségei vannak…már-már perverz, nem? De én egy kegyes macska vagyok, elfogadom ezt a gyengeségét.

A másik, a Hüjefejű, hát nem is tudom, mit mondjak…még mindig egy idióta. Tudom, szerintetek jajjdecukiii, de nem. Én legalábbis kellő megvetéssel tudom csak személni értelmetlen létezését. Alapból nem értem, minek egy kétlábúnak kutya, amikor macskája is lehet, sőt, amikor ÉN lehetek a macskája.

A vizsloidot még csak-csak elviselem, de ez…folyton a nyomomban van, a nyakamba liheg, szaladgál, kerget. Mivel jófej vagyok, néha leereszkedem az ő szintjére, nem akarom a Kétlábúmat megbántani -amúgy teljesen jogos- utálatommal. Elég baj neki ez a Kötsög. Mert én neveztem ám el. Először azt akartam legyen a neve Agyatlan vagy SzánalmasSzerencsétlen…de a Kétlábúm nem engedte. A Kötsögben megalkudtunk, mikor először pakolta szét a kukát, pisilte le a nadrágját, meg rágta le a Crocs papucsa pántját.

Tudom, olvasom a nyálas ömlengéseiteket róla, tudom, hogy ti úgy hívjátok: “Demi”. Én is szoktam ezt neki mondani: “De mi a f*sznak vagy te itt?” De nem hallgat rá. Amúgy.
Na, mindegy. Majd még írok, szükségetek van néha valódi szellemi táplálékra, mert ez az idióta inkább a végrendeletét írná blog helyett.”