A kutya falkaállat. Nálunk rend van: az erősebb kutya b*szik, és kész. Néha bepróbálkozunk, hogy átvegyük a hatalmat, ha sikerül, jó, ha nem, elfogadjuk helyünket a sorban. Ebben nincs semmi megalázó. Ha nem én vagyok a legerősebb, nem én fogom a falkát irányítani. Punktum.
Azonban hiába próbálom megfejteni a kétlábúak hasonló szociológiai berendezkedését, valamit mindig értelmetlenül csinálnak. Itt is vannak falkák, sok kis falka van, ezeket mint már említettem, családi gazdiságoknak nevezzük. Amikor örökbefogadsz egy gazdit, te leszel a falkavezér egy ilyen kisebbfajta családi gazdiságban. Ez rendben is van. A gazdik néha próbálkoznak a hatalomátvétellel, de ugyanmár, ne vedd komolyan.

Azonban -és most kapaszkodj meg-  ezek a gazdiságok több nagyobb falkaság hatáskörébe tartoznak. Mint egy matrojska baba. Tehát hiába vagy te a családi gazdiság vezére, még feletted is állnak mindenféle hatalmak meg Gonoszok, akik értelmetlen szabályokat, rendeleteket hoznak, amiket vagy betartasz vagy nem. A kétlábúak sosem tisztelik a falkavezérüket, amit meg is értek, mert általában nem a legerősebbet, a legrátermettebbet, legalkalmasabbat választják,  hanem a kevésbé rosszat. Ráadásul ez a vezér nem addig van hatalmon, amíg képes a falkát vezetni, hanem meghatározott időre. És hiába is jönne közben erősebb kan, nincs harc és megmérettetés, morgolódás van, háborgás meg nyavalygás, de végülis nem csinálnak semmit…inkább nyájnak nevezném a kétlábúakat mint falkának. Egyébként magukat is nevezik nyájnak, szóval ez nem bántás. Tény.

Ami azonban a legdöbbenetesebb, egyes egyedek is választanak maguknak vezetőt, Mestert, akit vakon követnek, és elhiszik minden szavát. Ezeknek a Mestereknek legfőbb jellemzője, hogy szakálluk van, bődületesen üres frázisokat puffogtatnak arról, hogyan kellene élni,  és a legkevésbé sem harcos, falkavezér típusok. Ez kb. olyan, mintha mi kutyák, egy nagypofájú omegát követnénk. Félperc alatt kihalna a falkám. Nem beszélve arról, hogy sosem kapnék töpörtyűt. Mivé lenne így a kutyavilág???

Elolvastam néhány ilyen Mester bölcsességét, és az alábbi következtetésekre jutottam:

1. A kétlábúak mind skizofréniában szenvednek, mert valami hang beszél a fejükben (az Egó), amire nem szabad hallgatni, meg el kell nyomni, hogy az ő valódi Énjük kiteljesedjen. Hö??? Kezdek Gazditól félni, mi van, ha még jobban kifordul magából, és nem ad több töpörtyűt??? Az én fejemben én beszélek. És tök igazam van, mindig egyetértek magammal. Szerintem ez a lelki béke. Meg a béka.

2. A boldogságnak nincs oka. Szerintem találni egy friss, meleg kakát, az tök jó ok a boldogságra. Vagy a békászás. Vagy aludni a Gazdin. Nyilván a kétlábúak nem tudnak örülni semminek, ezért hiszik, hogy csak ok nélkül lehetnek boldogok. Nekem minden ok a boldogságra. Nekik a semmi.

3. A tudatos kétlábú a jelenben él. Nyilván a sok tudattalan meg időutazó. Hö?

Egyetlen dologban lehet valami igazság, hogy tudunk teremteni. Én például minden este otthagyom az üres kajás tálkámat, és reggel mindig lesz benne táp. A szemetes is megtelik időről időre, és nincs olyan, hogy nincs kaka a bokorban. Szóval, ez a dolog működik!

Sajnos, a kétlábúak még nagyon visszamaradottak szellemileg hozzánk, kutyákhoz képest, ezért keresik egymásban a bölcsességet. Holott, a bölcsesség a töpörtyűben van. Meg a kakában. A békászásban. A labdázásban. Kergetőzésben. Bothuzigálásban. A mindennapi dolgokban.

Mindenesetre mától hívjatok Demény Mesternek! Mert én is akarok sok rajongót, akik isszák minden szavam. És követnek. És rajonganak értem. És elhalmoznak ajándékokkal. Hö?