Sokan rágtátok a fülemet, hogy írjak végre Gazdiról is. Őszintén szólva, nem szívesen. Tök átlagos, unalmas kétlábú, egy igazi kispolgár, egy proli. Én vagyok az egyetlen izgalom az életében. Hö. Szóval, inkább írjak magamról, ugye??? UGYE???
Najó, de csak egy kicsit.

Gazdi már megette a kenyere javát, legalábbis,  ha kutyaévekben mérjük. Fajtatisztaságát tekintve is vannak kérdéseim, mert még nem tudta bemutatni a törzskönyvét, pedig már kértem ám! Jó-jó, végülis menhelyről fogadtam örökbe, de azért reménykedni lehet, nem? Chipje sincs. Tetoválása van, ezzel tudom azonosítani, ha szükséges.

Különös ismertetőjegye, hogy ÉN vagyok a kutyája. Ez szerintem épp elég. Amúgy sajnos, nem egy szépség, külalakra is teljesen átlagos, semmi szexepil, semmi “wooow-de-gyönyörű-gazdád-van-hol-szerezted?”.
Bár ivaros, jelleméből adódóan tenyésztésre nem alkalmas. Legalábbis én felelős gazditartó vagyok és nem fogom szaporítani. Így is tele van az ország kóbor gazdijelöltekkel…

Egészségileg aránylag rendben van, bár ebből a munka-kórból nem tud kigyógyulni, de bízom benne, a kitartó deményista kezelés majd enyhíti a tüneteket.

Hogy milyen személyiség? Hát, vizsla nem való neki, az egyszer biztos!

Mikor magamhoz vettem, még nem tudtam, mennyi bajom lesz vele. Kezdetben csak a jó oldalát mutatta, törődött velem, folyton rám figyelt és szeretgetett, jutalmazott mindenért. Na, azóta kiütközött a valódi egyénisége.

Türelmetlen: nem bírja megvárni, hogy akkor menjek, amikor menni akarok, mikor dolgom már elvégeztem, megettem, amit találtam, ésatöbbi. Nem, ő nem bír várni, folyton megállás nélkül óbégatja a nevem a parkban. Tudom én, hogy szép nevem van, de hát na. Viselkedhetne!

Ingerlékeny: ez bizonyára a munka-kór egyik tünete, de Gazdi néha kibírhatatlan. Rámkiabál…és miért? Mindenért. Ha például fura dolgokat eszem fel a földről, kiabál. Ha nem állok meg az út szélén, kiabál. Ha elkóborolok, és nem érek hozzá vissza időben, kiabál. Ha ellopom a kajáját, kiabál. Ha vadul őrzöm a házat az erkélyről, kiabál. Van pár ötletem, hogyan vezethetné le a feszültséget, de néha már szólni sem merek. Biztos hormonok, elvégre nő vagy mi.

Következetlen: elzavar az ágyról, aztán meg, mikor elalszik, nem veszi észre, hogy visszamegyek. Akkor minek zavar el? Olyan buta.

Szocializálatlan: nem szokott kétlábú társaságba járni, alapvetően nem érdeklődik kifejezetten a fajtársai iránt, szívesebben mulat egyedül. Már persze, azért vannak barátai, akik akkor is elviselik, ha egy hétig inkább nem szól senkihez, de számomra ez felfoghatatlan, hiszen ENGEM mindenki szeret. Őt meg…

Lusta: ez például kibírhatatlanul rossz szokása, hogy lusta. Szerinte a kanapén heverni móka. Meg OLVASNI móka. Cöh, micsoda időpocséklás más életét olvasni, ahelyett, hogy élnéd a sajátodat, nem? Ráadásul ebből kifolyólag kövér is. Próbálom light táppal etetni, de menthetetlen húsevő. Szerinte a brassói az élet értelme, meg a csirkepörkölt nokedlivel tejfölös uborkasalátával. Már felajánlottam, hogy egye ő a tejfölös ubisalit, enyém a többi cucc, de kiröhögött. Nem vicceltem ám. És TUTI dézsmálja a töpörtyűmet is!!!

Végezetül pedig UNALMAS. Nekem ennél több móka járna, egész napos békázások a világ különböző pontjain, nagy bandázások, kirándulások, töpörtyűgyár-látogatás, kampány turné, csajos házakhoz menni entyempentyemezni, soroljam még??? Ehelyett, séta a szokásos helyeken a szokásos társakkal, a szokásos békákkal. Néha egy kis fröccsözés a SZOKÁSOS helyen…áh, olyan deprimáló.

Járt iskolába, többe is, de nem igazán értünk el vele nagy eredményt, olyan fafejű. Most fontolgatom, hogy újra elviszem, de félek, puszta pénzkidobás lenne.

Jó, most biztos jön a nagy faji összetartásotok, hogy “jajj, Demény, hogy mondhatsz ilyeneket Gazdiról?”, hát így. Néha elgondolkozom, miért őt választottam. Mikor először láttam, olyan szomorú volt a szeme, gondoltam ráférne némi izgalom és móka és kacagás. Meg olyan omegának tűnt, akin hamar átveszem a hatalmat. Ez igaz is volt.

Mióta celEB vagyok, sok kritikát kapok Gazdi miatt, hogy milyen neveletlen meg buta. Ami tök igaz, de mit képzel bárki is, hogy leszólja??? Hö? ÉN bánthatom Gazdit egyedül.

Persze, el sem tudnám mondani, milyen sokat köszönhet nekem! De ezt majd egy másik bejegyzésben.