Sétáltatom a falkát a Hajógyárin, mikor szembe jön egy kétlábú és azt kérdezi: “Nem túl sovány az Öreg?“
Lázár
Köpni-nyelni nem tudtam, mit ugat bele??? Nem értem a zembereket, mind annyira okos. Mégis mit gondolnak, mikor látnak három jótestű kutyát, kövérGazdival és csinos PótGazdival, mit gondolnak, hogy Lázárt direkt éheztetjük??? Netalán eleszem előle a tápot? Hö? Még töpörtyűt is mindig adok neki, meg ő direkte jóféle hízós kaját kap, többet mint én, és még mindenféle vitaminokat is szed. Ezt kellett volna válaszolni? Magyarázkodni? Elmondani, hogy nyilván öreg már az Öreg, és miután tizenévig láncon élt, sajnos nem olyan az egészségi állapota mint egy kanapékutyának. Én nem magyarázkodom, Gazdiéknak is megtiltottam, szóval csak annyit válaszoltak: “De.” Viszont azóta ezen rugózik az agyam.
Lázár
Nem értem, miért ugattok bele mindenbe? Mielőtt véleményt alkotnátok más falkájáról, jó lenne, ha elgondolkodnátok!
Sanyi
Mikor még SanyiHaverom élt, folyamatos volt a beszólogatás. Mert hát Sanyinak csak három lába volt. És ezt persze szinte minden kétlábú fennhangon megjegyezte. “Három lába van???” Anyám. Hja, egyet levágattunk, hogy kisebb helyet foglaljon. Vagy annyira rossz, így nem tud messzire kóborolni. Mikor nagyon elege volt már mindenkinek az örökös mantrából, hogy szegény Sanyi daganatos, de igen, jól van így is, igen, boldog…akkor viccesen ezt válaszoltuk: “B*sszus! Az előbb még megvolt mind a négy!“
Sanyi
Egyszer egy kislány visítva mutogatta az anyukájának, “anya, anya, csak egy lába van!“. Na, ezt már PótGazdi sem bírta szó nélkül, és azt válaszolta: “Na, az azért durva lenne…“
Fröccs
Vagy ott volt Fröccs, akinek minden bordája kilátszott. Eger mellől hozta el Gazdi, mert szerencsétlen hetekig kóborolt a Bükkben, mire megtalálta egy család. Mikor Gazdi sétált vele, a háta mögött fröcsögött egy kétlábú, hogy “szerencsétlen kutya, ezt kellene tenni ezzel a nyomorulttal is, így bánni egy állattal“, és még cifrábbakat is. Én magyaráztam fejhangon, hogy “ne ugassál bele“, de Gazdi inkább csak elballagott, és ettől kezdve kizárólag az állatvédő egyesület pólójában vitte sétálni a kisgizdát.
Én nem értem, miért ugattok bele mindenbe! Én sem állok oda a játszótérre magyarázni, hogy “nem túl kövér az a gyerek?“, vagy “az a kisfiú ott eszi a saját fikáját, rendes anya ezt nem hagyná“.
És ne mondjátok, hogy ez nem ugyanaz, mert de! Teljesen ugyanaz. Hö?
A’zemberek mindig egy csomó marhaságot mondanak. Egyik kedvencem, amikor sompolygok a galamb után aztán állom, ezek meg azt hiszik, hogy szét akarom tépni, és ezért én egy véreb vagyok. Tehát a vadállásról sem tudnak semmit, meg a vérebekről sem. De mindennek a teteje, amikor azt hitték, Rozi az én kölköm (aki egy csoki labrador).
Nem kell, nem kell, na jó, ezt tudom én is – de azért néha mégiscsak sikerül felhúzni magam. Pl. mikor egy kb. 140 kilós fickó kérdezte Opálkára mutogatva (már a mutogatás is sértő), hogy “Nem kövér egy kicsit ez a kutya? Nem kellene kevesebb kaját kapnia és többet mozognia?”, na erre ez volt a válaszom: “Nem kövér egy kicsit maga? Nem kellene egy kicsit kevesebbet ennie és egy kicsit többet mozognia?” Erre a fickó eltátotta a száját, a másik kettő pasi, akikkel beszélgetett, meg úgy, de úgy kiröhögték, hogy zengett a park… Azé’ egy kicsit jobban éreztem magam! (Mellesleg Opálka mindkét könyöke dp-s, műtött, a leányka ivartalanított, a súlyával állandó harcot folytatunk… persze szerinte lehetne több a kaja 🙂 )
Nem kell ilyenen felhúzni magad, minden ember okosabbnak hiszi magát a másiknál. Tudod, én a Mandula gazdija vagyok, nekem is beszólogatnak: jaj de melege van, de vizes/sáros, de jó húsban van/de sovány….. Jót nevetek rajta, Mandula meg körbenyalja őket. Ilyenkor elmenekülnek 🙂
Nahát, én meg azt gondoltam, hogy csak az én Mutteromat izélgatják, mert nem bundabugyiban sétáltat 20 fok alatt, nyáron pedig nem nyírat tök kopaszra, nehogy megfőjek a napon…..bakker, ezek az “izék” (kétlábú kotnyeles népség) Mutteromat már nem izgatják de ha kisgazdival megyek sétálni Ő rettentő zokon veszi. Mutter asszondja’ hogy vigyorogva kell közölni: hogy nem teccik látni, hogy ez nem is kutya, hanem tengerimalac?:)))
Azt hiszem, ezt minden kutyás átéli többé-kevésbé. Nálunk is ez a két téma a sláger: a súly és a lihegés. Nos, egy francia bulldognál a lihegés 40 fokban eléggé törvényszerű. Szegénykémbe tölcsérrel töltöm a vizet és slaggal locsolom, ha kell. De, amikor az én sportos, tömör izom, ló mellett futkosó kis Barátomra, azt mondják, hogy fogyóztatni kéne… Ilyenkor valóban nem érdemes bármit válaszolni, magyarázkodni… Bár azért zavaró, hogy mindenki olyan okos tud lenni más dolgában… 🙁
Gazdinak nyáron egyfolytában szemrehányóan szóltak, hogy jajj biztos szomjas vagyok…adjon nekem inni, csak mert séta közben lihegni merészeltem abban a marha nagy melegben. Mi sem szóltunk, hogy két percen belül érünk haza, és különben is mindig van nálunk elég víz….meg sem iszom már, annyiszor tukmálják…..minekmagyarázzuk.
üdv, Bodza (de nem a fekete :))