Bízom benne, hogy mind észben tartjátok, hogy jövő héten lesz az Állatok világnapja. Bár, nekem mindegy, mert minden nap Demény-nap. Alap.
Mindenesetre én azzal ünneplek, hogy megengedem nektek, hogy beleugassatok a blogomba. A pályázatra túl sok írás is érkezett, Gazdi azóta azon agyal, hogy oldja ezt meg, hogy minél több jó megjelenhessen.
Én nem aggódom, erre tartom Gazdit, intézkedjen.
A sok írás mellett persze leveleket is kaptam, amikből most szemezgetek nektek, hogy tudjátok, mégis mire számíthattok a jövő héten.
Szóval, ez ilyen furmányos komingszún.
Voltak a technikailag problémásak:
“Hello Demény!
Mivel még nem teljesen sajátítottam el az e-mailezés tudományát, megkértem Gazdit, hogy küldje el Neked a megismerkedésünk történetét. Mivel úgysem egy jó alvó, így hajnalban lediktáltam neki és addig nem hagyom aludni, míg el nem küldi!
Köszi a lehetőséget!
üdv. Hubi”
Kicsit később: “Természetesen a Gazdi nyomi, így nem a végleges művemet küldte el, kérlek ezt olvasd el.”
“Kedves Demény,
Ha valakinek, hát nekem, deményista goldennek, van okom panaszra az idióta embereim miatt. Pár gondolatot leírtam, ami hirtelen az eszembe jutott. A pályázatra. Tanuljon, aki rá van szorulva. Nekem nincs profilom a fészen (meg emilem se), mondtam ezeknek, hogy küldjék el neked.
Na cső,
Walter”
Kis hibaüzenet után: “Namostmáraztán tök elegem van Anyából, még egy emilt se tud elküldeni…! Én kérek elnézést…”
A kemények:
“Szia Demény!
A Gazdi nem csinált nekem saját e-mail címet, én meg nem tudom hogy kell, ezért rákényszerítettem, hogy a saját nevében küldje el a bemutatkozásomat az Állatok Napjára szóló kiírásodat.
Mellékelten elküldetem a dokumentumot és a 4 képet is.
Mély tisztelettel,
Oszkár”
“Tisztelt Demény!
A nőnemű emberem nagy rajongója a blogodnak – nem is értem, állítólag macskás – és kérte, hogy írjak már pár sort magamról, meg küldjek képeket. Használd amelyiket csak szeretnéd, végtére is mindegyiken tökéletes vagyok.
A jogdíjakról majd később, de a gázsit egy alutasakban kérem.
Üdv,
Kázmér”
“Kedves Demény!
Gazdit rávettem, küldje el Neked amit diktáltam neki, bár mivel sokszor nem volt hajlandó leírni szó szerint azt amit ugattam neki, így nem biztos, hogy bekerül, mert így elég emberes lett és nem túl jó. Az emailt azért én küldöm, mert gazdi szeretne névtelen maradni, amúgy sincs neve, csak gazdi, mert Ő nem számít, csak én.
Mondtam neki azt is, hogy ha már állandóan kattogtat, küldjön be rólam 4 képet, mindegy milyet, mert jó csaj vagyok…de döntésképtelen, így 4×100 képet kaptok.
Ja és már rájöttem, hogy egész másról kellett volna írnom, de ilyen kevés helyre…na mindegy.
Pacsi, Kócos”
Voltak a korruptak, akik ezzel-azzal próbáltak lekenyerezni.
“Szia Demény!
Gazdi mondta, hogy pályázatot írtál ki, úgyhogy írtam én is! Nem pályázatot ki, hanem a pályázatra.
Gazdi azt is mondta, hogy korrumpálható vagy. Hát, töpim az nincs. Meg disznóm se, amiből csinálhatnék. De van két szexis, hosszú combom, meg egy formás popóm. A szuperbiztoságos szex is garantálva, én is ivartalan vagyok. Bekerülök? Naaa?
Pacsi!
Debra”
“Kedves Demény!
Nem vizsla vagyok, schnauzer, de szeretem a vizslákat, jó arcnak tűnsz. Hallottalak a rádióban, meg hallottam a felhívást is.
Küldöm az írást!
Üdv,
Sirius”
“Kedves Demény!
Ezúton csatolom kis írásomat a négy fotóval.Távol álljon tőlem a vesztegetésnek még a gondolata is, de az írásomban említett töpiből még maradt….
😉
Fogadd baráti üdvözletem, továbbra is rajongóid között tudhatsz minket!
Kopi (és falkája)”
“Kedves Demény!
Figyellek egy ideje és tetszik amit látok. 🙂 Úgy gondoltam, itt az ideje megismerned engem. Küldök néhány fotót is magmaról és némi leírást. Jó szórakozást hozzá. Jah!! és drukkolok a blogírás miatt is. Szerintem te leszel a nyerő!!!!
Üdv:
Kendy.”
Volt nagyon elhivatott:
“Kedves Demény!
Rávettem a Gazdit, hogy írjon egy szösszenetet rólam vadászkutyás témában, mert szerintem még mindig túl sok a kanapévizsla.
Ez minden vizslának JÁR. Minden vizslában BENNE VAN. A legjobb dolog, ami egy vizslával történhet, a legnagyobb buli, ráadásul a legkézenfekvőbb eszköz arra, hogy egyhamar piedesztálra kerülj Gazdi szemében, arról nem is beszélve, hogy végtelen lehetőségek állnak előtted, hogy a közös munka során a saját tetszésed szerint formáld a kétlábúdat. A legnagyobb vicc benne az, hogy ő ebben örömét is leli majd…
Kellenek még hozzám hasonló partyarcok, szóval nem bánnám, ha kapna némi publicitást a téma.
Egyébként Demény, Te is felhagyhatnál már a békászással. Az olyan gyerekes. A belevaló fickók vadásznak. Az a menő a hosszúcombú vizslalányok körében…
Csatoltan az írás és a benne szereplő fotók. Olvassátok, élvezzétek.
Pusz!
Dina kutya”
Végére maradtak a szolgasorsban élő, elnyomott Gazdik:
“Kedves Demény!
Mandula rám parancsolt, hogy ezt ne küldjem el, szóval ezért még szorulni fogok 😀 De ha nem akarná, nem írta volna meg, nem igaz?
Üdv.: D. Kata Sára (az ingyelélő).”
“Szia!
Csatolom a macskám levelét és képeit. Azt üzeni, hogy a szövege úgy tökéletes, ahogy ő maga. Ha nem tetszik, ne jelentesd meg, de babrálni, ahogy őt is, tilos. Ja, és küld egy képet a mentett vizsláról is a kontraszt kedvéért.
Üdv,
C.”
“Helló Demény!
Moszat küldi a levelét neked, nem tudom miért használ ki, hogy még a levelét is én küldjem el.
Csö-csö”
Hopp! És ezt egy hüllő írta. Persze, elfelejtettem neki válaszolni, remélem, nem halt ki azóta se…
“Kedvesz Demény!
Pályáznék.
Üdv: Szikló Szilárd
U.I. Ha nem email címet adtál volna meg, akkor Marcival a posztagalambbal küldtem volna. Nem bízom ezekben a kétlábú alkotta dolgokba. Tudnál visszaküldeni valamit, hogy átment a levél? Biz’ Iszten néha még azon isz codálkozom, hogy nem haltam ki!”
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki vette a fáradtságot, és írt nekem! Jövő héten pedig várjátok az írásokat! Legyen az állatoké a főszerep! Viva la deményizm!
