“Azt hiszem, antiszociális lettem. Van az a mondás, hogy minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat. Rám ez csupán azért nem igaz, mert nem is nagyon ismerek meg új embereket. Sokkal több négylábú van a környezetemben, mint kétlábú. És a baráti társaságom is kutyás. Kirekesztő lettem? Vagy ez a hasonló hasonlónak barátja-elv? Nem tudom. Mindenesetre ma, mikor bekapcsoltam a facebook oldalamat, kissé sokkolt, mennyi kutyás hír, kép, poszt jelenik meg a hírfolyamomban. És sajnos, mind borzalmas. Vagy a romániai mészárlásról, az új dán törvényről szólnak (melynek értelmében kb 400ezer kutyát fognak elszakítani a családjuktól és kivégezni, pusztán a fajtájuk miatt), vagy gazdikeresőkkel és segítségkérésekkel van tele.
Pepe
info@futrinkautca.hu
Megfordult a fejemben, hogy megálljt parancsolok ennek. Már semmi közöm az állatvédelemhez, nem kell a nap 24 órájában 50 vizsla miatt aggódnom, ott van a saját két bolondom, és az épp elég. Néhány egyszerű gombnyomással kívül tudnám hagyni ezeket a szívfacsaró képeket és történeteket.
Galina
info@futrinkautca.hu
Mert megcsonkították, széttépték, megmérgezték, megölték, ellopták, elveszett, utcára tették, haldoklik, öreg, beteg, parvós, szopornyicás vagy egyszerűen csak nem kell senkinek. Az emberi kegyetlenség nem ismer határokat. Talán épp azért vagyunk egyre érdektelnebbek és közönyösebbek, mert ez ömlik mindenütt, és az ember tehetetlennek érzi magát.
Süni
info@futrinkautca.hu
Én is tudok kapásból legalább 3 olyan kutyát, akit most szívesen hazavinnék, mert megszakad értük a szívem, mert szeretnék nekik otthont és szeretetet adni. De nem tehetem. Ismerek tucatnyi egyesületetet, akiknek anyagilag támogatnám a munkáját, emberfeletti, amit tesznek…de nem nyertem a lottón, megint nem…és sajnos, nem tehetem. Néha szeretnék újra fizikálisan segíteni, kocsiba ülni, pórázt fogni, ölben orvoshoz vinni, szeretni és félteni a senkinek nem kellő kutyákat, de még élő a seb, amit a múltkor kaptam, még fáj, amit elvesztettem, …és nem tehetem.
Szarvasi Döme
info@futrinkautca.hu
Ez persze így nem igaz, ezek csak kifogások.
Mert az is nagy segítség, ha nem fordítod el a fejed. Ha a használt pórázt, nyakörvet, kutyaágyat, plédet nem kidobod, hanem elviszed egy menhelyre. Ha havonta egy ötszázast nem csokira költesz, hanem felajánlod egy egyesületnek. Ha egy délutánt nem a kanapén heversz végig, hanem sétálni viszel egy kutyát, aki egész nap egy kennelben vár a csodára. És ezer módja van még annak, hogy tegyünk valamit.
Floki
info@futrinkautca.hu
Az idő, amit egy elesett állat megsegítésével töltesz, nem hiábavaló. Nyilván nem lesz tőle vastagabb a bankszámlád, sőt…de az életed gazdagabb lesz.
Zoé
info@futrinkautca.hu
Könnyű kifogásokat keresni, és egyetlen gombnyomással kitörölni a fájdalmas kutyás posztokat, de a legtöbb kegyetlenséget olyan emberek követik el, akik nem gazdik, és nekünk, Gazdiknak kell segítenünk. Mert ha mi közönyösek leszünk, ki marad?
Szegő
info@futrinkautca.hu
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben néztem a facebookon hömpölygő kutyafolyamot, és tudtam, nem fordítom el a fejem. Nem tehetem. Te mit teszel?”
– Judit –
Az én barátaim is kutyásak :). És ugyangy kerülöm a kétlábuakat. Szeretném, ha sok sok, rengeteg pénzem lenne. Az állatok lennének az elsők akiken segítenék.
És egyszer én is a Futrinka gazdikeresői között voltam. Átérzem.
Ez egy szörnyen sajnálatos, de igaz poszt volt. Köszönjük! Érdemes rajta elgondolkodni, és megszívlelni.
Azt azert nem mondanam,hogy olyan jol mukodik a helyzet. Amig egyet ivartalanitanak, addig masik 20 at kedves emberek kiraknak, mert ok nem ivartalanitottak. A cicak nyaron nem eheznek, telen viszont amikor nincs turista, igen. Sok hotel a turistaszezon utan megmergezi, megmergezteti a cicakat! Sok ember inkabb a gazra lep, amikor meglat egy cicat az uton. Nem tudom, hogy meddig voltal Cipruson, en 8 eve itt elek, tudnek meg meselni a ‘jol’ mukodo rendszerrol. Keves lenne ez az oldal. De azert annyit hozzatennek, hogy en nem csak ciprusiakrol beszelek, sok kulfoldi is el itt, kozuluk sem mind szereti az allatokat, mint ahogy nem minden ciprusi utalja. Olyat is tudok, aki megeszi a macskakat. Szinten nem ciprusi:(
Hát igen. Judella ( bocs…:o)) most is szívemből
szóltál. Látom a képeid között Zoét, aki energiabomba félig-kölyökként került a Futrinka
kennelsorára, mára már őszül, megöregszik a
kennelsoron, anélkül, hogy bárki érdeklődne utána..
Hetente eszembe jut. Bárcsak még a tél beállta előtt
megszánná valaki . Bárcsak történne csoda.
Bárcsak ne a kennelsoron kellene meghalnia mindenki és senki kutyájaként…..
Nagyon a szívemből szóltál!Én 7 kutyát,2 cicát tartok nyugdíjból,mind mentett kutya.Sajnos már őket is nagy nehézség árán,és egyre rosszabb a helyzet:((De én értük élek.Mentettem 15 évig nagyon intenzíven,néha 25 kutya is volt nálam.De sajnos rámentem úgy lelkileg,mint anyagilag.Mai napig nem lépem keresztül a rászoruló kutyákat,most is összeszedem őket,de nagyon gyorsan keresek nekik gazdit,vagy legalább ideiglenest.Szerencsém van,mert sokan ismernek,és tudják,már nem bírok befogadni kutyát,átveszik tőlem.A tavalyi mentésem egy 2-3 hónap körüli kutyus volt,az orrom elött szúrták le majdnem egy vasvillával,épp hogy csak kirántottam alóla.Na ő nálam maradt,nagyon megszerettem:))Pénzzel sajnos nem tudok segíteni ennyi állat mellett:(Össze is van törve rendesen a lelkem,mikor olvasom facen a sok segítségre váró kutyát,de sajnos már nem tudok mást tenni,mint a környékemen lévőket juttatom biztos helyre.
Decemberben voltam Cipruson, az eszaki reszen is, ahol hemzsegnek a kobor alaltok. Viszont ott van program, amivel rendszeresen mobil ivartalanitast vegeznek, egy felszerelt kamion (muto) begyujti az allatokat, ivartalanitja es szabadon engedik oket, mert a helyiek etetik es jol tartjak oket, meg ha nem is a sajatjuk. Az ivartalanitott cicakat pl ugy jelolik, hogy az egyik fuluk vegebol lecsippentenek picit.
Eleg jol mukodo rendszer. Minden hazhoz odaszokik 5-10 macsek vagy 2-3 kutya es nem hagyjak, hogy ehezzenek 🙂
Van 20 utcarol mentett cicam. Nemelyiket a szemetesbol szedtem ki, mert odadobtak meghalni, mikor 3 hetes volt. A masiknak valaki csunyan eltorte a labat. Azota harom van neki. Es sorolhatnam.
Tegnap a kezemben halt meg egy, az orrom elott elutott cica. A sofor nem allt meg.
25 utcan elo cicat etetek napi rendszeressegel, ha tehetem viszem oket ivartalanitani, kicsiknek csaladot keresek.
Masik 5 nek “csak” vacsorat es friss vizet adok.
Masik 10nek heti haromszor, negyszer viszek enni.
Es ennek sosem lesz vege.
http://cypruscats.com Regebbi tortenetek magyarul is fenn vannak. Az ujabbak csak a facebook oldalamon angolul, fotokkal.
https://www.facebook.com/pages/Cyprus-cats/259881660714277
Itt sem rozsasabb a helyzet, mint otthon. 🙁
Hát igen én is csak kicsiben tudok segíteni, otthon a 6 macsek mindet úgy szedtem össze tulajdonképpen az utcáról, a munkahelyemen plusz 2 cica még jó, hogy a cégtulaj külföldi és elég jó fej megengedi hogy itt tartsam őket. Ha nem tudok segíteni egy állaton nagyon fáj mert ők szegények tényleg nem tehetnek arról hogy az utcára kerültek. Nem olcsó egyen is segíteni, egyet is etetni, kezeltetni, ivartalanítani de azt a mennyiségű szeretetet amit cserébe kapunk tőlük azt sehonnan máshonnan nem kapnánk meg. Elég stresszes a munkám de ők mindig megnevettetnek és minden falat ennivalót meghálálnak. Volt olyan állat akinek találtam gazdit mint Mazsola kutya(minden Karácsonykor kapok fotót róla) vagy Saci macska. Volt olyan hogy az utcáról behozott kiscica reggelre meghalt – sokat sírtam sokat nevettem nekik köszönhetően de soha nem csinálnám máshogy és rendkívül hálás vagyok a JóIstennek hogy olyan társat adott mellém aki ebben is partner és zokszó nélkül cipeli velem az állateledelestől a sok ennivalót vagy amikor a Kófic macska idén idecsapódott a céghez, megkérdezte hogy: hát gondolom akkor őt is majd ivartalanítani kell 🙂 Nem vagyunk gazdagok egy pici lakásunk van de amit tudunk segítünk amennyi állaton és emberen tudunk – ha egyetlen egy állatot ment meg valaki már az sem volt hiába az is egy nagy dolog. Egyébként vannak úgy tudom évente akciók ivartalanításra ahol meg lehet úszni 12.000 kevesebbért is érdemes utána nézni ha jól emlékszem a Zöld Zebra szervezi vagy legalábbis szervezte nézzetek utána.
Judit! Respect! Leírtad a gondolataimat! Köszönöm! <3
Kovács Dóra, merre laksz? Kell, hogy legyen megoldás!
Norodia – Minden elismerésem a Tiéd és mindenki másé aki ezt MEGTUDJA tenni. Többször megfordult a fejemben Nekem is hasonló, és rögtön lebeszéltem magam és a férjem is segített ebben( nem kis lelkiismeret furdalással) hogy Nekem ez nem tenne jót. Én lelkileg mennék rá egy vagy több ilyen kiruccanásra, aminek nyilván a környezetem sem örülne, ezért nem próbálkozok. Pedig annyiszor de annyiszor eszembe jut…GYENGE vagyok. 🙁 De azért jó olvasni, hogy vannak sokan akik ERŐSEBBEK Nálam. 🙂
Mivel anyagilag Én sem tehetem, hogy minden ilyen egyesületet támogassak, megosztom, bízva abban, hogy “talán” ezzel is tudok valamit segíteni.
Adóm 1%-át a Pécsi Misina kapja, sajnos a másik 1%-ot valamilyen egyház (de minek) szívesebben adnám valamelyik másik állatmentő/védő csapatnak. Újabban kupakot és fém konzerv doboz gyűjtök és gyűjtetek minden kollégámmal a Komlói Állatvédőknek. Munkahelyemen jelenleg 5 cicát etetek, otthon két kutyánk van. Nem nyugtatom magam azzal, hogy így is segítek valakin, mert szívem szerint Én is midnen kóbarnak hitt állatot haza vinnék. De valahol örülök, hogy legalább nekik JOBB 🙂 Egyébként Én is éppen tegnap döbbentem meg, mert mást sem olvastam szinte egymás után, hogy melyik állat keres gazdit, vagy esetleg talált (aminek csak örülni tudok) vagy éppen a Román és Dán mészárlássról…és elborzadtam, hogy ennyire szar a helyzet???Minden ilyen felhívás, poszt, hozzászólásait elolvasom, és találok köztük ledöbbentőt is amit inkább nem részletezek mert megérne egy külön fórumot vagy bármit.
Szóval Én így segítek…ha ez annak nevezhető.
én is megkönnyeztem…
én teszek ami erőmből telik, de több állatot én se vihetek haza .. én minden héten egy hétvégi napom egy menhelynek áldozom – vagyis nem is a menhelynek hanem az ott levő 20 kutyusnak. S valóban, a pénztárcám vastagabb nem lesz, de semmihez nem tudom hasonlítani azt a pár órát amit velük töltök, már nem tudnám őket elhagyni, látni akarom őket boldogan és büszkén Gazdi mellett sétálni egyszer..Amíg erre nem kerül sor, kicsit én is Gazdijuk vagyok, s tudják is ezt, erről árulkodik belépésemkor az a rengeteg, sokszor sáros kutyapuszi, és a tekintetek a rácsok mögött, hogy most engem vigyél sétálni, engem szeress…s ha egy kicsit is megédesítem az életüket, már megérte..Mindet hazavinném ha tudnám, mind külön egyéniség, s ami a legmeghatóbb az a szeretet amivel felénk önkéntesek felé vannak… ha minket így szeretnek, vajon hogy szeretnének egy igazi Gazdit??
Basszus, megkönnyeztem a posztodat! Nálunk a cégnél egy szegény anyacica tengödik 3 tündéri vakarccsal, most próbálok gazdit találni nekik. És a mama megint vemhesnek tűnik…Kérdeztem a helyi állatorvost, 12.000 az ivartalanítás. Elég egyszerű az egyenlet: két gyerek, egy kutya, egy törpenyuszi, egy fizetés… Hát ezért könnyeztem, mert én sem tehetem…Azért ma vettem egy zacsi száraztápot a kicsiknek…:-)