Ma a facebook oldalamon kisebbfajta háború robbant, mert odamentem egy pórázon lévő (amúgy tök kedves) kutyához, és a kutya gazdája “takarodj!” felkiáltásokkal akart elzavarni, mire Gazdi kissé ironikus megjegyzést tett a “felelős kutyatartás nem egyenlő pórázon rángatással gondolatkörben”.
A facebook mondhatnám, hogy két pártra szakadt, de leginkább mindenki azt szajkózta, hogy Gazdi milyen paraszt, mert pórázas kutyához nem megyünk oda, mert amúgy sem sétálunk póráz nélkül a Városligetben, és legyünk elfogadóak másokkal.
Hát, én tök elfogadó vagyok. Én soha senkit nem ettem, nem öltem még meg, nem haraptam meg, nem csináltam fel. Ha valaki idejön, cuki vagyok vele, ha nem szimpi tovább megyek. Mégis mi kell még? Aki azt hiszi, hogy egy kutya igényeit kielégíti, hogy pórázon sétálgat, az próbálja ki ezt mondjuk a pasijával.
Igenis, ugyanolyan jogokat akarok a kutyásoknak mint a nem-kutyásoknak! Miért mindig nekem kell alkalmazkodni másokhoz? És igen, megértem, hogy van kutya, aki azért van pórázon, mert tüzel vagy mert egy agresszív disznó. Ha tüzel, ne hozd kutyás közösségbe, ez szerintem teljesen logikus. Aztán persze ivartalanítsd, és meg van oldva a probléma.
Ha meg agresszor, szocializáld, és a szocializáció nem az, hogy pórázon nézheti, ahogy a többi kutya boldogan játszik. Kérjetek szakmai segítséget, mielőtt szerencsétlen állat végképp a póráz végén ragad! Mikor kijöttem a gyepiről, én is bunkóskodtam más kutyákkal, ezen sokat segített, hogy megszabadultam a golyóimtól, és hogy olyan társaságban sétáltam PÓRÁZ NÉLKÜL, ahol a többi kutyás bízott a saját kutyájában annyira, hogy nem fog vér folyni. Nem folyt. Soha.
Egyébként pedig arra nem is reagálok, hogy a Liget nem az enyém. Mert kié? Hö?
A kutyafuttatót pedig bizonyára olyan emberek találták ki, akiknek sosem volt kutyájuk. A miénk a parkban kb 10 nm, nincs benne egy fa sem, csak egy nagy homokkal beszórt (!), üres placc a napon. Csak azok a kutyák járnak oda, akik agresszívak, és egyetlen szórakozásuk, hogy ücsörögnek, majd a kerítés mellett üvöltve futnak, ha meglátnak kint egy másik ebet. Hö, nagy élet, mi?
És a nevem továbbra is Demény, a kötsög, aki Cuncika, a tündérbogyó történéseire kíváncsi, ne olvasson. Nyilván nem lenne az életem ilyen szórakoztató és tanulságos, ha jókutya lennék.
Mert ez kit érdekel?
“Ma szépen sétáltam Gazdi mellett egy órácskát a kutyafuttatóban. Nagyon élvezetes volt. Még egyszer egy falevél is beesett a lábam elé.”
“Ma voltunk a Városligetben, hogy megnézzük, azok a neveletlen, büdös kutyák milyen felháborító módon rohangálnak a mezőn. Egyszer az egyik elindult felém, de Gazdi még időben ráüvöltött felelős kutyatartó módjára, hogy “Takarodj!”, így szerencsére nem szagolt meg.”
Tudom, hogy sokan miközben olvasnak, dörgölik a tenyerüket, hogy “jajj, az én kutyám milyen jólnevelt, milyen szipiszup gazdi vagyok, mert Fifike sosem megy oda más kutyákhoz, és Buksi nem eszik kakát, meg úristen miért nem lehet egy kutyának megtanítani, hogy…“
Na, nekik üzenem: ez a deményizmus. Nem demokrácia. Amint végre elfoglalom méltó helyem a világ irányítóközpontjában, mindenki póráz nélkül lesz és kakát eszik! Mindenki.
manapság már a gyerekekre is pórázt raknak,hogy ne kelljen szaladni utána….pfffffff
A pórázkérdésre az egyik kutyás ismerősöm csak azt szokta mondani, hogy próbálják meg a szülők úgy vinni a gyerekeket a játszótérre, hogy mindig fogják az egyik kezét. Így játszhat, szaladgálhat, homokozhat, ismerkedhet másik gyerekkel, vagy nem, mert elhúznák onnan. Mennyire élveznék ezt a helyzetet gyerekek és szülők?
Szerintem minden kutya szabadnak születik! igaz Demény? az csak egy dolog, hogy az életüket az ember szolgálatában töltik, mert ők így akarják! Ez az Ő döntésük! Köszönjük meg nekik, hogy egyáltalán hajlandóak velünk szóba állni! Ha mi megbízunk bennük ők is bízni fognak bennünk és fontosak leszünk számukra! A szeretetünk az odafigyelésünk soha nem fog megszökni tőled a kutyád, ha azt kapja tőled amit ő ad neked! az, hogy néha kicsit önfejűek, makacsok az azt hiszem elnézhető! gondoljunk csak bele, mi hányszor vagyunk dilisek idióták hisztisek makacsok dacosak mégsem fenyít meg minket senki! Demény imádunk én és Sanny bébilány ( vizsla királylány) aki egész eddigi életében kétszer volt pórázon! 🙂 Éljen a szabad rohangálás!!!!! 🙂
A felelős kutyatartás nem azt jelenti ,hogy szétműttetem a kutyámat belülről, nehogy nem kívánt szaporulat legyen.Vigyázni kell a kutyára ,mint ha saját lányod lenne,ez a felelősség ,és ha ezt nem fogják fel ,akkor lehet ,hogy nem nálam van probléma az intelligenciával.Nagyon sok “felelős kutyatartó” kutyáját juttatták már haza ,mert nem figyelnek rá megfelelően.Gyereküket is elhagynák?Felelősnek nevezik magukat,Pedig ez nem felelősség, hanem annak elhárítása. Ami a betegségeket illeti, 30 éve vannak kutyáim ,egyik sem szenvedett semmiféle betegségben, már csak azért sem mert kutyaként egészségesen volt tartva,és táplálva ,és nem úgy mint a városi gyerekpótlások,meg az elvárosiasodott ,agyontenyésztett ,kutyáknak nem is nevezhető állatok.
Tyü, de mennyire igaza van mindenkinek,amennyiben a dolgot általánosságban mérjük, de az esetek azért esetek ,mert éppen ott, éppen akkor történtek és a résztvevö felek pontosan tudják, felmérik, mint felelös kutyatartók, hogy mi a szitu. No és akkor mindenki cselekszik. Messzire gyereket látok, hát ráakasztom a pórázt, kutyák a láthatáron, hát kérdezi az ember, szabad e ?(locsolni)
Szerintem itt éppen “egy bizonyos” szitu volt és Demény sem ront rá az oviscsoportra, akármekkora diktátor is,( mert tanult eb, ugye mesterem?) pechjére van egy feljebbvalója,
aki – nyilván az írásért magáért, a stílusos, szórakoztató blogbejegyzések mentén – pellengérre állítva mutatja meg nekünk azt a tükröt, amit nem szeretnek, szertünk sokan látni.
Deményisták nem kérnek a magukat mindig “felnöttebbnek”, okosabbnak érzökböl, akiknek tulajdonképpen tök mindegy, hogy egy négylábút viszel a parkba, vagy egy kétlábút a játszótérre. Egy a fontos, az ö normái, sablonjai léteznek egy beszükült formában és konfortzónán kivül csak buta agresszió marad eszközül.
Uff… Szerintem meg erröl szól ez az egész nem a pórázról.
Virtuális falkatagunknak meg egyébként is mindig igaza van. HÖ/HA
Kedves Demény!
Többnyire egyetértek Veled a pórázosdi témában…én világ életemben póráz nélkül közlekedtem még a forgalmas belvárosban,de még kiállításokon is,mindenki legnagyobb megrökönyödésére….node én egy hyper intelligens kutyahölgy(később asszony) voltam…vagyis vagyok ,csak már az örök vadászmezőkről írom soraim:)
Engem nem ivartalanítottak …és nem azért mert a Gazdim felelőtlen kutyatartó lett volna,hanem mert kiállítási és tenyészkutya voltam.Ilyeténképpen kicsit más a helyzet,mikor egy kutyaúrfi kérés/kérdés nélkül odajött hozzám séta közben…mikor tüzeltem…Én pórázon,ő szabadon udvarolva…Mondanom sem kell,Gazdi kifejezetten ideges lett:D És ugyan imádja a kutyákat és egyéb szőrös-tollas,stb. lényeket is,de a gazdikat már kevésbé… Pl. nem nagyon értem hová kéne elbujdokolnunk nekünk tüzelő szukáknak,hogy a kan kutyák kedvükre szaladgálhassanak bármikor??! Ja és a kanok gazdijai nyugodtan hagyhassák kutyáikat mászkálni….Vagy úgy gondolod,hogy a tüzelő szukát rá kell szoktatni az angol toalettre abban a 3-4 hétben? És nem kell sétálniuk olyankor?! Gazdi és én,mikor tüzeltem messzire elkerültük a többi kutyát és minél rövidebb sétákat tettünk ilyenkor,de láthatatlanná nem tudtunk válni…így még nekünk volt kellemetlen,mikor egy távolból odarohanó kannak a heves udvarlását kellett hárítanunk..akinek a kedves gazdája hetedhét országon túl volt..és fogalma sem volt,merre kószál a kutyája:/ Arról nem is beszélve,hogy idősebb koromban 2 gerincműtétem is volt…hosszú lábadozással utána.Amikor sétáltunk,Gazdim mindig igyekezett kímélni engem:) Nem így egyes fiatal vagy csak heves vérmérsékletű kutyák,akik rám ugrálva esetleg fellökve próbáltak barátkozni…:/ A Gazdim nem őket utálta ilyenkor,hanem a gazdájukat,akik hagyták ezt.Demény , a Te Gazdid honnan tudja,hogy a pórázon lévő kutya miért van pórázon? Gazdimnak azóta van egy kis csupasz “kutyája” is… ember kölyök:) Mivel Gazdi mindig is kutyás volt,sőt elég jártas a kynológiában is,így
szeretné,ha a “kölyke”is kutyabarát lenne.De ennek ellenére NEM szereti,ha idegen kutyák odamennek a 2 éves kisfiához és akarva akaratlanul,csupa jó szándékból esetleg ráugranának,ezzel esetleg megijesztve a gyereket,aki ettől kezdve félni fog a kutyáktól! Sok ilyen eset volt már:( Nem kell,hogy megharapja!Szerintem ezt abszolút meg lehet érteni.Vagy ha valaki nem kutyás vagy valami oknál fogva nem szereti a kutyákat(ilyen is van) annak miért kell jópofát vágnia egy vad idegen kutya barátkozásához,nyálazásához,sarazásához,szőrözéséhez? Ahogy én sem vagyok kíváncsi és nem is vágok jó pofát bizonyos embergyerekek vagy felnőttek tolakodó közeledéséhez!:D Ilyen esetekben Gazdi messziről látta a dolgot és megelőzvén minden atrocitást,lazán a nyakam köré akasztotta a pórázt…vagy letérdelt mellém és megbeszélte velem,hogy bírjam ki a gyerekek simogatását,hogy a sok hülyének ne legyen rossz véleménye a vérebekről…:) Jahh..,mert én Hannoveri véreb lennék:) Amit külön el kellett magyaráznia mindenkinek:) Üdv.:Erdőszéplaki Bori ,Von Harga kennel
Kedves Sándor, a pórázas megjegyzés nyilván szarkasztikus volt, csak szerettem volna érzékeltetni, hogy örökkép pórázon élni nem lehet.
Persze, ennek felismerése némi intelligenciát feltételez, így nem mindenkinek egyértelmű.
Az ivartalanítás azonban minden felelős állattartó kötelessége, aki fontosnak tartja a felesleges szaporulatok és a daganatos betegségek kialakulásának megelőzését.
Arra pedig, hogy a Gazdim ivartalaníttassa magát, nem is reagálok. Ez a mondat nyilván megint nem engem jellemez.
Vezesse a pasiját pórázon? Meg ivartalanítsa a kutyáját hogy ne tüzeljen ?Dobd fel a pasidnak ha nem akartok gyereket ivartalanítsátok magatokat,ha már egyenjogúság van!!!
Kedves Demény!
Nem kell az ostobákkal foglalkozni. Gazdi rám is néha rám rakja a pórázt, de csak a saját biztonságom érdekében mert még nem vagyok annyira “jól nevelt” ,hogy első szóra megálljak vagy visszamenjek hozzá. De ha egy parkba érünk vagy erdőbe egyből szabadon futkorászhatom. Az első dolgom pedig általában az, hogy odarohanok más kutyákhoz. Mivel szép vagyok és elbűvölő még senki nem zavart el, de mivel túl rámenős vagyok más társakkal így néha Tőlük kapok egy két helyreigazítást. Ilyenkor Gazdi ereiben megfagy a vér mert még kezdő Gazdi, de egész jól halad szerintem 🙂 Neked nem biztos, hogy tetszenék mert nem vagyok magas sem és hosszú combú sem. Ellenben játékos vagyok és hosszú testű, de pici lábakon… A kakaevésről meg csak annyit, hogy a legfinomabb a világon én is imádom. Gazdi legnagyobb bánatára.
Szóval a hülyékkel meg nem kell foglalkozni, legyünk rosszak és együnk kakát 🙂
Üdv: Gizmo
Német juhász kutyám van, ahol csak lehet, póráz nélkül sétál. “Ahol csak lehet” alatt azt értem, hogy mindenhol, ahol ismernek minket. illetve ahol tökéletesen, helyette is belátom a terepet. Azt ugyanis minden további nélkül el tudom képzelni, hogy aki valamilyen okból nincs jóban a kutyákkal, az kissé nehezen veszi, ha egy b-szott nagy farkas odamegy hozzá, és megszaglássza. (B-szott nagy farkas egyébként nincs még fél éves. Jövő ilyenkorra lesz vagy negyven-ötven kiló, átlag magyar állampolgárnak ágaskodás nélkül néz majd a szemébe). Azt is simán el tudom képzelni, hogy valaki esetleg szereti a kutyákat, neki is van, és épp valami gyengébb idegzetű állatot próbál a világhoz szoktatni. Vagy pl. együtt tudok érezni azzal az anyukával, aki rángógörcsöt kap, ha a semmiből felbukkanó nagyragadozó hanyatt löki Petikét (és nem, egyáltalán nem fogja megvigasztalni, hogy Petikét nem ragadozói minőségben és főleg nem direkt lökték hanyatt. Nem minden anya rendelkezik etológiai kiképzéssel, mint én). Az emberek különbözőek (ez a szép bennük), a demokrácia pedig az jelenti, hogy tiszteltjük egymás elmebaját. Igen, sétáljon szabadon a kutya, különben hülyére unja magát (főleg ha lakásban tartják, bár ezt már nem nagyon merem felhozni…). De nem, véletlenül se menjen oda a kutya se másik kutyához, se emberhez, se gyerekhez, kizárólag akkor, ha erre engedélyt kap tőlem azután, hogy a másik gazdival/anyával szót értettem. Ha az illető nem akarja, hogy a két kutya/kutya + gyerek / találkozzon, szíve joga. Ha ezt az alapvető udvariassági szabályt nem tartjuk be (és ráadásul utána még bunkók is vagyunk az ellenféllel, légyen bár az ellenfél egy baltaarcú állat, akinek nem hogy kutya, de még késvilla se való a kezébe) , azzal nem népszerűsítettük a helyes kutyatartást és nem szereztünk érvényt az igazunknak, csak tovább mérgesítettünk egy amúgy sem optimális helyzetet.
Kedves Demény! Dióhéjban elmesélem az én történetemet a pórázzal. Hathetesen kerültem a gazdámhoz, illetve ő még hagyján, de Macihoz, aki akkor már 1 és 1/2 éves volt. Ja, és chow-cohw. Persze én is az vagyok, de ő az ősi agresszív-fajta kései utódja lehetett, mert őt nem volt szabad póráz nélkül sétáltatni. Gazdánk hiába próbálta nevelni, minden sikertelen maradt, úgyhogy Maci pórázzal sétált. Ebből adódott, hogy én is, de ha őszinte akarok lenni, nem is bántuk, ugyanis mi inkább üldögéltünk, sőt, heverésztünk “séta” címszóval a Ligetben is. Teltek az évek, és nekem elég korán tönkrement az egyik térdem. Protézist kaptam, és amikor műtét után nehezebben tudtam járni, Gazdánk levette a pórázt rólam, hogy ne rángasson Maci ötletei miatt. Persze már régen nem is fájt a lábam, de élveztem a szabadabb életet, póráz nélkül ugyanis akkor és oda ültem, ahova csak akartam, sőt kedvem szerint lemaradtam, eltűntem a bokrok mögött. Persze Gazdi cirkuszolt, hogy nem lát, meg hol vagyok, de én ügyesen beálltam a sötét bokor, vagy fa mögé, persze én tudtam végig, hogy megvagyok. Idő közben egy harmadik chow is került hozzánk, őt viszont azért lehetett csak pórázzal sétáltatni, mert rettegett mindentől, és mindenkitől, Gazdi hiába próbálta nyugtatni, olyan pánikrohamot kapott minden indok nélkül, hogy olyankor kifutott volna a világból, ha nincs rajta a hám és a póráz. Ezért hármunk közül csak én járkáltam szabadon, másik két barátnőm nem. Így teltek-múltak az évek, most én már 9 éves vagyok majdnem, a félős Nyuszi 6, a rangidős Maci pedig 10 éves múlt volna a nyáron, ha tavasszal nem megy el örökre. Gazdi nagyon sírt, és azt mondta, hogy Maci már az örök réten vadászik a sünikre, de én azért várom, hátha megjelenik mögöttem, és rendreutasít, ha nagyon lemaradok. (olyankor megcibálta a fülemet) Egyelőre nem jelentkezett még. Nyuszinak jó, neki ritkábban jut eszébe, sőt mostanában szinte alig, mert teljesen elfoglal bennünket Gazdi új hülyesége, ugyanis szerzett valahonnan egy macskát, akit a nyakunkba varrt. Én még csak megpróbálok úgy csinálni, mint aki nem veszi észre, de a buta Nyuszi néha titokban megmosdatja. Ja, hogy az egészet a póráz miatt mesélem! Persze, jó póráz nélkül, de van, amikor nem ellenünk, hanem miattunk van a Gazdi kezében a másik vége…
Demény vezérem!
Ez itt a zordon észak, ahova a kétlábú fönökség magával rántott 5 évvel ezelött. Ez pontosan azt jelenti, hogy életem elsö 5 évét Pécs belvárosában és – ó boldog fiatalság -a Mecsek erdeiben éltem, a másik ötöt(meg egy felet) itt az È.sz.59°-án, a természethez minden nap karnyújtásnyira.
Boldogtalanok azonban itt is pontosan ugyan úgy szép számmal vannak. Egy itt a szomszédban, aki mindannapjainkat keseríti meg a sivalkodásával, míg mi, Eddi(terrier) haverommal vizitáljuk az erdöben történteket
“kössék meg ….”
Az ám, csakhogy találtunk mi valamit,itt a város szívében – Drottningholm – még a király is itt lakik, ezért gondolom, hogy talá a te magasságos helyed is itt lehetne. Szóval egy sziget “holm”. Nekem itt az egész város ugyanis egy rengetek holm,pl.stock.
No de, ez a sziget nekünk van berendezve – teremtve. Hídon át, kapunk be, póráz- ha addig volt is – le és szaglászás, fürdés, a kedvedért békázás, no mit szólsz 🙂
Èn eddig is póráz nélküli, bizalmi viszonyban éltem a világom – bár igaz, hogy a saját kisgazdi érkezése (8 éve) annyira lesokkolt, – ami a rangsorbeli helyemet illeti – hogy rajta kívül nem igazán csípem a sikítozó, vagy totyogó kétlábúakat azóta.
Ám korábbi póráz nélküli nagy mókáim eltörpünek , ha a szigetünkön vagyok (sajna már csak nyugdíjas tempóban) és együtt futok – no jó slattyogok némi kilépéssel – kb 30 másik négylábúval.
Dogok, mint valami fényesre vikszolt csikók, agarak, kicsik nagyok, rottik, farkaskutyák és a “törperészleg”. Mind együtt szaglásszuk egymást itt-ott. Gazdiknak is jó. No para, hogy miféle antiszociálisokkal kell ma megküzdeni, az értelmi szint mely fokára kell leereszkedni, ill felkapaszkodni, a problémát megoldandó.
Sajna errefelé vizslák nem laknak. Azért még ez sem a megvalósult paradicsom, még várjuk hatalmad kiterjesztését. Én mindenütt hírdetem az ereimben folyó tökéletességet. (vizsla-boxer, vizsla test, boxer szem, fekete-barnás szín, fekete-fehér zsabós mellény. Pár éve még ellenállhatatlannak gondoltál volna, az teljesen bizonyos…)
Gazdi franciavizslának titulál mikor sznobik érdeklödnek nagyszerü külsöm alapján, hogy miféle “ras” is vagyok én.
Ittjártamban rátok is gondolok majd, meg a Városligetre, ami csak legyen a ti drottnigholmotok póráz és attrocitás nélkül.
A “takarodj”-ot kiálltók is az igazolhatóan hibás fajhoz tartozók, szerencse, hogy nekünk gazdikból a kevéssé selejtese jutott. Majd küldök képet, mint mennek erre felé a dolgok.
Itt nagy úr lehetnél, “apukám”, azaz Demény,a kötsög, herr magister.
Intelligenciám oly magas, hogy simán nyomom már két nyelven én is – gazdi nem annyira, de nem baj. Hejdå, vi ses!
szuzi-csumpi
Szia Demény.
Nagyon egyet értek veled. Én mint gazdi teljesen átérzem a problémáidat, mert az én kutyom is póráz nélkül sétál a Ligetben, odamegy más kutyikhoz, játszik, ismerkedik, DE nem verekszik, visszajön, ha hívom. Nem ugat meg sétáló, futó, bicigliző embereket, nem piszkálja a kisebb, fiatalabb ebeket. Csak él, játszik, leadja az energiáit, kifényesedik a szőre és csak egyszerűen kutyaként jól érzi magát. Ja, nem írtam, hogy egy 50 kg-os cane corsoról van szó. Állítólag félelmetesen néz ki, ezt nem az én dolgom megítélni, mert nekem gyönyörű. Nem értem azokat az embereket, akik a kutyák ellen vannak, általánosítanak, kérdés nélkül sikongatnak, vagy átmennek a másik oldalra. Feltételezik rólam, hogy eleve felelőtlen gazdaként egy veszélyes kutyával közlekedek az utcán és kiteszem magamat és a kutyámat annak, hogy állandó beszólások tárgyává válljunk. De nem érdekel, mert én tudom, hogy a kutyám mindent megkap, hogy igazán kutyaként éljen, mind testileg, mind szellemileg, mind mentálisan lelkileg. Azokat tudom sajnálni, akik nem tudják kezelni a helyzetet, tudás és kérdések nélkül csak kinézet miatt általánosítanak.
29 napja van nálunk kis lelencünk. Most éreztem elég biztosnak a viszonyunkat ahhoz, hogy póráz nélkül sétáljunk. Leírhatatlan boldogság volt mindkettőnknek. Tény beleakadtunk egy olyan kutyába, aki kicsit vehemensebb volt, mint Mátyás és kicsit megcibálta. Nem folyt vér, kezeltük a helyzetet. Van ilyen és lesz is. Viszont összehasonlíthatatlan az eddigi pórázos séták és mai közötti különbség!! Le a pórázzal éljen a bizalom és a jó kapcsolat! 😉