“Kázmér vagyok és hódítani akarok

Igen, igen. Jól olvassátok. Ez a nevem, Kázmér. Bár nem én választottam magamnak, ha tehettem volna, inkább lennék Marlon (Brando) vagy James (Dean). A két emberfajzat első körben a Pumukli nevet szánta nekem – mondjuk ez sem jobb – ám hamar rájöttek, hogy cseppet sem illik rám. Így lettem hát Kázmér, mert állítólag van egy képregény, ahol a főhőst így hívják, és sok tekintetben hasonlítunk.
Gondolom pont olyan jóképű, mint én.

De ne higgyétek, hogy én is az az üresfejű macsó vagyok, akikkel oly gyakran találkoztok. Nem csak, hogy hódítani akarok… Tudok is. Referenciáim között számos olyan élőlény létezik, akik azelőtt ki nem állhatták a macskákat és amint megismerkedtek velem, egyből szerelembe estek.
Ez a sárm.

Jóképűségemmel csak a képességeim száma vetekszik. Többször mondták már rám: „A tömegek intellektuális megmentője.”
Otthon ezt mégsem becsüli meg senki. Ezeket nem lehet tanítani. Annyiszor próbáltam már kamatoztatni az Enteriőr stylist tudásomat, Ők csak ordibáltak: „Kázmér a krva nénikedet a kedvenc virágom/a tapéta/a könyvek…stb.” Nem értékelik azt a sok erőfeszítést. Próbálom a legtöbbet kihozni ebből a 35 négyzetméteres porfészekből és még csak meg sem köszönik. Ennek tetejébe az utóbbi időben egyre több becenevet aggatnak rám. Megalázóbbnál megalázóbbak, de tűrök. Nem szállok vitába velük, még akkor sem, amikor úgy intenek magukhoz: „Na gyere KÖVÉR!” Nem értik meg, hogy nem vagyok túlsúlyos, csak félhosszú szőrű. De hát ezt Ti is láthatjátok a mellékelt képeken.

Azt említettem, hogy ezt a két hüjét (hogy is hívja Demény? Gazdi?) majdnem feljelentették miattam az Állatvédőknél? De hát ki kérte őket, hogy tömjenek be egy macskahordozóba és utaztassanak 15 percen keresztül az állatorvoshoz? Majdnem meghaltam!!! Gondolták majd szépen elüldögélek és bólogatok, mint a kutya a Trabant hátuljában? Hát persze, hogy ordítok. Meg nyáladzok, meg habzik a szám. Bízom benne, hogy ez egy életre elveszi a kedvüket attól, hogy állatorvoshoz vigyenek. Ebből is látszik, hogy az embereim teljesen deviánsak, ahogy már írtam taníthatatlanok.
Mondjuk azért hasznosak.

Ilyen hűvös időszakokban jól tud jönni, ha nem egyedül kell feküdnöm a franciaágyamban. Persze vannak hatalmi harcok. Az egyik azt hiszi, hogy az övé a párna, a másik nem enged be a takaró alá…
De hát mégis csak egy macsó vagyok… Azt hiszitek majd hagyom?”

– Kázmér –