Blogbaugatás – Drazsé

“Helló Dr. Demény vagy inkább D(r.)emény!

Szeretném a segítségedet kérni, hogy az Emberemnek bevalljak valamit. Eléggé zavarban vagyok, mert nem vagyok az a nagy dumás fajta. Én olyan belsőlegvívódos-érzékenytípusos vagyok. Ezért lesz most nehéz kitárulkoznom őcelEBségességének és olvasótáborának.

Be fogok most vallani egy olyan dolgot, amit Gazdi eddig talán csak sejtett rólam.

Ehhez azonban megosztanám az elő- és jelenlegi életem néhány mozzanatát.

3 éves fekete szuka kutya vagyok. Nyomorúságos körülmények között születtem 7 tesókámmal együtt. Anyuci is már keverék volt, valami pinscher-szerűség. Apuci csak egy pillanatra rabolta el a szívét, a hálátlanja pedig valami németjuhász lehetett. Megmentettek minket. Ketten voltunk már csak Soma öcsémmel (1. kép, én vagyok a bal oldali), amikor Gazdiék megjelentek. Soma persze rögtön hanyatt dobta magát és mutogatta a csúnyáját. Én két csóválás után tüntetőleg eléjük pisiltem és elvonultam egy szék alá. Erre nem engem vittek haza?! De szánalomból befogadtam őket az életembe. Még hogy a kutya választja a Gazdát… pff! Hülyeség!

Esküszöm ezek a stresszhatások váltották ki belőlem a pszichikai problémámat is.

Próbálkoztak kutyasulival is. Mindent meg tudtam csinálni, néhányszor direkt bénáztam, hogy ne legyek már annyira tökéletes. Például, amikor a behívást gyakoroltam Gazdival és futnom kellett volna hozzá, akkor inkább a mások által leesett virslidarabkákat szedegettem a földről. Na, Gazdi vöröslő fejét kellett volna látni akkor  megért volna egy fotót.

Amit mindenképp tudni kell rólam:

És végül a lényeg, amiért celEB pszichológus D(r.)eménynek írok……

Szóóóóóval orális fixációm van!!!

Gazdi! A konyharuha közepét én rágtam ki, nem az egerek ették meg! Az internetkábelt is én szedtem szét… háromszor. Erre talán rájöttél, hiszen ezért kenhetted be Erős Pistával már utána, nem az adatforgalom erősítése volt a célod. Igen! A tapétát sem a lakás szellemei tépték le…és a plüsskacsa szemét sem a szomszéd bácsi szedte ki.

Rágnom kell folyton! Ha örülök, ha bánatom van, ha csudiszép kankutyikkal találkozom és zavarban vagyok éppen. A füvet úgy legelem, mint a kecskék. Csomóban! De úgy is tudok ugrani, mint ők. Nem tudom, milyen buli lehetett, ahol foganhattam. :/

Képes vagyok teljes faágakat eltakarítani, kedvencem az akácfa. És labdafüggő vagyok. Séta közben egy percre se teszem le, kivéve ha kaja van a közelben.

Demény! Köszönöm, hogy általad megnyílhattam és végre kimondhattam, ami a szívemet nyomta a 3 évem alatt. Ezért is szimpi nagyon nekem Max! Nem elég, hogy rohadt jóképű, de neki is mindig van valami a szájában. Nem tudsz vele összehozni? 😉

Köszi és nyalás az arcodra 

Drazsé… vagy inkább Dr.azsé(?)”

Címkék: , ,
Tovább a blogra »