“Gazdi azt mondja, legközelebb tovább nézi el a kakaevésem, ha ezt megírom. Hüjeség, mert így sem veszi soha észre, vagy ha igen, mire odaér, én úgyis benyakalom gyorsan az egészet. Na, mindegy, itt könyörög, hogy valami celEBnek a blogjában szerepelhessek, pedig nem értem miért hiszi, hogy engem az ilyesmi izgat. Azt kéri, csak meséljek magamról meg az alattvalóimról, a falkáról.
Jah, az mindjárt más, akkor egyből kihúzom magam, ha arról van szó hogyan uralom azokat a nagy melákokat. Az egész világot uralom mondjuk, alap, de az a négy idióta még örül is ennek, hódolnak! Alapból mindig is utáltam a többi kutyát, hiszen mindenki méltatlan hozzám, csak arra jók, hogy Gazdira rávessék magukat, ő megsimogassa őket, én meg őrült féltékeny legyek! Na, a két fő mamlasz ebben is más volt, a Palackfejű meg az Őrültképű szuka. Na jó, Borisz és Mása a nevük. Becsületükre váljék, hogy nevesítem őket! Ezt annak köszönhetik, hogy nem ijedtek meg tőlem elsőre sőt, először nekem támadtak, bekaptak, de egyből ki is köptek, mert belátták, hogy legyőzhetetlen vagyok, muhaha. Izgalmamban még annál is gyorsabban pörögtem körbe-körbe, ahogy szoktam, Parancsolgatós Főgazdi meg próbálta lefogni a vadállatokat, pedig inkább a sebeiket kellett volna ápolgatnia szegényeknek. Azt szokták mondani, hogy csak a szőrüket rángatom meg a fogaimmal, de én ezt nem hiszem, én biztos vagyok benne, hogy roncsoló állkapcsom súlyos belső vérzéseket okoz. Nem hiszitek, mert kicsi vagyok és kicsi az állkapcsom, a fogaim? Kisbicskáról nem hallottatok még, hö? Na mindegy, igazából nem akarok én senkit megsebesíteni, nincs is ilyen aljas módszerekre szükségem, a tekintélyem elég ahhoz, hogy mindenkit rettegésben tartsak. Az a két nyomi is hódol azóta is, hogy kiköptek. Mióta találkoztunk érkezett a falkába két újabb hódolóm is, az a kis fekete mitugrálsz és az a nagy fehérnek csúfolt hisztis. Ők nem érdemlik meg, hogy leírjam a nevük, de örüljenek: Kókusz és Trisztán.
Na jó, mondjuk, hogy megérdemlik, mert ők is a gyilkos csapat tagjai. Igen, így 14 évesen már nem magam fáradok a világ leigázásával, már van erre egy hatékony csapatom, az alattvalóim. Ők rárontanak az áldozatainkra, én hátulról ugatom nekik a stratégiát, én vagyok az agy, de mivel róka vagyok, ezért ravasz, de kicsi, ők az erő és a gyorsaság. Borisz, az agár már távolról kiszúrja éles szemével az áldozatot, majd jó ösztöneitől fűtve rárohan, a többiek utána. Mindenki retteg tőlünk, pedig jó fejek vagyunk, szívesen beveszünk másokat is a csapatba. Trisztán is hamar rákapott az ízére és a legtöbb ideiglenesen nálunk lézengő eb is élvezni szokta. Sajnos Mását és Boriszt olyan hatékonyan sikerült kiképeznem, hogy nekik néha muszáj pórázon jönniük. Ez a helyzet viszont teljesen méltatlan! Mi az, hogy nem élhetjük ki gyilkos ösztöneink? Gazdiék galád módon megtiltják nekünk, hogy leigázzuk a reptér népét, uralmunk alá hajtsuk őket, pedig az a mi repterünk! Igen, jól hallottátok, a hidegkúti repülőtér a Falkáé! Cöh, Gazdi most azt mondja nagyon beleéltem magam, vegyek vissza, mert a reptérről többen föl fognak minket ismerni és ez nem biztos, hogy neki és Falkagazdinak jót tesz. Nem értem miért gondolja, hogy ez engem érdekel… Kérdem én, ha 5 kutya rendszeresen körbejelöl, körbejár egy helyet, akkor az kié, ha nem az övék, hö? Hű alattvalóim néha még a reptérről is kikergetik áldozataink, evvel is erősítve a tényt, hogy az a saját jogos tulajdonunk, területünk! Persze sajnálom azért Gazdiékat, mikor leszidja őket a többi gazdi, mert mi igazából imádjuk őket, mármint Gazdiékat.
Gazdi fölolvasta ennek a Deménynek az ideológiáját és be kell vallanom, erősen szimpatizálok az elveivel, ezért is voltam hajlandó neki megnyilatkozni. Csitrizmusnak is lehetne akár nevezni. Mi sem hiszünk a pórázban, anélkül sétálunk. Erősen támogatjuk a vásárolt Gazdi helyett az örökbefogadottat. Viszont be kell vallanom, egy valamiért azért mégis kicsit megvernénk. Miért ír a saját gazdijáról mindig olyan csúnyákat? Mint már írtam, mi igazából imádjuk Gazdiékat, hiszen Mását egy csövestől mentette meg Falkagazdi, aki egy Tesco-s szatyorban hurcolta szegényt, Trisztán a Szagos úton volt, Kókusz nem kellett senkinek, mert keveréknek született, nekem meghalt az előző Gazdim (ezért is választottam a mostanit, mert így majd ő sirathat engem és végre nem én őt, höhö). Borisz az egyetlen, aki vásárolta Falkagazdit, na de ő meg is érdemli… Csak azért tartom a falkában, mert villámgyorsan kiszúrja és utoléri az áldozataink. Amúgy tök nyomi. Ha bármilyen kutya visszaugat neki, még ha csak egy kis tacskó vagy terrier is az illető, rettenetesen megijed tőle. Tőlem a mai napig annyira retteg, hogy fölugrik és reszket, ha csak egy kicsit is megtréfálom némi nekirontással. Ilyenkor persze pánikol és puffog, amitől a gólyaorra még szerencsétlenebbül fest. Ezt a puffogást nem is lehet más fizimiskával előadni. De valószínűleg az a rettenetes cérnavékony nyüszítés is csak abból a vékony testből tud kiszabadulni… Amilyen magas, olyan hisztis.
Be kell valljam, néha érzékenyen gondolok a négy Nyomira, mert nah, nem tagadhatom, hogy bár én vagyok a leghatalmasabb eb egyéniség, valós fizikai méretem mégsem akkora, hogy ne kelljen magam állandóan megvédenem a nagyranőttektől. A falka vezéreként viszont mellettem három nagy és egy kicsit nagyobb, akik mellett biztonságban érezhetem magam, és ez jó. 14 éves vagyok, megnyertem már a magam csatáit, életem alkonyán már nagyon jól esik, hogy más küzd és védelmez helyettem. Nekem már elég Gazdi mellett battyognom, akár le is maradhatok kakát enni, meg belefetrengeni döglött ürgékbe. Legfeljebb dühöng egy kicsit, de nem nagyon, mert védett korban vagyok. Most komolyan, mégis ki ordibálna a nagyijával, hö? :D”
– Csitri –
