“Először is tisztázzunk valamit. A törpenyúl nem kaja. Nem azért tenyésztettek minket sok-sok generáción keresztül, hogy valami hülye kétlábú megegyen. Én különben is kultúrnyúl vagyok. Fotelből nézem a tv-t, falom az újságokat (szó szerint), szobatiszta vagyok, van saját hajkefém és többet mosakszom, mint némelyik kétlábú.
Gazdi szerint mivel az ő nyuszija vagyok már másodfokú egyenleteket is tudnom kéne megoldani. Szerintem is menne, de mivel a lustaságomat is tőle „örököltem”, nem strapálom magam ilyesmikkel. Amúgy egész jól nevelt gazdijaim vannak. Hagyják, hogy azt csináljam, amit akarok. Szétrághatom a tv újságot, felugorhatok a székekre, fotelra, kanapéra, játszhatok a függönnyel. Mindezt persze bőséges szőrhullatás kíséretében. Ők ezeket békésen tűrik, és közben még körbe is ugrálnak. Mondjuk egy deményista törpenyúllal szemben ez az alap.
Azért persze rajtuk is van még mit nevelni. Például nem hagyják, hogy megrágjam a kábeleket. Persze azért néha sikerül. A gazdim anyukája múltkor haragudott rám, mert szétrágtam az egér kábelét, és nem tudta használni a számítógépet. Kérdezem én minek akar netezni, amikor az én hátamat is vakarhatná helyette?! Azt se szeretik, ha megrágom a parketta szegélyét. Nem értem miért van rá olyan nagy szükségük. Ráadásul a gazdim szülei munka kórosak, bár állítják, hogy utálnak dolgozni. Ti értitek ezt? Ha utálják, miért csinálják? Én semmi olyan dolgot nem csinálok, amit nem szeretek.
A gazdim munkáját tanulásnak hívják, és mostanában egyre többet csinálja. Állítólag azért mert gimnazista lett, bármit is jelent ez. Ráadásul ő még akkor sem hagyja abba, amikor haza jön. Azt mondja, hogy nem szeret itthon tanulni, de muszáj. Én próbálok neki segíteni, például szétrágom a könyveket/füzeteket/papírokat, amikből tanul, de ennek se mindig örül. Azt már megtanultam, hogy ami kockás papíron van, az matek, és a gazdi valami különös okból szereti, úgyhogy nem rághatom szét. De amit nyelvtannak hív, azt szétrághatom, mert annak a sorsa valahogy kevésbé érdekli. Én ezt nem értem. Nem mindegy, hogy melyik papírt eszem meg? Szerintem mindegyik egyforma. De gazdi legalább nyáron itthon van. Amúgy csak akkor sikerült itthon tartanom, amikor beteg voltam. Igaz, hogy akkor sok hasznát nem vettem, mert szerintem rosszabb állapotban volt, mint én. Ilyenkor inkább gazdi apukájára támaszkodom. Őt amúgy is szeretem. Minden nap kitakarítja a ketrecemet, ad kaját, és nagy homloka van, amit jól lehet nyalogatni. A homloknyalogatással különben is könnyű levenni a gazdikat a lábukról.
Szóval kedves törpenyúl társaim, ne gondolkodjatok sokáig! Fogadjatok örökbe egy saját családot! Sokkal jobb, mint egy tenyésztőnél élni. Ti pedig, kedves leendő törpenyúl gazdik, ne adjátok fel! Előbb-utóbb titeket is örökbe fogad egy tündéri nyuszi. Persze könnyebb úgy, ha adtok rá esélyt. Menjetek el egy tenyésztőhöz, nézelődjetek, simogassatok, és ha szerencsétek van, már nem egyedül mentek haza.”
– Üdvözlettel: Füles –
