“Épp ideje volt, hogy a géphez jussak. Az idegrendszerem kezdte teljesen felmondani a szolgálatot ettől az elvakult imádattól, amit műveltek. A hüjefejű egy idióta, hát hányszor kell még elmondanom? Ti emberek szánalmasak vagytok, hogy tudtok olyanért rajongani, aki nyilvánvalóan debil? Most is vajon mivel kötöttem le a figyelmét, hogy a enyém legyen a blog, na? Nos, kultúrmacska vagyok, így körülírom…hagytam neki tisztogatnivalót az alomban. Mert maximum erre való, hogy feltakarítson utánam. Csak még arról kellene leszoktatnom, hogy utána ugyanazzal a szájjal akarjon nyakoncsípni. Persze kikaparom a szemét. Nem ügy.

Szóval, mondanivalóm van. Nem olyan értelmetlenségek, mint ennek a barna szőrkupacnak, hanem fontos és jelentős mondanivalóm van. Kinyilatkoztatok. Ideje áttérni az ivánizmusra! Eddig még csak-csak elnéztem ezt a deményista bohóckodást, de most már kezdek megijedni tőletek. Hát, nincs nektek semmi önbecsülésetek? Méghogy deményizmus, méghogy diktátor, ha-ha. Hiszen még a gazdaszolgát sem meri megharapni? Bezzeg én, mindenféle lelkifurdalás és erkölcsi kételyek nélkül mélyesztem a húsába a karmomat, amennyiben nem kívánatos módon viselkedik. Például megsimogat. Vagy nem. Mikor épp milyen kedvemben vagyok. Hüjefejű meg, maximum pacsit ad. Szánalmas, megalázkodó viselkedés. Hát hová vezet ez?

Tényleg uralkodhat rajtatok valaki, aki még magán sem tud??? Hallanátok, ahogy őrjöngve, vinnyogva örül a szolga hazatértének. Milyen főnök az, aki visítva, ugrálva köszönti a beosztottat, mégis mit remél? A legjobb kiszolgálást ígyis-úgyis én kapom, neki csak a maradék jut. Amit én megengedek.

Mert nekem nem kell engedélyt kérnem semmire. Én ott alszom, ahol kedvem támad, azt eszem, amit megkívánok, akkor végzem dolgom, amikor szükségét érzem. Ez meg? Ez a csökött agyú idióta mindenre csak a szolgával képes. Csak akkor pisil, ha ő elviszi, csak akkor eszik, ha tőle kap. Még abba is beleszól, hogy mikor mondhatja el a véleményét. Ezt mondjuk kevéssé tartom feleslegesnek, mert a hüjefejűnek olyan hangja van, ami sorozatgyilkossá varázsolna még egy plüssállatot is. Elviselhetetlen.

Kérdem én, mit láttok benne ti? Nyilván ezen a fészbuk szerencsétlenségen csak valótlanságokat állít magáról. Biztosan nem mesélte el, hogy milyen harciasan és bátran levadásztam a farkát egyik este. Ő bezzeg olyan gyáva, hogy még szólni sem mert. Persze, nem téptem le neki, mert ÉN nem veszek minden borzalmat a számba. De ha sokat dübög vele, még egyszer megteszem.

Szóval, ez az utolsó figyelmeztetés nektek. Térjetek észre, térjetek át! Akkor talán megkímélem az életét. Talán.”

– Iván –