Vannak napok, amikor komolyan elbizonytalanodom abban, hogy Gazdi és PótGazdi szellemileg elég érett ahhoz, hogy a falkámba tartozzon. Mert mi történt tegnap is??? Nagy vigyorogva közlik, hogy meglepi lesz este! Hú, már nyaltam a szám szélét, hogy kapok egy nagy doboz kacsatöpörtyűt, mert az a kedvencem, jó húsosat, ropogósat…ami aztán csak úgy elolvad a szádban, ami után még a kaka sem kell, hogy el ne vegye az ízét. De nem ez volt a meglepi. Nagyon nem.

A meglepi egy frissen töketlenedett Futrinkás vizslagyerek, Minolta, akit ezek képesek voltak hazahozni. Haza, az ÉN házamba, az ÉN falkámba, az engedélyem, a megkérdezésem nélkül. Mégis mit képzelnek ezek??? Mégis ki hozza itt a döntéseket??? Ki itt a falkavezér? És ha már nagyon akartak egy átmeneti idiótát, mert annyira unatkoznak, akkor miért nem választhattam én??? Miért nem egy hosszúcombú, egy jós*ggű, fiatal, hamvas csaj jött??? Mishka haverom bezzeg egy vizslalánnyal osztja meg az ágyát átmentetileg, csak az én gazdáim  ilyen felelőtlenek…Áh, nincs ezekben semmi tisztelet? Teljesen elrontottam a nevelésüket.

Persze szabadkoztak, hogy csak a műtét miatt, hogy csak amíg kiszedik a varratokat, aztán megy is, nem marad a nyakunkon, és szépen kérték őket, és nem tudtak nemet mondani. Hja, a cuki csajokat sosem nekem küldik, csak az ilyen balfék kanokat, akikre ráfér a deményista nevelés. És végül jött a lelki zsarolás, hogy legyek tekintettel szegény kisfickóra, meg hogy rajtam is a Futrinka segített, hogy engem is befogadtak ideiglenesen, és én már csak tudom, milyen fontos ez…jajjjmár, most már örökké ez lesz??? Jönnek-mennek itt az idióták, megverem, megnevelem, megkedvelem őket, aztán még egy lapot se küldenek soha. Hö?

Na, mindegy. Minolta itt van. Marad. Átmentileg. Azt azért elintéztem, hogy ne kelljen vele egy fedél alatt élnem, így rásóztam PótGazdira. Legyen ez csak az ő problémája! Az én napi rutinom, a kényelmem, kanapém, macskám nem képezi alku tárgyát. Majd néha átmegyek, és olyankor alaposan megtömöm azt a bárgyú fejét deményista tanokkal. Maximum erre vagyok hajlandó a nemes ügy érdekében.

Minoltát egyébként erdőben találták legyengülve, teljesen apatikus állapotban. Megküzdött még valami szoporizé betegséggel is, szóval nagy túlélő a koma, már csak ezek a golyók választották el a gazdisodás lehetőségétől. Egyébként tökre bírom, vagyis na.  Igazából egészen hasonlít rám, folyton vigyorog, ami lássuk be nem könnyű, miután épp kikapták a golyóidat. De hát egy vizsla az örökoptimista.

Sokan azért nem mernek hazavinni egy újgyereket átmentileg, mert félnek, hogy a saját kutya mit szólna. Na, ez nem a helyes hozzáállás. Minoltáról is azt mondták, fiúkkal bunkó. Ugyanmár. Mi kutyák hamar elrendezzük ezt. Majd én megmutatom, ki a főnök, hö? Teljesen felszívtam magam, mikor megláttam…(ráadásul tök izmos, meg nagy…Gazdi szerint azért, mert kevesebb töpörtyűt eszik, és többet fut, de ez hüjeség. A testem tökéletes.) Felkészültem, hogy leterítem és megmutatom, hogy én vagyok itt a zatyaúristen, de nem kellett. Nyilván már a kisugárzásomból látta, hogy felesleges kekeckednie. PótGazdi azt mondja, azért Lázárral összeszólalkoztak, de hát, az öreggel kinek nem gyűlik meg a baja? A vicc, hogy végül Lázár győzött. P*nci ez a gyerek is.

Mi hárman, Maxszal és Bodzával, akik már okosok, jól neveltek, szocializáltak, istenek vagyunk (vagyis én, a többiek csak félistenek, persze), mi hárman sztoikus nyugalommal vettük tudomásul, hogy még egy éhes száj tobzódik majd a töpörtyűm körül. Persze, azért adtam a macsót, hogy érezze a megvetésem, miheztartásvégett…de sejthető, hogy néhány napon belül haverok leszünk.

Első deményista tanként elmagyaráztam neki, hogy ne engedje magára adni a vödröt, mert akkor aztán csőlátása lesz egy hétig. Nos, volt nagy felfordulás, mikor Gazdiék mégis megpróbálták, olyan vergődést rendezett, hogy még én is megirigyeltem színészi képességeit. Mindenesetre célt ért, és egy vicces, kék, traktoros kisgatyát kapott végül. Amiben még szerintem is jós*gge van. Nem is megyünk együtt csajozni, az fix. Még jó, hogy Bodza nem szereti az ilyen izomagyakat, hanem a husira gerjed az oldalamon. Alap.

Végül, én -mivel jól végeztem dolgom- hazamentem. Állítólag Minolta (kell adnom neki valami deményistább nevet…) egész éjjel vadászpózban állta PótGazdinál állomásozó macskámat, Károlyt. Majd felvilágosítom, hogy mire való a macska. Minden tudásomat nem adhatom át egyszerre. Hö?