Mióta egyre többen jönnek rá, hogy szupersztár vagyok, sosincs nyugtom. Folyton ide meg oda kell mennem, hogy eleget tegyek diktátori kötelességemnek, és végigszemléljek a kutyavilágon. Most szombaton Gazdiék elvittek egy “cerbi” nevű kutyasuliba. Mondtam már nekik, hogy túlokos vagyok holmi lexikális tudáshoz, nem kellene ezt erőltetni, de végül kiderült, hogy nem engem akarnak okítani, hanem én nevelhetem az ottaniakat a deményizmusra. Az más. Nagy kegyesen hajlandó voltam megosztani az évek során felhalmozott tudásomat velük.

Előszöris behódolt nekem a falkavezérük, akit amúgy valami kutyasuttogónak hívnak. Nem tudom, miért, nekem nem suttogott, én meg persze üvöltöztem vele. Miheztartásvégett. Nagy kegyesen megengedtem, hogy Deménynek hívjon, én meg mondtam neki: Pisti.

Na, szóval körbevezetett a birodalmon, és hódoltak nekem a kétlábúak azonnal. Jöttek a paparazzik meg a “jajjhagysimogassammegacelebet“, és hagytam. A sztárság miatt mennyi attrocitást ki nem kell állnom! Tökre nekem való lenne a trénerség. Ott felügyelnék minden órán, hogy a deményista tanoncok megfelelően vannak-e kiszolgálva, leüvölteném a kétlábúak arcát, körbepisálnám a terepet és persze, meglenne minden hosszúcombú. Sajnos, olyan zsúfolt a naptáram, hogy még egyeztető tárgyalásokat folytatunk, tudok-e időt szakítani erre. Pedig látszott rajtuk, mennyire éheznek a bölcsességemre és a szakmai segítségemre. A cerbi igazi deményista hely lehetne, hö?

Meg kell mondanom, hogy ez a cerbizé ez nem csak suli. Ők az Állatvédőrség háttérintézménye vagy mi. Hallottatok már róluk? Ők azok, akik nem a számítógép mögött sírdogálnak, ha egy kutyának segítség kell, hanem mennek és tesznek. Például sok vizslát is megmentettek már, még Lázárt is ők akasztották le a láncról tizenév után.

(Mondjuk, a Zöreget hagyhatták volna a fenébe már erre a kis időre, ráadásul folyton megharap…) Úgyhogy találkoztam mentvényekkel is. Ti kétlábúak rosszarcúnak hívjátok őket, nem is értem, miért. Néztetek már tükörbe? Ők igazi sittes srácok, akiket arra neveltek, hogy öljék egymást, úgy mentették ki őket a vérből. A zemberek kegyetlenek, nem mi, kutyák.

Az egyik csajnak elég jóféle feneke volt, de azért olyan közel nem mentem, hogy meg merjem megmondani neki…bezzeg Gazdi agyonsimogatta őket. Azt mondja, nem ilyen hájasak mint én, hanem tömény izmok. Hja, ő beszél izomról? Már ha filmen látja, se ismeri fel.

Aztán meghallgattam a falkavezérüket, Pistit, ahogy tisztelettudóan bemutatja nekem a munkásságukat.

Nem mintha nem ismerném, minek néz engem? Már terveztem is amúgy, hogy beépülök. Demény, az állatvédőr. Járnék velük oktatásra, meg a rendőrségre, meg leugatni az állatkínzók haját, meg gyorsan a mentett ebeket tanítani a deményizmusra, mert az a legfontosabb, az mindennek az alapja, nem?

Az mondjuk kevésbé tetszett, hogy elmondták, milyen sportolási lehetőségek vannak kutyáknak és Gazdiknak együtt, meg még étkezési tanácsadó is. Na, azonnal gondoltam, hogy a töprtyűről akarnak leszoktatni, szóval ott is hagytam őket a csudába. Mit nekem gasztroenterolizé? Kutya vagyok, vazze. Amit találok megeszem, az életemért küzdök vagy mi! Majd pont aerobicozni fogok, jó hogy nem jóga? Épp elég mozgás nekem, hogy felborítom a kukát, meg felmászom a kanapéra. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos szájjáratás mennyi energiát éget. Hö?

Nyilván kell még mit tanulniuk arról, hogyan kell egy igazi deményista kutyával beszéni, de hát, ezért mentem oda. Azt mondták, sok közös projektet szeretnének velem, és a segítségemet kérik, mert néha még egy kutyasuttogónak is szüksége van a súgásra.  Na, majd meglátom, mit tehetek.

Persze, szívesen támogatom a munkájukat, hiszen egy felelős gazditartó mindig gondol a kóborokra, meg rászorulókra…csak javaslom, a jobb marketing miatt legyen az Állatvédőrség inkább Deményvédőrség. Ennek legalább van értelme. Hö?