Tisztelt Kétlábú Diktátorság,
mély felháborodással olvastam, hogy januártól új rendelettel korlátozzák a jogaimat. Nem, mintha eddig olyan sok lett volna belőle. Mostantól nem lesz szabad póráz nélkül sétálnom “természeti és védett természeti vagy vadászterületen”. Gazdi azt mondja, ez a csűrt-csavart megfogalmazása annak, hogy sehol. Mivel a városban amúgy sem lehet, a parkokban meg végképp…mi marad? Nos, én egy pesti kutya vagyok, aki egész jól boldogul a panelléttel és a parki sétákkal, de vizslaságom miatt leginkább az erdőben érzem otthon magamat, meg a békalelőhelyeken. (Mindemellett ott is mutatok a legjobban, mert a színem harmonizál a falevelekkel, főleg így ősszel. Na, de hagyjuk nyilvánvaló szépségemet, az alap.)
Kérdezem én, tisztelt kétlábú diktátorság, mit tehet egy jóravaló, amúgy tökre jogtisztelő kutyállampolgár ilyen esetben? Mi városi kutyák már így is annyira igyekszünk rendet tartani magunk körül. Tökre egyetértek a kötelező chipezéssel, bár Maxból fröcsögött a vér mint a horror filmekben, ha-ha-ha…na, mindegy. Gazdit arra tartom, hogy sétákon kis zacskókba gyűjtögesse, amit magam után hagyok, rendszeresen oltott vagyok, meg ivartalan és tökre szociális, kedves, béketűrő ebzet. Lakásban nem ugatok, nem zavarom a környezetemet, szótlanul tűröm, hogy gyerekek lovagoljanak a hátamon, szeretem a macskákat, mentettem is egyet, nem öltem még meg soha senkit, még egy békát sem…vagyis egyszer egy madarat, de az baleset volt, esküszöm…Mindez, amit felsoroltam azért a kétlábúakról kevéssé mondható el.
Tudom én, hogy holmi berögzült ideológia miatt a kutyákat alávalóbbnak tartják mint magukat, és nem is kezdenék bele ebbe a sehová sem vezető vitába, én csak nem értem. Mit ártottam én bárkinek is? Találkozott vajon velem bármelyikük is, aki aláírta ezt az elképesztő -már elnézést- hüjjjeséget, ami teljes romlásba dönti majd a gazditartó társadalmat? Íróasztal mögül könnyű dönteni életek felett.
Én nem azt mondom, hogy korlátlanul szaladgálhassunk, ahol csak akarunk…bár én például szívesen sétálnék a Ráday utcában, ahol minden lépésnél más-más illat árad szét…nem beszélve a belvárosban található rengeteg emberkakáról, ami ínycsiklandó finomság nekünk, kutyáknak. Megértem, hogy kizárólag pórázon utazhatok a tömegközlekedési eszközökön…bár, azzal azért vitatkoznék, hogy nekem is annyiba kerül egy jegy mint a kétlábúaknak, pedig én nem ülhetek az ülésre se…szóval, hol itt a testvériség? (Az igazság, szabadság, egyenlőség fel sem merült bennem, van még mit tanulni a kétlábúságnak.)
Mi kutyák tökre tudunk alkalmazkodni. Ezért is vagyunk ennyi ideje a kétlábúak mellett, bár nem érdemlik meg. (Főleg Gazdi nem, aki napok óta nem adott töpörtyűt.) De most kezd úgy tűnni, hogy az új törvények értelmében a városi gazditartás kimeríti majd az állatkínzás kategóriáját. Miért is?
Hogyan teremtsen nekem a Gazdi fajtának megfelelő körülményeket, ha még csak a kerület melletti kis sutyi erdőben sem engedhet szabadon, ahol pedig kizárólag a hajlékony kétlábúak élnek, mert nekik is annyi joguk lett mindenhez mint nekünk? Mondhatnám kutyába veszik őket.
Az nem állatkínzás, ha egy 30 kilós (vagyis csak 25 na…) vadászkutya kizárólag pórázon sétál? El tudják képzelni, mit fogok művelni a lakással, ha nem vagyok kellően lefárasztva?
Láttak már kutyafuttatót belülről? Mire való az? Ami a mi házunk mellett van, az kb 20 nm, homokkal (!!!) felszórt, egy fa sincs benne, egy pad se, semmi…csak egy szobányi homokos terület a tűző napon. Mihez kezdjek én ott??? Építsek várat vagy mi a szösz? Gazdi nem tud olyan kicsit dobni, hogy labdázni lehessen benne…ráadásul a kerítést csak azért nem lépem át, mert jólnevelt vagyok!
Egyetlen városi parkban sem sétálhatunk szabadon, még abban sem, amelyikbe kizárólag azért járnak a kétlábúak, hogy kakát hagyjanak nekünk a bokor alján, meg egyéb testnedvekkel teli zsebkendőket. És még mi, állatok vagyunk az undorítóak, mi?
A Dunában, a tavakban nem fürödhetek…nem értem ezt. Nem értem, hogy önök, akik egyetértenek ezzel a rendelettel, önök ennyire nem szeretik az állatokat? Egyikőjüknek sincs egyetlen kutyája sem? Mondjuk, ezek után remélem…
Egyszerűbb lenne azt leírni: kutyát városban tartani tilos. Vidéken meg csak a kertben. Oszt kész. Nem kell itt tetszelegni, hogy mennyire modernek vagyunk, meg 21. század, meg fejlődés, meg “kulturnemzet”, ugyanmár. Nem túl messze tőlünk a kutya még az állatkertbe is bemehet, nem beszélve bevásárló központokról. Itt meg? Szinte a lakásból sem léphetek ki törvényesen.
Mégis mitől félnek? Nem büntetni kellene minket, gazditartókat, hanem támogatni. Mert mi, városi kutyák, mi a békés együttélésre törekszünk. Én nem megyek a játszótér közelébe, de például miért ne lehetne kijelölni nekünk is egy-egy helyet, ahol szabadon játszhatunk? Legyenek kutyás parkok, kutyajátszóterek és kutyás szabadidőközpontok, strandok vagy türelmi negyed…vegyenek minket is emberszámba! Vagy legalább a gazdikat…
Mély elkeseredettséggel és csalódottsággal, a négylábúság diktátora:
Demény, a kötsög
