Néha nem tudom, egyes kutyák mi alapján választanak gazdát…találkozom olyanokkal, akik szerintem tökre nem alkalmasak a feladatra, mégis póráz végét fogják. Persze, mondhatjuk, hogy még így is jobban jársz mint a gyepin, de kutyát tartani nem kötelező. Én nem is a póráztalan sétára csinálnék vizsgát, hanem alapból arra, hogy valaki alkalmas-e gazdinak vagy sem. Jó, hát az én Gazdim sem hiszem, hogy kiválóra vizsgázna, de legalább alapszinten tisztában van azzal, hogy ki a főnök a falkában: ÉN. Alap.

Most 5 egyszerű, kétlábúaknak is felfogható gyakorlati jótanácsot adok kutyatársaimnak arról, milyen szempontok alapján zárják ki a gazdinak alkalmatlanokat, hogy aztán ne érje őket kínos meglepetés.

Nem való gazdinak az, aki…

1. Utálja a kutyákat.

Ne hördüljetek fel! Tudjátok, hány olyan ember kutyatulajdonos, aki amúgy a kutyákat aljas módon nem veszi emberszámba??? Kint tartja az udvaron, láncon, mert az a jószág helye, moslékon él, és soha nem simogatja meg senki? Vagy még rosszabb esetben veri is? Ismertem kölyökvizslát, akinek “gazdája” törte szilánkosra a lábát…kölyköt…mit lehet erre mondani? Az a durva, hogy mi kutyák az ilyen kétlábúakat is nagyon szeretjük ám…

2. Azt gondolja, a kutya egy eszköz.

Nem a munkakutyákra gondolok, mert az tök jó dolog, mi szeretünk a Gazdinak segíteni vadászni, terelni, nyomkövetni, gombászni, mindent…Ha közben szeretnek ám…és társnak tekintenek. Azokra gondolok, akik üzletet látnak bennünk, árulják a kölykeinket fillérekért a neten, vagy egymás ellen vadítanak, harcoltatnak, hogy fogadjanak arra, melyikünk éli túl…Ne gondoljátok, hogy ez csak a filmekben történik meg…találkoztam haverokkal, akiknek így kellett élniük, akinek letépték az állkapcsát…mert a kétlábúak ezt jó mókának tartották.

3. Fél a kutyáktól.

Tudom, ez nevetségesnek tűnik, de nem viccelek. Vannak olyanok, akik macskaszerű kis izéket tartanak divatkiegészítőnek, táskában hordják őket, gyerekként kezelik, ruhákat aggatnak rá, meg kiscipőket…de soha nem engedik más kutyák közelébe, és ha meglátnak egy kutyaméretű ebet, aki nem fér bele a retikülbe, sikítófrászt kapnak, és őrjöngenek, hogy a közelébe ne jussunk. Szegény macskaszerűek meg örökre szocializálatlan kis diktátorok lesznek, akik képtelenek más kutyákkal kommunikálni. És nem ők a hibásak, hanem a tudatlan kétlábúak…akik ráaggatják saját félelmeiket szerencsétlen kis ebzetekre.

4. Azt hiszi, a kutya kerti tartozék.

“Ha lesz házunk, veszünk egy kutyát.” Mennyiszer hallottam már! Gazdinál ez a mondat úgy hangzik, ha lesz házunk, lesz mindig ideiglenesünk…de Gazdi bolond. Tudom. Miért hiszik a kétlábúak, hogy a kutya kertbe való? Akkor nem viszed sétálni? Akkor nem engeded be a házba? Nem lesz családtag? Nem lesz a társad? Csak egy bio riasztó rendszer, egy kerti kiegésztő, ami jól mutat, megy a ház színéhez…és néha, hogy úgy érezd, mekkora király gazdi vagy, néha majd eldobod neki a labdát? A kutyának nem kert kell, hanem törődés. Tudományos tény, a lakásban tartott kutyák többet sétálnak és szocializáltabbak, kiegyensúlyozottabbak mint azok, akiket kicsapnak a kertbe. Persze, a legjobb, ha van udvar, van kanapé, meg napi séta…de ezt csak az igazán szerencsés ebek kapják meg…Én dolgozom az ügyön.

5. Nem olvasta a Kisherceget.

A kétlábúaknak életidegen a szó: felelősség. Azt hiszik, játékszerek vagyunk, akiket lehet dobálni meg cserélgetni mint egy technikai kütyüt. Az ilyeneknek még a tamagocsija is megdöglött. Ezek azok a kétlábúak, akik azért akarnak kutyát, mert kölyöknek milyen cukiiiii…amíg szét nem rágja a drága bőrcipőjét, vagy le nem kakálja a perzsaszőnyeget…akkor kicsapják az utcára vagy gyepire viszik. Talán még ennél is rosszabb, amelyik megvárja, hogy felnőjön, mert kölyöknek jajjjdenagyonédes volt, de aztán kevés lett neki a kert, és ásni kezdett vagy szökni, és nyűg meg macera, inkább kiteszik az autópálya mellett…oldja meg. Valami ilyesmi az én történetem is…Legjobban mégis azokra morgok, akik tizenévesen adják gyepire vagy teszik utcára a kutyájukat. Azok nemhogy nem gazdik, de nem is emberek…leszolgálsz egy életet…és mikor megöregszel, elvisznek meghalni vagy sorsodra hagynak egyedül. Az ilyen kétlábú nem való semmire. Oldalbapisilésre is méltatlan. Hö?

Ha ezek közül bármelyi igaz a te “gazdádra”, menekülj!

Ha sikerült ezt az 5 típust elkerülnöd, máris sokkal nyugodtabban várhatod a gazdis életet, ami még így sem lesz fenékig töpörtyű (én is hogy besz*ptam Gazdival), de legalább jobbak az esélyeid. Persze, nehéz elsőre megállapítani a kétlábúdról, hogy milyen ember…ember-e, de figyelj az árulkodó jelekre…mégiscsak kutya vagy, mi a lélekig tudunk szagolni!