Már vagy 2,5 éve élek jelenlegi kétlábúmmal, de még mindig vannak szokásai, amik felett egyszerűen nem tudok napirendre térni. Márpedig, ha te is szeretnél örökbefogadni egyet, kénytelen vagy előtte tájékozódni, és jól kiismerni jellemüket, mit miért tesznek. Ne érjenek döbbenetes meglepetések mint engem. Szóval, hatalmas bölcsességem és tapasztalatom egy részét, egy töpörtyűmorzsányi részét most megosztom veletek, mert jófej vagyok, ti meg isszátok minden szavam. Alap.
A kétlábúak egészen másképp viszonyulnak egymáshoz mint mi. Erről már írtam egy régebbi posztban, aki nem olvasta, olvassa el, mert kötelező! Nyilván visszamaradottabb a szociális érzékük, ezért nem is kényszeríthetjük őket nagy társasági életre, de legyünk tisztában a fő különbségekkel!
A kétlábúak nem barátságosak egymáshoz, ha találkoznak az utcán. Kerülik a szemkontaktust, nem is szagolnak egymás felé, nem dugják az orrukat a másik hátsójába, nem nyalják meg egymás száját…(najó, azt néha, de az egy másik fura rituálé része, amiről ma nem írok. Gazdi nem engedi.) Olyat se láttam még soha, hogy boldogan kergetőznének a parkban, vagy fetrengenének egymáson a sárban…szóval, semmi olyan, amit mi szoktunk. Néha még az is megesik, hogy össsze is vesznek, pedig nem is találkoztak még. Nagyrészt ez azért fordul elő, mert saját beteg, antiszociális félelmeiket kivetítik a kutyákra is, és kényszerítik szegény ebeket, hogy ők se barátkozzanak. Nekik ez nyilván természetes, a veszekedés…Persze, ha én morgok rá valakire, máris áll a bál. Szóval, nagyrészt negatív az aurájuk, amin csak az segít, ha gyakran viszed társaságba kétlábúdat. Nyugodj meg, ha kap egy-két pofont, nem hal bele. Része a szocializációnak. Megtanulja, hogyan kell viselkedni, sőt néha még egy-egy barátot is talál. Persze, figyelj oda, hogy olyan barátot találjon, akit szintén birtokol egy kutya. Neked is legyen jó.
Na, ezt sosem fogom érteni! Amit ezek a kajával művelnek, kimeríti az elmebetegség fogalmát. Előszöris, mindent megesznek, de mondom, mindent!!! Dolgokat, amik borzalmasak, gumiból vannak vagy fura színű vizeket isznak…undorítóak. Ellenben, nem eszik meg a csontot!!! Nooooormáááális? Az a legtutibb része a madárnak. Az, hogy mindent sütnek, főznek, fűszereznek, oké. Én is bírom, egész más íze van a kacsának, ha már nem él. De hogy a legjobb kajákat meg kidobálják??? Tudjátok ti, mennyi izgalmas íz van a kukákban? Hatalmas adagokat hagynak zacskókban, meg alufóliákban…és egyszerűen kidobják. Akiknek van egy kis eszük, legalább a kuka helyett az ablakon hajítják ki a finomságokat, hogy nekünk, értelmes, környezettudatos négylábúaknak legyen mit feleszegetni a földről. Mert mi nem pocsékolunk, mindent, de mindent megeszünk, amit találunk. Nem úgy, mint a kétlábúak, akik egész hatalmas csarnokokat tartanak étellel tele…Gazdi is bemegy egy ilyenbe, kijön egy kis szatyorral…én meg üvöltök, hogy a többit miért nem hozta ki??? Mázsányi kaja van ott, parlagon…bolondok ezek, ha mondom!
Nem arról beszélek, ami a saját fura testükből árad, mert az tök oké. Hanem hogy megpróbálják elnyomni ezt mindenféle undorító vegyi dologgal. A fogukra kennek valami átható szagú, fehér izét…amit néha az én számba is nyomott már Gazdi, mikor valami ínycsiklandót ettem a bokorból…amit ők egyébként soha, ismétlem SOHA nem esznek meg! Magukra fújnak valami büdös vizet, meg ragadós anyaggal kenik a fejükön a szőrt…szóval, egyszerűen borzalmas, amit a testükkel tesznek. Max néha megpróbálja Gazdiról letisztogatni az ilyen furcsa dolgokat, de akkor meg mérges lesz, és ráveszekszik. Ki érti? Bolond.
Ez valami furcsa, kétlábú hobbi lehet. Bár, ahogy elnézem Gazdi fejét, miközben csinálja, nem tűnik nagy mókának. A dolog lényege, hogy megpróbálják eltűntetni a lakásból annak a nyomait, hogy ott élnek. Ennek mi értelme van? Ha nem akarják, hogy olyan legyen az otthonuk mint ahol élnek, költözzenek el. Én mindig gyorsan igyekszem visszahullatni a szőrömet a kanapéra meg a szőnyegre, meg végigtapicskolok mindenen…mert ahol a szagom van, ahol a lábnyomom van, az az otthon. Nem?
Erre már egyszer egy egész blogbejegyzést szántam, de sajnos azóta sem sikerült kifürkésznem, mi járhat szerencsétlen kétlábúak kissé fejletlen agyában, miközben folyamatosan aggódnak. Hol amiatt, amit nem tettek meg, hol amiatt, amit tettek, vagy amit mások tettek, meg nem tettek, meg amit tenni kellett volna, vagy amiről úgy hiszik, hogy meg kellene tenniük…komolyan…! Csoda, hogy minden kétlábú ilyen idegroncs? Mi kutyák, persze, nem aggódunk semmin, mert nekünk minden éppen úgy van jól, ahogy van…még akkor is, amikor nincs. Mert Lázárnak is az volt a világ rendje, hogy láncon él, még ha amúgy az nem is rend, de nem aggódott, hanem elfogadta, hogy úgy van. Most meg már azért nem aggódik, mert nem kell neki. Mert minek aggódni? Attól több töpörtyű lesz talán? Igen?
Tudom, tudom, nehéz ezt a sok sci-fi élményt megemészteni…de akkor még nem is beszéltem rengeteg más fura szokásukról! Ez akkor most egy sorozat lesz nektek, ebek, hogy felkészüljetek! Mert nem elég ám tudatlanul örökbefogadni egy kétlábút, meg kell ismerni, fel kell készülni, meg kell tanulni a viselkedését…hogy nehogy aztán befürödjetek, és vissza kelljen szegény nyomit vinni a sittre!
Szóval, elolvas, megtanul, megoszt! Bölcsességem terjeszi a neten! Alap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: