Gazdi azt mondta, advent van. Mondom, az mi az, jár-e vele töpi? De amíg Max nincs jobban, én sem ehetek semmi finomat. Botrány, hogy milyen életem van, nem beszélve arról, hogy eddig arányosan gömbölyded, szépséges formás testem elkezdett lapulni. Mi vagyok én síkidom??? Amúgyis, amíg Gazdi ilyen puffadt, nekem miért kell sovánkának lenni? Szemétség.

Szóval, az advent azt jelenti, eljövetel, de én úgy veszem észre, hogy nekünk csak elvetel van. Azt mondja Gazdi, ne morogjak, mert ez a kétlábúság legszebb ünnepének időszaka. Mi már megint már? Komolyan, ezek a kétlábúak aztán annyi hüjjjeséget meg tudnak ünnepelni. Olyan borzalmas háborúkat, meg forradalmakat, mikor halomra gyilkolták egymást, azt is ünneplik, hogy munkakórosok, meg hogy nők (mintha nagy cucc lenne, nekem sincs golyóm, az majdnem ugyanolyan). Na, de ezt figyeljétek! Ünneplik azt is, hogy a nyúl tojást tojik. Normálisak ezek??? Ezek se láttak még soha nyuszit. Tojik az, de nem tojást. Idióták.

Most a karácsonyt várjuk, ami valami szülinap, de Gazdi szerint a karácsony a szeretet ünnepe. Najó, ez nem is olyan hüjjeség. A szeretet. Én is szeretem a töpit, szóval adjatok végre, oszt akkor ünneplek. Jó hosszú ünnep ez, mert egészen december végéig tart, amikor van a dínom-dánom. Azt már ismerem, mert mindig hazamegyünk Nagyihoz, és tudok sütit lopni, meg halszálkát kukázni, aztán a szőnyegre hányni. A karácsonyt szeretem.

Karácsonykor lehet ajándékot kérni. És én tökjó voltam, egy angyal, szóval tessék nekem sok-sok ajándékot adni. Mondtam Gazdinak, nem írok listát, elég a töpi, napi egy zsákkal, de csak a fejét rázta, hogy kicsit mélyedjek magamba, és értelmezzem újra a szeretet fogalmát. Fúj, már ez mennyire gennyes.

Mikor kölyök voltam, szerettek, mert cuki voltam. Alap. De erről már csak homályos emlékeim vannak. Az élénk emlékeimben félek. Mert az utcán kódorogtam egyedül, meg elütött egy autó. (Ha magadra ismersz, Kétlábú, hát hol szerezted a jogosítványodat, a búcsúban lőtted, hö???) Egyedül voltam, fájt a lábam, és nem szeretett senki. Aztán a gyepin voltam, és fájt a lábam, és nem szeretett senki. Aztán jött Gazdi. És fájt a lábam, de ő simogatott. Hazahozott. És nem ütött még agyon, pedig teljesen felforgattam az életét. És én sem haraptam meg, még most sem, mikor diétára fogott.

A szeretetet nem töpiben mérik. Persze a világ sokkal boldogabb lenne még több zsírtól, de belátom:  a szeretet nem töpörtyű.

Mióta bloggerkedem, és nyilvánvalóan egyszerűen zseniális vagyok, kisebb rajongótáborom van, akik azt állítjátok: szeretnek. Na, ezt most letesztelem.

Mert kérek tőletek valamit karácsonyra. Nem töpörtyűt. 

Azt kérem, hogy miközben ajándékok után kajtattok, és a vagyonokba kerülő dínom-dánomot tervezitek, álljatok meg egy pillanatra. Ismerek egy csomó kutyát, akik a szentestét is egyedül töltik, rácsok mögött. Tudom, hiába kérném, hogy vigyétek őket haza. Tudom, nem lehet azt sem, hogy mindenki gazdit kap karácsonyra. És nem mindenki ehet töpörtyűt sem közülük. Hogy szenvednek, mi???

De most, hogy Gazdi ennyit aggódik Maxért, eszembe jutott, hogy én is járhattam volna így, vagy rosszabbul is, mert értem nem aggódott senki. Mert ha nem lenne a Futrinka Egyesület, én nem lennék most itt. És hiába szeretem Maxot, meg Gazdit, meg titeket…elsősorban nekik kell hálásnak lennem azért, hogy azt az életet élhetem, amit most. Ezért azt kérem tőletek karácsonyra, segítsétek őket!

Segítsétek őket miattam egy doboz töpörtyű árával. Tudom, hogy nálatok kétlábúaknál a pénz központi kérdés, de nem kérhetek mást. Aki nem adja szívesen, ne tegye. Akinek azonban nem fáj egy doboz töpörtyű ára, az segítsen ennyivel azokon, akik többszáz haveromnak adnak új esélyt. Akik nekem is adtak. Szeretetből. Én ezért őket ünneplem most. És minden állatvédő, kétlábúvédő, természetvédő szervezetet, akik nem csak karácsonykor adnak, hanem egész évben. És azt kérem most tőletek, ti is gondoljátok újra, mit jelent a szeretet ünnepe.

Futrinka Egyesület
10404089-49575251-57561000 
Megjegyzésbe írjátok be, hogy “Demény“

Köszönöm, a nevükben is! Cserébe, mint egy adventi naptár, minden nap posztolok egy kis blogot, Deményista Bölcsességekkel! Hö? Tök megéri. Nem?