Gazdi elvitt a Hajógyárira, mert jótékonysági kutyás vásár volt, persze a Futrinka javára. Alap. Nos, én voltam a sztárvendég. Nyilván, mindenki csak engem akart látni, megérinteni, hódolni nekem, és hason csúszni a lábaim előtt. Persze, nem alacsonyodtam le, csak ha valamiféle áldozati ajándékot is hoztak, néminemű sütemény így eltűnt a süllyesztőmben.
Hogy nyilvánvaló legyen fenséges jelenlétem, egész végig Gazdi lába mellett üvöltöttem, osztottam az észt, terjesztettem a deményizmus tanait.
Le a pórázzal! Töpörtyűt mindenkinek!
Találkoztam Henivel, akivel régen, mikor Gazdihoz költöztem, rengeteget mulattunk együtt. Heni egy tréner, én vagyok a szemében az elrettentő példa. Vagyis nem is én, hiszen én egyszerűen tökéletes vagyok, és zseniális. Gazdi. Gazdi a gazdik szégyene. Minden tréner rémálma. Hja, nevelgetem, nevelgetem, de tök buta a szentem.
Hello Heni, mizumizumizu?
Néminemű labdázásba keverdtem rajongó deményistákkal. Hja, egyszerűen olyan nemes vagyok, néha leereszkedem az alattvalók közé. Mint Mátyás király. Csak én igazságosabb vagyok. Minden töpi az enyém. Oszt csitt.
Röptében a legyet.
Adodide vagy letépem a karodat!!!
Gazdi az idegeimre ment, sosem rám figyelt. Magyaráztam neki, hogy ő az én szolgám, egyetlen dolga van, velem törődni, lesni minden gondolatomat. És ha épp éhezem???
Ne kattintgassá’, ne kattintgassá’, szerezz nekem süteményt!
Szereztem süteményt.
Ne aprózzuk el, add ide az egészet!
DAGADT, AKI MONDJA!!!
Törvénybe kell iktatnom az állandó simogatást.
Természetesen nagy kegyesen ellátogattam a Futrinkás lányokhoz is, akik istenként imádnak, alap. Hagytam, hogy megérintsék habtestemet, persze, némi süteményért cserébe.
Jóvanmá, első randin is lehet smárolni!
Mé’ csak ennyi süti van? Mit esznek a többiek?
Természetesen járt nekem a teljes wellness, ezért elmentem kutyamasszázsra. Az uralkodás fárasztó, a gerincem mellett az a rettenetesen sok izom teljesen le van tapadva. MERT GÖRNYEDNEM KELL A KANAPÉN!!!
Kicsit balra…még…ooooootttt!
Persze, Ivett, akinek először engedtem meg, hogy hazavigyen, és ápolgasson műtét után, szóval ő is eljött, hogy a lábaim elé boruljon. Hogy csillog a szeme, mikor meglát, mi? Már bánja, hogy nem őt választottam gazdinak. Hja. Megértem.
Hiányoztam, mi?
Najó, kapsz egy csókot.
Aztán persze, mert a móka never ends, jött PótGazdi meg Max meg Bodza, és még privát mulatságot tartottunk.
Mindegy, csak legyen valami a szájában.
Nagykutya nagy bottal jár.
Így telik egy uralkodó diktátor fárasztó szombatja. Tökre nehéz az életem. Sajnáljatok. Imádjatok. Küldjetek töpörtyűt.
Szia Demény!Jeti vagyok,én is örökbefogadtam gazdáimat!Már szolgából FŐNÖK-ké lépem elő! Nagyon jó a blogod,követni foglak!Asszem függő lettem!!Köszi
Muttergazdi irígykedik, mert ő szívesen menne efféle hepajokra, de hiába ugatok, hogy az én méretemmel kész életveszély ilyen helyre menni……..folyton rajtam taposna minden deményféle jómadár:)
Felséges Demény!
Elképesztöen kreatív az, ahogy ez a blog szárnyra kap és beteljesít olyan üröket, amit mások – minden médianyilvánosságot is megkaphatva – nem tudtak elérni az állatvédelem és az örökbefogadandó kutyusok segítése terén. Remel munka és komoly pszichológiája van Demény szájába adni ezeket a szavakat gondolatokat, hiszen mi is ezt tesszük mindannyian az imádott kutyáinkkal, ezért aztán pont olyan, mint ha ö – a saját – szólítana meg minket. Arra pedig nemet mondani nem lehet. Nekünk most is vizsloidunk van (vizsla-boxer) egy baráttól. 11 éve “két hét visszaadási garanciával” kaptuk meg, ´géretet téve, hogy a világ leggondosabb gazdijai leszünk. azok lettünk és már nem tudom elépzelni a napjaimat másként. Amennyiben lesz még kutyánk és lennie kell…..akkor ö csak valamelyik egyesülettöl jöhet. Ès ha nem csak én gondolkodom így – sokat tettél hozzá – akkor bizony sok jó elé nézünk. Köszi, Demény.