“Mikor elkezdtem ezt a facebook oldalt, csak az motivált, hogy megkíméljem a barátaimat az örökös Demény-posztoktól. Január 16-án született meg a Demény, a kötsög oldal, és hamarosan 312 lájkolója volt. Akkor még nem gondoltam, hogy alig egy év alatt ennek a többszöröse lesz. És magam sem értem, hogy történhetett. Demény csak egy vizsla, az olvasóink nagyrészének, nektek ugyanilyen bolond, akaratos, imádnivaló kutyátok van. De talán épp ezért szeretitek annyian. Mert olyan, mintha mindenki kutyája lenne, együtt haragszotok rá velem, ha kakát eszik, ha kiborítja a kukát, együtt olvadtok el, ha cukifejjel alszik. Egy virtuális kutyát csináltam belőle, egy vizslatamagocsit. Csak én etetem.
Az igazán nagy, robbanás szerű népszerűség akkor köszöntött be, mikor Demény tollba mondta a Strandolás alapszabályait. Ki nem olvasta még? Akkor váltunk hihetetlenül felkapottá, írt rólunk a sajtó, igazi 15 perc hírnév köszöntött be. És megszületett ez a blog.
Nagyon sok minden történt ez alatt az idő alatt, új embereket ismertünk meg, új barátokat szereztünk, és a móka mellett felelősség lett a posztolás. Mert napról napra egyre többen voltatok velünk, és számítottatok ránk.
Voltak kellemetlen pillanatok, lettem én a kutyatartók szégyene, és volt, mikor úgy éreztem, ez az egész nem éri meg. Mert kiteszem a szívemet az asztalra, nyilvánosan éljük az életünk, a jó, a rossz napokkal. Mint egy deményista Való Világ. Csak nincs kiszavazás. Legalábbis reméljük, nincs.
Anyukám ilyenekkel hívott fel, hogy ne fotózzak ott, ahol látszik, hogy felvált a tapéta, és mindig megjelent/megjelenik egy-egy nagyokos, aki jobban tudja, hogyan kell egy kutyát tartani, nevelni, etetni, stb., és osztja az észt. Én nem vagyok minta-gazdi, sem követendő példa, ez az oldal nem azért van, hogy megmutassa, hogyan kell egy vizslát következetesen nevelni. Azért van, hogy lássátok, mások is ugyanolyan kutyás gondokkal küzdenek, mint ti. Hogy minden csupa szőr, hogy esőben is sétálni kell, hogy kitúrnak az ágyból, kinézik a kaját a szádból, és közben nem cserélnél senkivel, aki egy steril lakásban, nyugalomban, de kutya nélkül él. Vagy azért van ez az oldal, hogy ha most akartok kutyát, tudjátok, mire vállalkoztok.
Nyilván van egy kis népnevelő célzata, hiszen tanár vagyok. Igen, fontos, hogy beszéljünk állatvédelemről, hiszen ehhez is volt közöm, de mindemellett a legfontosabb még mindig az, hogy ha csak három percre is, de elfelejtsétek a sárga csekkeket, a politikai csatározásokat, a napi gondokat. Legyen a legfőbb probléma az, Demény kapott-e ma töpörtyűt.
Nagyon sok mindent kaptam tőletek, és most nem csak a töpire gondolok. (Nyilván az sem elhanyagolandó.) Hanem a szeretetre. Nekem nincs nagy családom, ráadásul Egerben élnek, nincs sok barátom sem, de most úgy érzem, nem vagyok egyedül. És hálás vagyok ezért.
Ma tízezer lájk lett az oldalon, ami egyben fantasztikus érzés, és kicsit ijesztő is. Nem akarom, hogy az, amit eddig együtt létrehoztunk, megváltozzon. A legtöbb követőnket, kommentelőnket már névről ismerem, és vannak kedvenceim, és várom, hogy hozzánk szóljanak. Mert mi egy “virtuális falka” lettünk. Bízom benne, hogy azok, akik csak most csatlakoznak, örömmel és nyitott szívvel jönnek közénk, és továbbra is együtt tudunk nevetni, sírni, és töpörtyűt enni.
Mert a deményizmus móka. És én köszönöm nektek, hogy velünk vagytok. Mondjuk, Demény szerint alap.”
– Judit –
