Azt mondja Gazdi, azért nem jött el a múltkor a dagadt piros, mert előre kellett volna levelet írnom neki, nem utólag reklamálni. Nos, tanulékony eb vagyok, nem akarom, hogy a karácsony is töpitlenül teljen el, szóval komoly nyomozómunkát folytattam, kinek kell szólni, hogy itt várom a jussomat.

Gazdi szerint szeretet ünnepe, mások szerint meg szülinap, némileg összezavarodtam, de biztos ami biztos alapon most írok egy levelet Jének.

“Kedves Jé,

először is boldog születésnapot kívánok, nagy szívás lehet, hogy egy ajándékot kapsz szülinapra is meg karácsonyra is. A múltkor rendesen befürödtem a piros, teltkarcsú figurával, ezért most kiemelt projektem, hogy te el ne felejts.

Amúgy is, sehol nem találtam arra utaló jeleket, hogy karácsonykor csak a jók kapnak ajándékot, te biztosan nem vagy olyan diszkriminatív mint a dagi. Mert sok mindent lehet rólam mondani, és persze mondanak is, mert csak rólam beszél mindenki, alap – csak azt nem, hogy gejl módon jó lennék. Bár folytathatunk filozofikus eszmefuttatást arról, mi is a JÓ. Mindenesetre sokat hallottam, hogy “rosszkutya”, nem áltatlak. Kukázom. Mentségemre legyen szólva, hogy a koszt némileg kevesebb mint várom, és rendes eb nem pocsékolja a kaját, szóval én azzal is csak mértékletességre intem a kétlábúakat, hogy nem pocsékba megy a kidobott kenyérhéj, hanem belém. A kukázás azért is problémás, mert a mancsom kevéssé alkalmas arra, hogy a művelet után visszapakoljak a szemetesbe, így ez Gazdira hárul. Aki lássuk be, lusta.

Rendben, bevallom, megesett idén, hogy úgymond lába kélt némi ételnek a konyhapultról, de ez sem az én hibám. Alapvetően csak elvettem, ami amúgy is az enyém lett volna, megkímélve ezzel Gazdit, aki mint tudjuk, úgyis lusta.

Jóóó, hát az a néhány balhé a parkban igazán nem nagy dolog! Meg sosem én kezdem, a puli. Visszamorog. Na, ő vajon kap ajándékot? Hö?

Egyébiránt tök cuki vagyok, figyelek Gazdi szellemi és fizikai frissességére, mert amúgy lusta, sőt tréningezem a hasban kissé megereszkedett Ivánt is, nehogy nekem ne férjen be a macskaalomba. Nem öltem meg idén senkit, bár egy madár nem nézett túl jól ki, miután kiesett a számból, de még elrepült, szóval nincs rá bizonyíték, hogy baja lett volna. Amúgy is, a madarak kaják. Csak még félkészek.

Miután így felvázoltam nagyszerűségemet, íme a lista, mit kérek karácsonyra. (Az is mekkora szívás, hogy te adsz ajándékot a saját születésnapodon, Jé!)

1. T Ö P Ö R T Y Ű – hasfájásig akarok végre töpörtyűt enni, libát-, kacsát, de akár sertést is, nekem aztán már édesmindegy, csak annyi legyen belőle, hogy hányjak.

2. T Ö P Ö R T Y Ű – a kóboroknak, mert a háj védené őket a hidegben, és ha már gazdit nem kaphat mindenki, legalább ne fázzon. Jó, tudom, már így is elég sok töpirevaló jött össze, mert vannak rajongóim, de az az én részem volt, most te tedd mellé a tiédet, hö?

Igazából más nem is jut az eszembe. Jó, Max bököd, hogy mukikat akar, Iván meg fújtat, hogy alutasakost, de az az ő problémájuk, oszt bótolják le veled ők maguk.

Gazdinak is kellene egy kis lelkibéka, mert mostanában kissé feszült, amin nem enyhít az sem, hogy éjjelente talprátétellel gyógyítom a gyomorfekélyét. Pedig én mindent megteszek, erőn felül. Mert hát honnan lenne erőm, ha nincs töpörtyűm se.

Nem kértem teljesíthetetlent Jé, szóval nem esne jól, ha cserben hagynál te is mint a dagadt piros fószer. Bár egy kiflit kaptam, de szánalmas teljesítmény ez egy szuperképességű mitológiai lénytől. Meg amúgy is, tudom, hogy Gazdi vette.

Szóval, boldog születésnapot neked, Jé, nekem meg legyen töpörtyűs a karácsony, különben jövőre aztán még ennél is rosszkutyább leszek! Alap.

Diktártori üdvözlettel és türelmetlenül korgó gyomorral,

Demény”