“Néha elfáradok, és megkérdezem, hogy miért csinálom? Miért hagyom, hogy Demény kiposztolja az életünket, hogy nyilvános cirkuszt csináljon minden baklövésemből? Ma megkaptam a választ.
A Töpigyűjtő Akciót a mai napon lezárom, és hálával teszem ezt. Mert rettenetesen sokat jelent a 11 ezer lájk, de a valódi értéket nem ez a szám képviseli, hanem az a 665 ezer forint, amit ti összedobtatok csupán azért, mert Demény kérte. 665000, azaz hatszáz-hatvanötezer forint borzalmasan sok pénz. Meg vagyunk hatva. Mindaz, amit az elmúlt félévben tettünk, most valósággá vált, értelmet nyert. Nem számítottunk erre.
Jóvanmá, első randin is lehet smárolni!
Marketinges szempontból azt kell mondanom, hogy egy nagy látogatottságú facebook oldal nem sokat jelent, viszont egy oldal, ami összehoz 665 ezer forintot jótékonyságból, az már hatalom.
Lájkolni valamit nem nagy dolog, hozzászólni már fontosabb, de mi valami olyat kértünk, ami azt hittem, ennél is nehezebben megy majd: hogy nyúljatok a pénztárcátokba. Demény nem tudja, mi az a pénz, a világ folyását töpörtyűben méri, én azonban fizetek sárga csekkeket, és aggódom a hónap végén, nagyon jól tudom, mit jelent 665 ezer forint. És köszönöm nektek.
Nagyon sok egyesület van, ami megérdemelné ezt, de mi örökké hálásak leszünk a Futrinkának, amiért nem hagyták Deményt magára, és drága pénzen megműttették a csípőjét. És nagyon hálásak vagyunk nektek, hogy velünk vagytok.
Nem tudom, mit kínálhatunk mindezért cserébe, hiszen a mi életünk nap mint nap ugyanaz, kukaborogatás, ágyban alvás és hüjefejek. Néhányan talán unjátok, de ez minden, amit adhatunk. És a hála, mert 665 ezer forint nagyon sok életet jelent. Nagyon sok kutyának ad esélyt arra, hogy boldog, gazdis legyen, vagy akár sztárbloggerré váljon mint Demény.
A világ tele van borzalmakkal, a facebook oldalon ömlenek a szívszaggató segítségkérések, ti azonban még nem vagyok érzéketlenek! Emberek vagytok, nagybetűvel és deményisták.
Nagyon köszönjük a 11 ezer lájkot, a 665 ezer forint adományt és mindazt a szeretetet, amit nap mint nap kapunk. Nektek nem nagy adomány, és nem nagy dolog, nekünk azonban mindent ez jelent.
A világnak még van esélye, amíg olyan emberekkel van tele, akik nem sajnálnak maguktól egy töpörtyűnyi megvonást, hogy másoknak segítsenek. Nagyon szépen köszönöm!”
– Judit –
Kedves Judit, Demény és a többiek,
Nagy öröm olvasni Benneteket, néha felolvasom Zeusznak a sicukának,
hogy lássa, nem csak az Ő gazdija az igazi. A belvárosi kutyások, barátaink nevében kívánok minden, minden jót és nem csak Karácsonyra.
Várom igazán olvasni való soraidat és szeretetünket küldöm.
Andai Judit
Zeusz
Öröm adni <3
Drága Judit&Demény!
Hálával tsrtozom a sok szép percért, óráért, amivel megajándékoztatok!
Bánatomban,örömömben belétek kapaszkodtam, szép, elgondolkodtató, néha sirós- nevetős irásodba ( nem véletlen az egyesszám :))
Pénzzel nem nem fejezhető ki a hála, örülök ,hogy segithettünk ( korábban is ha tehettem, tettem)), nem érdem….további jó egészséget kivánok, sikert, örömöket, érezzétek jól magatokat a Nagyinál, sok puszi Neki is.
Anni néni
Kedves Judit és Demény!
Igazán az az értékes, hogy amíg vannak olyan emberek, akik maguktól “megvonva” másokon segítenek, de belesüppednek a hétköznapok terheibe és gondjaiba, addig akadnak olyanok is köztük, akik nem csupán adni képesek, de élre képesek állni egy ügyben-gondolatban, amiben szilárdan hisznek és ezzel megmozdítják azt a kisebb-nagyobb tömeget, akik éppen tompán topognak valahol.
Te és Demény ezt tettétek – legalábbis velem – hogy az éppen új életembe való berendezkedés okozta eltompulásomból kirántottatok. Persze az öregedö, imádott kutyám majd minden mozdulatát is látom a falka hétköznapjaiban, ami szintén résztvevövé tett, ezzel pedig minden lájk és töpirevaló is olyan, mintha magunknak adnám. Egy közös családi kassza.
Nekem ettöl nagyszerü, amit csinálsz. Örömöt találok benne minden nap és ez ajándék. Ti adtok, hát mi is szívesen adunk.
Nagyon boldog töpis, kocsonyás, avgy mindenes -asztalról leránthatós – karácsonyt kívánok nektek, falkatársi üdvözlettel: Kriszta, Szuzi-Csumpi é a lányom is lelkes Deményista (8 év).
Szeretem, hogy részese lehetek. Adni mindig jó, segítettem eddig is, de Deménnyel MÁS.
Gazdi, Demény és persze Max és Iván, JÓ, hogy vagytok! 🙂
Judit!Akinek van kutyája(nem a “kutya a kertbe való” meg az “azé’ van,hogy őrizze a házat” típus) és szereti,ismeri,minden rezdüléséből tudja,mit fog utána tenni,az minden egyes bejegyzésedet örömmel olvassa,mert megnyugtató,hogy nem csak az én kutyám ilyen bélpoklos,hogy nem csak nekem okoz gondot,hogy porszívóként robog végig az utcán,hogy nem egyszer és nem kétszer szedtem ki gondos gazdi lévén maroknyi emberi ürüléket a szájából vagy épp köpettem ki vele egy élő verébfiókát….még a legrosszabb napokon is meg tudsz nevettetni átlag embereket,egy kis szín a szürke hétköznapokban:)Örülök neki,hogy rábukkantam erre a blogra:)És gratulálok nektek tiszta szívből,hogy ennyi adományt sikerült összegyűjteni!Bízom még abban,hogy egyszer minden ember így fog gondolkodni,így fogja,tiszta szívből szeretni az állatokat!Üdv:Szandi
Judit, már megint könnyezem, csodálatosan tudsz írni hétköznapi dolgokról, nem beszélve arról, hogy hihetetlen dolgot hoztatok létre a falkád-Demény, Iván és Max- segítségével. Van még összefogás, lélek az emberekben. Köszönöm az összes kutya nevében is.