“…hadd lássam, úgymond mennyit ér az egri tartomány!”

Állítólag Jé Egerbe jön, mert Pesten eltéved, és biztos, ami biztos, inkább egy kisebb városban várjuk, hátha így idetalál. Hát, vannak kételyeim, ezek a kétlábúak olyan izék. Miért nem használják az orrukat? Mindenesetre jól megjelöltem a környéket, hogy ne tévessze el a szagomat. Mert már-már ijesztően jó vagyok, úgyhogy legyen nekem karácsony, vagy lábas lábason nem marad!

Szeretek Egerben lenni, majdnem annyira mint a Tiszánál, de a Tiszánál azért jobban, mert ott süt a nap, meg vannak békák. És a békák hiányoznak. Békákat kergetni jó. Jobb mint a kacsákat, mert a kacsák repülnek, ami nem valami igazságos dolog. A békák meg bénák. Na, nem mintha olyan nagyon sikeres lennék békavadászatban, de csak azért mert tökre állatvédő vagyok. Alap.

Eger szép. Van saját terem, most mondjuk intézkedtem, hogy elvigyék onnan a szobrokat, mert nem érvényesült eléggé a szépségem és hatalmasságom a lovashuszár mellett, de enyém a tér. Meg a vár, meg minden. Ittam is egy puncsot, najó, kicsit csak, amennyit Gazdi kiborított, mikor megrántottam a kezét, amiben a pórázt és a bögrét fogta. Bár kocsonya lett volna, puncs helyett…

Nagyinál mindig habzsidőzsi van, nem úgy mint otthon, Pestiában, mert Gazdi nem főz olyan finomakat meg annyit, és főleg nem süt sütit, és amúgy is szigorkodik. Nagyi nem, ő mindenből ad, ma például ettem tatárbífszeteket vagy mi, nem tudom, minek kell ilyen hüjjjje nevet adni a nyershúsnak, de ha ők így felvágnak, rajtam ne múljon. Csak jusson.

Végigtekintettem a birodalmamon is, mert Eger nyilván az enyém, hiszen minden az enyém. Na, persze, van, aki ezt nem tudja, és felháborodottan pattog, hogy miért póráz nélkül futok a patakparton  meg a mezőn. Mondjuk, Gazdit arra tartom, hogy az ilyenekkel szájkaratézzon, de nem szokott, mert tök békatűrő, már-már puhap*cs, pedig szerintem azokat lábszáron kell harapni, akik beleugatnak mások életébe, főleg karácsony előtt egy nappal. És most nem kell a duma, hogy jogszabály így meg úgy, mert én is tudok olvasni, csak próbálj meg te a mezőn szaladgálni a bokrok között úgy, hogy húzol magad után egy hájas kétlábút. Mi vagyok én, ökör?

A patak pölö kizárólag az én tulajdonom. Ahogy kilépek Nagyitól, azonnal megyek lemeózni a kacsákokat, de mint tudjuk, nem mernek már errefelé jönni. Úgyhogy kimegyek a határba is, mert ott meg a fácánokat kell megrendszabályozni.

Na, szóval végigfutottam ma a domboldalon, hogy hátha akad arra is valami ehető, de nem volt. Ebből a szempontból persze, sokkal jobb Pest, mert ott minden bokor alatt terem valami finomság, meg a kétlábúak kidobálják a maradékot az ablakon, itt meg semmi, de tényleg semmi nem volt. Csak sár. Pedig tök mélyre le is ástam, de hiába. Esélyes, hogy éhen fogok halni.

Állítólag holnap lesz a halászlé, aminek épp ideje, mert kezdem unni a rizsát. És tökre elegem van abból is, hogy egy pillanatra nem hagyják egyedül a kocsonyát, pedig kinéztem magamnak, és ha én valamit akarok, akkor az az enyém. Alap.

Jé is holnap hozza az ajándékot. Remélem, idetalál. Gazdi szerint ne várjam, mert nem voltam jó, rágalom! Nálam jobb Demény nincs az egész kutyavilágon, az biztos. Aki pedig azt állítja, hogy van, az hazudik. Márpedig karácsonykor nem illik hazudni, mert még lába kél a kocsonyának…