Mindjárt vége a szöszmösznek. Minden csoda három napig tart. Kivéve engem, mert én örökké. Meg a töpörtyűt, mert az sosem tart ki három napig…Most néhány gondolatban összeszedném tapasztalataimat a kétlábúság egyik legnagyobb és biztosan a leghízlalóbb ünnepéről.

1. Ha még egyszer meghallom a Last Christmas vagy a Jingle Bell kezdetű nyálas zenei csöpögéseket, esküszöm elharapom a saját torkomat. Miért gondolja bárki azt, hogy ettől nem lesz tökéletes idegösszeomlása mindenkinek?

2. A szöszmösz már novemberben kezdődik a kihagyhatatlan ajánlatokkal, és januárban ér véget, mikor ezeket a kihagyhatatlanokat visszacserélik. Valami beteg oknál fogva a kétlábúak akkor érzik az ünnepi hangulatot, ha nagy tömegben egymás nyakába liheghetik a töltött káposztát.

3. Ha nincs hó, nincs is karácsony. Most komolyan, ki tudja átélni ezt plussz tíz fokban meg napsütésben? Én is inkább a patakban fürdőztem mint a szeretetben.

4. Max imádja a fadarabokat, hurcolja a szájában, meg rágja, de Gazdi sosem engedi, hogy hazavigye. Erre??? Karácsonykor nem egy botot, hanem egy egész fát cipelnek haza a kétlábúak. De nem hogy rágnák, vagy legalább lepisálnák, hanem teleaggatják vackokkal meg limlommal, és örülnek neki. El nem tudom képzelni, ilyenkor mégis mi jár abban a csökevény agyukban? Mi szép egy fenyőn, amin lóg a sok kacat? Vagy ha annyira tetszik nekik, miért nem pakolnak tele mindig minden fát cuccokkal? Gazdi azt mondja, ezt nevezik hagyománynak. Jajjmár, ez a hagyomány az átfogó megnevezése annak, hogy hüjjjeség, amit mindenki csinál, de senki nem tudja, miért.

5. Ajándékozás. Hát, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretek ajándékot kapni. Némileg fel is vagyok háborodva, hogy az a tízezer deményista rajongó, aki imád, miért nem hódol előttem áldozati ajándékokkal??? Meg az is zavar, hogy nem egész évben kapok ajándékokat, hanem kineveznek erre egy napot az évben. MIRE FEL??? Nekem minden nap karácsony, hö!? Persze, egyszer próbáljátok ki, hogy a nagy karácsony előtti őrületben félrehúzódtok, és nézitek az őrült tömeget, ahogy hömpölyög, töpirevalót költ, és egymást eltaposva vásárol. Én sosem veszek semmit. Egyszer találtam egy fél baguettet a Városligetben, és ledobtam Gazdi lába elé. Azt állítja, örült neki, de nem tudom Maxot űberelni, aki egy bokorból egy műsoros p*rnó dvd-vel a szájában került elő. Ennek a körülményeibe jobb nem is belegondolni!

6. Szenteste. Tök logikus, hogy az este a szent, nem a reggel. Ki az, aki boldog reggel? Az hazudik! Vagy éjszakai műszakban keresi a töpirevalót. Nem nagyon tudom, mit kellene ilyenkor csinálni, én kunyeráltam a kaját, meg felpofátlankodtam arra a kanapéra, amire amúgy sosem szabad. Nekem ettől volt szent. Gazdi azt mondja, én olyan távol állok a szentségtől mint ő a lelkibékától. Gazdi gonosz.

7. A szöszmöszben a legjobb Nagyi főztje! Atyaúrtöpi, hogy nálunk mennyi finomság volt. Na, aki rendszeresen követi az életem (a fergeteges, fantasztikus és kalandos életem), az tudja, hogy nem kaptam kocsonyát. Gazdi nem szereti a kocsonyát, mert Gazdi hüjjje, de épp ezért a részét nekem kellett volna adni, hö??? Szóval, Nagyi, ha ezt olvasod, jövőre legyen nekem ám egy adag direkte külön, töpörtyűvel!

8. A karácsonyban a legrosszabb a tévéműsor. Most komolyan! Inkább ismételték volna a ZikszFaktort, mint ezt! Volt egyáltalán bármi, amit meg lehetett nézni??? Én mindig elaludtam. És ehhez semmi köze annak, hogy akkora volt a hasam, alig bírtam felugrani az ágyra.

Ez volt az első igazi deményista karácsonyom, mert tavaly még nem voltam zupersztár. Vagyis én az voltam, csak a rajongóim még nem tudtak róla. Végülis én jól mulattam, de akkoris túl nagy hű (hó nélkül) volt némi zabálásért. Mondtam Gazdinak, inkább ne karácsonyozzunk sose, de járjunk haza Nagyihoz Egerbe gyakrabban, biztosis, hogy csinál akkor is kacsát meg csülköt…a bejglit meg úgyse nagyon szeretem.

Tuuuudom, szeretet ünnepe is ez…de miért kényszerítik a kétlábúak, hogy 3 napig jókutya legyek némi kajáért??? Aki szeret, akkor is szeret, mikor egy hétfő reggel kiborítom a kukát, vagy végighúzom Ivánt a lakáson…mert aki szeret, az olyannak szeret, amilyen vagyok. A legrosszabb napokon is.

Nekem mindig karácsony van, mert Gazdi minden nap elmondja, hogy szeret. Kicsit nyálas is, de ez van. Ad egy puszit az orromra, és azt mondja: “Gazdi szeret.” Mintha nem tudnám…meg mintha esélye lenne nem szeretni, hö?

Szóval, heverjétek ki ezt a nagyzabálást, cseréljétek be az ajándékokat, és örüljetek, hogy ez is elmúlt. De sose felejtsétek el szeretni azokat, akik mellettetek vannak, még ha kupit is csináltak, összeszőröztek mindent, akkor is, ha sáros a lábuk vagy  k*kás a szájuk. Mert minden csoda három napig tart, csak a szeretet nem, mert az örökké. Meg a töpi, mert az mocskosul hamar elfogy.