2013 úgy kerül be a történelem könyvekbe, mint az év, mikor Demény zupersztár lett. Ami nyilván hüjjjeség, mert én mindigis zupersztár voltam, csak ti tök bénák vagytok, és sok időbe telt, mire felfedeztetek. Na, de sebaj, mert most már itt vagyok, van vagy 12ezer őrült, deményista rajongóm, némelyik fanatikus vérdeményista, néhányan meg majd úgyis lekopnak, mert túl sokat posztolok, meg azt mondom, aki petárdázik, annak kicsi a pöcse, meg elmennek majd a trollok és az örök fröcsögők is, ami remek, mert inkább legyen 2ezer rendes kétlábú a falkámban, mint 100ezer idióta. Na, de ez az az este, mikor a kétlábúak szánalmassá isszák magukat, és örülnek, hogy még egy évvel öregebbek lettek. Nem tudom, mi van ezen ekkora móka, de sebaj, a szöszmöszt is túléltem, ez is el fog telni. Gazdi akart írni ma a blogba valami szenvelgőset, amilyet szokott, de elzavartam. Nanemár, hogy az év utolsó blogbejegyzése ne az én mancsom nyomát viselje???

Rágugliztam, mit szoktak ilyenkor mondani a nagyok, akik persze, mind kisebbek nálam. Alap. Az én évértékelő beszédem nem lesz olyan ömlengős, uncsi, és hazudni sem fogok, meg ígérgetni se. Minek? Úgyis az van, amit én akarok. Tetszik, nem tetszik. Szevasz.

Ebben az évben tök sok minden történt velem, de hát végülis mindent tudtok, mert az egész életem online. Azért elmondanám, hogy a deményizmus megváltoztatta az életemet. Nem csak a sok töpörtyű miatt, meg hogy vérrajongók sikongatnak az utcán, ha meglátnak, hanem mert még sosem kaptam ennyi szeretetet. Egy kutyának a szeretet a legtöbb, amit adhatsz. Egy gyepis fickónak, mint én…nos, a szeretet sosem lehet elég. Nemazé, mert Gazdi is szeret, de 12ezer ember kicsit meg tudja ezt többszörözni. Köszönöm nektek.

Facebook oldalam kezdetben csak mókának indult, ma már eszköz, hogy leigázzam a világot. Külön köszönet a caféblognak, hogy teret adnak eszméimnek, és az ő közvetítésükkel hódíthatom meg a népet! Mindezt úgy értem el, hogy leírtam nektek, hogyan kell a strandon viselkedni…és a “Ne kakálj, foss!” mondatom örökre szállóigévé vált.

Nagyon sok havert szereztem ebben az évben, mondjuk, PótGazdi tökre nem fogadott szót, mert mondtam, hogy legalább száz ideiglenes kutyát vigyen nekem haza, erre kiszúrta az orrom néhány nyamvadékkal. És most komolyan, ha azt mondom nyamvadék, hát az nyamvadék.

Piszkének az epilepszia miatt kábé egy agysejtje volt, és a labdázáson kívül nem nagyon tudtam vele mulatozni, szóval azon kívül, hogy mikor Gazdihoz vittük, úszhattam miatta a Balatonban, nos nagyon nem hiányzik.

Reteszről mit is mondhatnék…sajnos, nem volt lehetőségem vele játszani, pedig én mindent megtettem, még listát is írtam róla, milyen rosszaságokra tanítom majd meg, ha meggyógyul…nem gyógyult meg.

Mishka jóarc volt, bár kissé túl cuki. Olyan kétlábúaknak való, agylágyítósan cuki, aki semmi rosszat nem csinál, nem megy messzire, azonnal visszajön és cuki. Próbáltam én jól megrontani, de Táltos haveromék inkább gyorsan örökbefogadták, és persze, azóta is cuki. UNCSI.

GatyaMatyit bírtam, de lássuk be, a kis traktoros szerkója miatt kezdett ám a babérjaimra törni…szóval, jobb is, hogy nem maradt nálunk túl sokáig. Még meg kellett volna harcolnom érte…Amúgy vele legalább áshattam, meg egyéb szörnyűségekre is rá lehetett venni, de ezeket már így utólag nem vallom be.

Na, ne mondjátok, hogy fajgyűlölő lennék, hiszen, ha emlékeztek, mentettem egy macskát is. Demény, a macskamentő! A parkban sétálva találtam KisIzét, és persze nem hagytuk egyedül sírni a bokorban a kutyafalka mellett. Hazavittük. Iván némileg kitért a hitéből, meg Nagyi is. De KisIzének találtunk egy szuper deményista gazdit, és azóta nagyra nőtt…talán el is felejtett…ilyen az állatmentők sorsa…hálátlan.

Zupersztárságom miatt több cikket is írtak rólam, és voltam a rádióban is, aki nem hallgatta meg, kattintson I D E. Mondjuk, HüjeGazdi folyton elvette előlem a mikrofont. Most mégis, ki a Zupersztár, én vagy ő? Hö?

Majdnem benne voltam a Zikszfaktorban. Mindenesetre, elugattam róla a véleményemet.Sőt, felfedtem ezoterikussss képességeimet is, és lealáztam Osót.

Szerencsére felfedeztek a fotósok is, Demény a zupermodell! Ami már csak azért is nagyszerű, mert szépségem nem való olyan minősíthetetlenül gagyi képekre, amiket Gazdi követ el…Mona Lisa se lenne nagy cucc, ha egy dilettáns csinálta volna, hö?

Perszepersze, a falka nem csupán belőlem áll, ti ugyanúgy részesülhettetek Bodza és Lázár napi kalandjaiban is. Bodza legfőbb üzenete erre az évre, hogy “Lehetne több a kaja…”, Lázár meg lássuk be, szottyadt kis s*ggével túl sokat nem tett a napjainkhoz, leszámítva, mikor horog akadt a szájába, és Gazdival a Dunaparton műtöttük, miközben aggódtunk, hogy leharapja-e a kezét…mivel adna töpit???

Nyaraltam is, nyilván, alap. Követhettétek nehéz, súlyosan megterhelő napjaimat a Tiszánál, és megcsodálhattátok habtestemet. Jövőre tengerpartot akarok, szóval külföldi deményisták jelentkezzenek, hogy ki hol szeretne vendégül látni. HÖ???

Az év legnehezebb időszaka Max betegsége volt…Gazdi komolyan megrémült, hogy egykutyás lesz belőle, én meg attól, hogy akkor tutira örökbefogad egy drótszőrűt, és mi van, ha azt még jobban szeretné nálam?

Jó, most ömlenghetnék, mennyire megható volt, hogy ilyen sokan aggódtatok a Plüsshercegért, és tényleg. A ti szeretetetek gyógyította meg, meg persze az én ZuperDokinénim, akit úgy szeretek, mintha falkatag lenne, mert csinos. Alap. Meg ad kaját. És nekem nem nyúlt a fenekembe se…

Ma valaki azt mondta, hogy a zupersztárságom nagyrészt abból áll, hogy alszom, eszem…de el ne felejtsétek, hogy kiabálok is, meg kukázom, meg k*kázom is. Na, ezt csinálja utánam valaki!!!

Tegnapelőtt volt a deményista séta, ami engem is megdöbbentett. Mármint nem az, hogy volt olyan, aki NEM HOZOTT TÖPIT, hanem az, hogy ennyien eljöttetek. Igazán megható volt a sok szeretet, amit kaptam, meg a sok kaja is…kicsit hánytam is, de megérte.

2013 egyik legnagyobb pillanata azonban az volt, hogy egyetlen szavamra, ami mondjuk alap 655ezer töpirevalót gyűjtöttetek össze a Futrinka Egyesület védencei javára, ami nagyon szép tőletek. Igazán deményista. És még Pepének is lett gazdija…szóval, hejehuja hepiend.

Ennek az évnek ma vége. Az első deményista évnek, és vajon, mit fog hozni a következő? Nos, én nem ígérek semmit. Sosem tagadom meg magam, ugyanúgy fogok paplan alatt aludni, parkban pisálni, békázni és üvöltözni mint idén…csak remélni tudom, hogy nem untok majd rám.

2014-re demagóg módon azt kívánom, hogy minden gyepis haverom találjon végre gazdára, mert nem az a lényeg, hogy celEB vagy-e, meg hogy mekkora a….(na, az ami eszetekbe jutott, az mondjuk számít)…lakásod, nem az a lényeg, hogy vastag-e a pénztárcád, hanem hogy legyen valaki, aki szeret. Engem nyilván 12ezren szeretnek, alap…de biztos vagyok benne, hogy mindenkit tud szeretni valaki, ha más nem, hát egy macska…kinek mi jut. Szóval, fogadjatok örökbe, mert legyen magányos, meg üljön a gyepin az, akinek nincs szíve…ne azok, akiknek van.

“Viszlát 2013, és kösz a töpörtyűt!”