A deményista diktatúra legfontosabb eleme, hogy közösség vagyunk. Persze, nyilván ez azt is jelenti, hogy mindig mindenki hord magánál töpörtyűt, mert mostanában sokszor belefutottam abba a megbocsáthatatlan baklövésbe, hogy rajongók töpi nélkül akarnak megsimogatni. Hát, hová fajul így ez a világ??? A közösség lényege, hogy törődünk egymással, de főleg ti velem, én meg magammal.

Nemrég kétségbeesetten panaszkodtam, hogy éhen fogunk halni, és hát még mindig közel állunk hozzá…Maxnak szinte a bordái is látszanak, csak Gazdi dagadt még mindig. Nagyon sokan írtatok, olyanok is, hogy el sem hinnétek, és Gazdi -mikor összekapta magát, és felkelt végre a kanapéról – válaszolt is nagyrészt mindenkinek. Akinek meg nem, attól én kérek elnézést, ami nem kis dolog.

Ma vasárnap este van, ami mindig nagyon szomorú, még akkor is, mikor másnap ugyanúgy nincs hová felkelni. Ez a vasárnap azonban nem szomorú, hanem izgatott. Én izgulok, hogy mikor lesz már vacsora. Gazdi meg izgul, mert holnap munkába áll.

Emlékeztek a blogbejegyzésre?

“Merthogy Gazdi nem ért ám semmihez! Mihez is értene, hiszen tanár?!? Azt állítja, az volt még az aranykor, mikor tanított. Na, nem töpörtyű szempontból, hanem mert boldog volt. Jajjmár, folyton ez a múltba révedés! Már hogy lehetett volna boldog nélkülem? Mindenesetre eladta a lelkét, olcsón, hiába, és már bánja. Na, ezzel aztán sokra megyünk. Persze, ha van köztetek iskolaigazgató, aki megmentene egy pályaelhagyó magyartanárt, akkor helló! Nincsenek hiú ábrándjaim.”

A legelső levélnek, amit kaptam, az volt a címe, hogy Egy iskolaigazgató elolvasta. Mondjuk, alap. Demény kérte, Demény megkapta. Szóval, Gazdi holnaptól a Lauder magyartanára lesz. Tök oké, hogy az iskolaigazgatók is deményisták, nem is engedném Gazdit olyan töpigyárba, ami nem deményista! Mégiscsak én vagyok a legfontosabb, a szükségleteim, a kajám!!! Persze, persze nem hanyagolhatjuk el, hogy meg kell nevelni a világra a kétlábú ifjúságot is, mert a deményizmust nem lehet elég korán elsajátítani.

Először nyilván nekem akartak állást ajánlani, hiszen zseniális írói vénám, szellemi nagyszerűségem, karakán kiállásom tökéletesen alkalmassá tesz minden pozícióra, mikor azonban megmondtam, hogy kizárólag az iskola vezetésében vállalok szerepet mérhetetlen töpörtyűért, visszakozni kezdtek, meg hebegtek-habogtak, hogy a töpörtyűt nehéz adóbevallani. Így hagytam, hogy Gazdi dolgozzon meg a mindennapi zsírszükségletemért.

Kicsit ideges, azt mondja, olyan régen nem tanított már, hogycsakna. Nem tudom, mit izgul, ha van bátorsága ölbe kapni, tűvel döfködni és szeretni vadidegen, utcára hajított vizslákat, bizonyára elboldogul néhány kölyökkel is…remélhetőleg nem harapnak nagyon…Most még bizonygatja, hogy majd ő lesz a falkavezér, legalább a suliban, ha már itthon esélye sincs…de ugyanmár…Gazdiból nem lehet csak szalonna.

Látjátok, érdemes megosztani a blogbejegyzéseimet, nem csak azért, mert fantasztikus vagyok, és mindenki örül nekem, hanem azért is, mert ilyen csodákat hozunk mi össze, hogy állást találunk egy béna, kövér, pályaelhagyó magyartanárnak. Szóval, köszi nektek, hogy segítettetek, de legfőképpen köszönöm a Laudernek, hogy befogadják Gazdit a falkába…mondjuk, alap.

(Chikán Erika fotói)