“Vizslááát lakásban??? Júúúj!”

Látjátok magatok előtt a savanyú, én-mindent-sokkal-jobban-tudok arckifejezést és a méla megvetést, amikor kiderül, hogy lakásban élsz a gazdiddal, nem pedig egy kutyaólban vagy kerti tartozék? Büdös gazdikínzók vagyunk, amiért egész nap biztonságban és kényelemben élünk kétlábúnk mellett, akit persze azért tartunk, hogy kielégítse napi szórakozás iránti igényünket, legyen az békászás, k*kázás vagy kacsázás. Ismerek kerti ebeket, akik amúgy tök jól vannak ott, de mikor meséltem nekik, hogy utaztam a metrón, meg járok a Dunához úszni, a paplan alatt alszom, és mindennapra jár töpi…nos, lekunkorodott a farkuk, elhiheted.

Már megfigyeltem, hogy ilyen fura kétlábú berögzülés ez a majdakertesházbanleszkutyánk dolog. És miért? Mert lusták mint a dög! Azt gondolják, hogy ha van kert, akkor kevesebb a felelősség. Pedig nem az. Értem én, hogy tök kényelmes kicsapni minket az udvarra, hogy ott lébecoljunk, de szerinted mégis mi a p*csömet lehet egész nap egy zárt területen csinálni? Hö?

Elvégzem én a kerti munkát, meglocsolom a tujákat, gyomlálom a gyepet, de egész nap csak nem dolgozhatok…és ha felások mindent, hogy megvédjem a falkát egy betolakodó vakondoktól, nos, üvöltöznek. Bolondok ezek.

Volt egy haverom, akit a saját gazdája vitt be a menhelyre, két kezével tette be “szeretett” kutyáját egy kennelbe, mert az lepisilte a kertben a bokrokat. Hát, én a bokáját pisálnám le az ilyennek…

Rákospalotán van egy giccsbutik, ahol életnagyságú kerámia kutyákat árulnak -tudod, mint a kerti törpék, olyat. Ott válasszon magának házi kedvencet az, aki szerint kutya a kertbe való, láncra vagy kennelbe!

 

Jajj, lehet nekem fröcsögni, hogy így meg úgy, és tudom én, hogy van olyan ebtársam, aki boldogabb odakint. Gondolok itt a rockerszőrűekre, de azoknak sem elég a tér. Ugyanúgy kell velük sétálni járni, meg játszani, labdázni vagy jutifalatért nevelgetni. Foglalkozni vele. Most mégis mit gondolna rólam Gazdi, ha egész nap egyszer sem ugatnék neki, meg sosem taposnék a lábára…csak rezignáltan tudomásul venném, hogy itt van, mert a lakáshoz járt mint a beépített szekrény?

Írtam egyszer egy tízpontos érvrendszert, miért válassz lakásos kétlábút!

1.      Gazdidnak mozgásban gazdag életmódot biztosítasz, mert napi több órányi sétára kényszeríted. Házban hajlamosak a lustulásra.

2.      Rendszert viszel gazdád életébe, nincs tovább délig alvás, meg „ma nem mászom ki az ágyból”-depressziózás, de felejtse el azt is, hogy éjszakába nyúlóan túlórázik!

3.      Minden szabad percében a közeledben van (legyen az alvás, házimunka, szerelmi élet), így kénytelen a folyamatos simogatásra, etetésre, kényeztetésre, veled foglalkozásra.

4.      Nyilvánvalóan ágyban alszol és a kanapéról nézed a tv-t, így a hideg kő nem töri fel a könyöködet. A bundád pedig szép fényes. És hullik.

5.      Módszeresen otthagyhatod a csodaszép szőrödet gazdid minden ruhadarabján, hogy egész nap rád gondoljon.

6.      Az időjárási viszontagságok nem befolyásolják a napirendedet. Ha esik, nyilván nem dugod ki az orrod a lakásból. A te döntésed. Izguljon a gazdid, hogy bepisilsz-e majd.

7.      Nem csupán gazdidat, de egy egész háztömböt őrzöl a betörőktől, madaraktól, furcsa zajoktól, képzelt ellenségektől. Lehetőleg jó hangosan! A panelnak jó az akusztikája.

8.      Nem kell beérned egy kis kerttel, az egész város a te kutyafuttatód! És mindenki azért van benne, hogy etessen, szeressen. Aki nem, azt meg morogd le.

9.      A parkban új haverokat és jobbnál jobb csajokat szerezhetsz. Nem beszélve az elszórt kajákról és a k*káról!
(Tényleg, a kertikutyák hol ehetnek emberkakát??? Szerencsétlenek!)

10.  A panelkutya majdnem ember. Csak értelmesebb életet él.

Sokan mondják, hogy a vizsla vadászkutya, és nem való lakásba. Hát, kéremszépen! Láttatok már festményeket, amin a vadászat után a kutyát kicsapják az udvarra, vagy bezárják egy kennelbe??? Ugye, hogy nem? A régi képeken is méltó helyét foglalja el a vizsla: gazdija lábánál fekszik a kandalló előtt! (Mondjuk, az sem kanapé, de ha Gazdinak lenne kandallója, talán én is hajlandó lennék miatta a földre feküdni…vastag, bolyhos szőnyegen, persze.)

Ne hagyjátok hát magatokat! Csak semmi udvari szállás, semmi kutyaól, semmi kennel! Ragaszkodjatok titeket megillető helyetekhez a kanapén! És, ha még egyszer rátok fröcsög valami ősokos, hogy “kutyátlakásban???“, csak nyugodtan morogjatok rá vissza, hogy nem a négyzetméter számít, hanem hogy mennyi hely jut a szeretetnek…