Jó, hát na, be kell vallanom, ebben a p*csdideregtető hidegben eszembe jutott PótGazdi egyik ideiglenes vizslája, PisziNyuszi.

Valójában Piszke volt a neve, de mi csak PisziNyuszinak hívtuk. Nem volt egyszerű a csaj. Áh, mit beszélek? Túl egyszerű volt. Mondogattuk, hogy csak félagya van, ami tökre valószínű is, mert szerencsétlen súlyos epilepsziával küzdött.

Dunakeszin találták, vagyis ő “adta fel magát”, besétált egy autómosóba, majd ott komoly rángógörcsöt kapott. A fajtamentés gondozásába került, így pedig PótGazdihoz. Én örültem, hogy végre egy új csaj jött a portára, de aztán be kellett látni, hogy Pisz nem az a belevaló nőci, akivel lehet mókázni. Konkrétan folyton el volt varázsolva, de tényleg! Olyan súlyos betegsége volt, hogy a specialista doki nem is értette, hogy maradhatott életben gyógyszerek nélkül, miközben kóborolt. Mert rengeteg gyógyszert kellett szednie. Nem is volt többé kérdés, hogyan került Piszi az utcára. Kinek van manapság ennyi pénze kutyagyógyszerekre? Gondolták az előző “gazdái”, szélnek eresztik, oszt’ majd lesz vele valami.

Hát, lett. A falkámba keveredett. Hogy is mondjam, nem volt túl bonyolult a lelkivilága. Valójában esze ágában sem volt kimozdulni az ágyból, ahová PótGazdi kivéltelesen beengedte. (Engem nem sokat engedett az ágyába, de olyankor is gyorsan elzavart, mert  á l l í t ó l a g  én eleresztettem valami galambot. Én? Utálom a galambokat! Rágalom! Bezzeg Piszinek szabad volt.) Azzal magyarázkodik PótGazdi, hogy Piszire figyelni kellett a rohamok miatt, mert olyankor bele kellett dugni valamit a fenekébe. Na, ez mi, ha nem perverzió, hö??? Márpedig Piszinek aztán volt rohama…rángatózott, bepisilt…és utána hosszú ideig nem is igazán tért észhez, csak nézett ki abból a cuki fejéből. Jól van, na, szerettem Piszit, mert csinos volt a feneke. És ez szempont.

Aztán telt múlt az idő, a gyógyszerek szépen beálltak, és Piszi kezdett vizslásodni! Például megtanult labdázni is! Na, mondjuk, azt én is sokáig figyeltem, mi abban a poén, hogy rohansz fel-le valami kerek cucc után, és minek viszed vissza, ha Gazdi úgyis elhajítja, de aztán rájöttem, hogy ez móka.

PisziNyuszi tök ügyesen labdázott, majdnem annyira mint én!

Volt egy saját specialitása: Piszke tudott hoppanálni! Komolyan! Bement a bokorba, majd két perc múlva a Hajógyári másik végéről jött futva, ha jött. Hajlamos volt ugyanis bármilyen másik falkához becsatlakozni, aki neki szimpatikus volt. Nem a hűség volt az erőssége.

Piszibe Lázár halálosan beleszerelmesedett, annyira, hogy kissé meg is rogyott az öreg fizimiskája a nagy udvarlástól…persze, hiába csapta a szelet, na, de a remény hall meg utoljára.

Piszit egy kedves német hölgy fogadta örökbe, aki a Balaton mellé költözött, és volt másik két kutyája is. Mi vittük el őt új otthonába, persze, nem titkolt céllal, hogy mókázhassunk a Balcsiban is. PótGazdi igen sajnálta, hogy el kell Piszitől köszönnie, meg én is.

Oké, hogy nem volt egy észkombájn, de nagyon szerettem. Mert jó volt a feneke. Alap.

Azért jutott ma az eszembe, mert ez az első hó nélküle.

Maxtól eltanulta, hogy a havat rugdosni kell neki, és akkor ő piruettezik, repül, hogy elkapja. Ma eszembe jutott, hogy vajon az új gazdája rugdossa-e neki a havat?