Mancsomba akadt egy könyv, ami okoskodik arról, hogyan kell a kutyákkal kommunikálni. Mégis minek ez Gazdinak, hö??? Hát, nem érti, amit ugatok??? Magyarázkodott, hogy a ziskolában akar valamit tanítani arról, hogy tanulják meg a kölkök az ebek viselkedését. Ugyan, hogyan? Hát, figyeljenek oda! Minden kutya tud beszélni, csak a kétlábúak töppedt agyúak, és nem értik. Ezért blogolok. Olvasni talán még tudtok.
Mindenesetre belelapoztam ebbe a balgaságba, és bődületes badarságok vannak benne. Valaki biztos unatkozott, hogy erről írt egy egész könyvet. Én ebben a röpke kis blogbejegyzésben, néhány fotóval illusztrálva bemutatom, hogyan értsétek meg ti, szánalmas kétlábúak, hogy mit akarunk.
Ha felismered ezeket az arckifejezéseket, máris közelebbi kapcsolatba kerülhetsz a négylábúddal.
Persze, ha egyszerűen csak minden esetben adsz neki egy töpörtyűt, hidd el, nem lesz szükséged önsegítő kutyás könyvekre. Szeretni fog. Alap.
Az én Edwardom a vizslák szégyene! Nem eszi meg a töpit 🙂 De téged imád és üzeni Ő is Deményista 🙂
Nálunk is van – töpi, csak úgy -, aztán van megbocsájtótöpi, vigasztöpi, boldogságtöpi…a töpi mindenre jó. Mint a gyógyszer, vagy netán az is?
nem birok leszakadni rólatok,megint potyognak a könnyeim a röhögéstől!
Jaj, annyira várom az írásodat Demény, és úúúgy felvidítasz nap, mint nap:) Én nem szeretem a töpit, enne okán az én ebem nem is szokott kapni, szerintem tán még sosem evett, de már komolyan kezdek rajta gondolkodni, hogy meg kéne ismertetnem a deményizmus eme alapjával 😀