Alapvetően mind tökre nagyon el vagytok ti tévedve. Nem is értem, hogy gondoltátok, hogy majd tényleg arról fogok írni, amiről mondjátok, főleg miután ott gusztustalankodtatok a facebookomon, hogy Ivánt akarjátok helyettem, hát mi van itt, lázadás, hö? Egyébként Iván üzeni, hogy majd, ha lesz számotokra mondanivalója, elmondja, most épp azzal van elfoglalva, hogy módszeresen elpusztítsa a lakás minden növényét, mindegy, Gazdi milyen magaslatba menekítette őket.

Ma nyaltam k@kát. És egyszer mondták már a cafeblogos kétlábú szolgáim, hogy ne írjak le ilyet, mert nem szeretik a harmatlelkű olvasóim, de hát ez itt a zigazság, na. Amúgyis ki mer beleszólni abba, mit és hogyan mondok? És tökre nem céltalanul ugatok most erről, hanem világmegváltás miatt, mert nem velem és ebhaverjaimmal van ám itt a baj, hanem veletek, kétlábúak. Mint mindig.

Mert ki teszi az emberk@kát a bokorba, hát én, hö??? Nem. Én feláldozom magam a közterület oltárán, hogy megtisztítsam a városotokat attól a mocsoktól, amit csináltok. Ne kezdjetek nekem magyarázkodni, hogy tiiii, ilyet, soooohaaaa, mert akkor ki?

Tegye fel a kezét, aki nem látott még kisgyereket, ahogy az anyja a parkban törli a fenekét, hö? Neki miért nem kell összeszedni maga után? Őt miért nem üldözi a hatóság, a közteresek, a rendőrség meg a népharag, hö? Hordjon magánál k@kazacsit!

Könnyű folyton szegény kutyát zrikálni, de kérdem én…szemeteltem én valaha? Leszámítva persze, azt a néhányezer elhagyott teniszlabdát, de az tökre nem hulladék, hanem egyfajta játékkölcsönző, mert bár én egyet elejtek valahol, máskor tuti megtalálom a másét, mint mikor könyveket hagytok a városban, és örül neki,  aki megtalálja.

Így van ez a k@kával is. Én örülök neki. Gazdi meg őrjöng, hisztériázik, és tökreidegbeteg. Nyilván alkalmatlan arra, hogy engem meggátoljon szabad akaratomban, de ha ti nem lennétek ilyen kulturálatlanok, nem lenne ebből köztünk feszkó. Legalább ebből nem. Ideggyenge szegény, de mégsem járhatok lábujjhegyen…csukott orral…

Mert tudom ám, milyen mikor rád jön a szükség. Én is a parkban végzem a dolgomat, de ti engem leállatoztok, és kényszerítetek, hogy szedjem össze magam után a cuccost, ti meg? Odacsináltok, ahová nem szégyellitek. Mert ti vagytok a teremtés csúcsa. Hát, nagyon el vagytok ti tévedve…

Nem mi kutyák vagyunk azok, akik szennyezik a környezetet, hanem ti, kétlábúak. Mert kérdem én, rongáltam én valaha? Törtem már össze padokat, firkáltam össze a ház oldalát? Na, jó…esetleg alkalomadtán tapostam már le virágot, de csak mert az útba nőtt, tökre nem direkt. De a vágy a zúzásra és pusztításra, nincs meg bennünk ÁLLATOKBAN, csak bennetek, kétlábúak.

És mérges vagyok, mert mindig rám veszekszik Gazdi, pedig nem én csinálom a bajt…csak feleszem. És mérges vagyok, mert én lépek bele az üvegszilánkokba, amit ti hagytok szanaszét az utcán, és az én lábam vérzik, vagy Maxé, mert ő nálam is bénább. Ti meg cipőben vagytok, nektek nem számít.

És dühös vagyok, mert én vagyok mindenhonnan kitiltva és nekem kell pórázon szenvednem, nem azoknak, akik mérget szórnak ki, hogy bennünket bántsanak. Mert a vágy a pusztításra nem bennem van, hanem bennetek.

Leállatoztok, mert feleszem a k*kátokat a közterületről, leállatoztok, mert nem pórázon rángatózom megtört szolgaként, hanem boldogan szaladgálok a parkban a haverjaimmal, leállatoztok, mert nem értitek, amit ugatok, mert szerintetek én nem tudok kommunikálni, leállatoztok, mert nem hordok ruhát, és szőrös vagyok és nyálas, leállatoztok, mert mindig tele vagyok energiával és örömmel, ahelyett, hogy csak fröcsögnék mindenre, ami él? Leállatoztok, és mérget szórtok ki, mert egy állattal ezt is meg lehet tenni?

El vagytok ti tévedve.