“Azt mondta Hüjefejű, írjak nektek, mert már teljesen kikészíti az idegeit, hogy ti ennyire rajongtok értem. Ti rajongtok értem? Mint én a mukiért? Nem tudom, mit mondhatnék, köszi meg helló!

Hüjefejű szerint ideje lenne bevallanom mindenkinek, hogy nem is vagyok olyan cuki, mint ti hiszitek, hogy megdőljön végre a maxista kultusz, de szerintem cuki vagyok.

Most arra céloz, hogy mióta valamelyest megkorosodtam, szépen megőszült az állam meg az arcom, azóta kicsit türelmetlen vagyok már. Nem szeretem, ha más kutyák a fenekembe szagolnak, vagy el akarják venni a labdámat, botomat. A mukiról nem is beszélve.

A muki szent. Múltkor is ő volt az, aki szétrágta a mukimat, én azt sohasenem rágom szét. Soha. Csak a wc-papír gurigát szoktam, mert az olyan tépkednivaló, de mukit azt soha. Főleg mióta gyerekkoromban megettem egyet, és elég kínos volt az utcán, nyilvános helyen, mindenki szeme láttára kérni a Gazdit, hogy segítsen kijuttatni a vattát a szervezetemből. A muki azóta nálam szent, de ennek a Hüjefejűnek hiába mondom, majd a saját fenekén fogja megtapasztalni. Én szóltam.

A mukik jönnek-mennek az életemben, mint valami csoda, soha sem jöttem rá, hol teremnek, meddig maradnak, és mikor tűnnek el. Mert egyszercsak eltűnnek. Pedig én nem bántom őket, de Hüjefejű szerint belefulladnak a nyálamba…! Mondjuk, mindig az a muki a kedvencem, ami a legújabb, meg aminek lógnak a lábai, azok. Mind. Mert a muki finom, puha, és szeretem, ha velem van, a közelemben, a számban, mindenütt csak muki.

Gazdi megtudományoskodta, hogy biztos korán választottak el anyukámtól, és ezért vagyok orálisan frusztrált, nem tudom. Még nem gondolkodtam ezen, mert minek? Nem emlékszem anyukámra, meg a tesókra is alig, bízom benne, hogy ők is mind boldogok, és van sok mukijuk. Az én tesóm már ez a Hüjefejű, mondjuk sok bajom van vele. Mert mióta itt él, letúr a kanapéról, az ágyról, Gazdi ölébe mászik, hogy ne férjek oda, és néha, de tényleg csak nagyon ritkán, elveszi a mukimat.

Már nagyon rég nem vertem meg. Gazdi mérges volt, mikor balhéztunk, szóval már ráhagyom. Mindent ráhagyok, csak a mukikat nem engedem. És végülis így megvagyunk.

Sétán mindig bandázom vele, mert aggódom érte, hogy valahol megeszi egy vérnyúl. Olyan kis idióta. Mikor Gazdi földhözcsapkodja -tökjogosan persze- olyankor azért ott állok mellette, és mondom neki, hogy nyugi haver, majd lehiggad. Mert Hüjefejű a falkám része, és szeretem. És meg kell védenem, mert én vagyok a falkavezér. De psssszt! El ne mondjátok neki, azt hiszi, ő az. Nekem meg mindegy, csak muki legyen. Sok-sok puha, lógóslábú muki. Sok.”

– Max –