Nem könnyű az életem. Persze, tudom, nagyszerűnek és zseninek lenni mindig nagy felelősség, ráadásul az őrült, deményista rajongók is elvárják, hogy terjesszem eszméimet, de kinek van erre ideje, hö? Gazdi egy roncs. Tökre alkalmatlan mindenre, apró cafatokra szedtem már a lakását, hogy tényleg ne legyen semmi, ami nálam fontosabb lehetne neki. Mégsincs rám energiája. Séta után egyszerűen elájul. Kellene neki valami doppingszer, ami ébren tartja, mondjuk töpörtyű. Na, de azt meg nem adok neki. Van már épp elég zsír a szervezetében. Tartsa ébren a megtiszteltetés, hogy szolgálhat. Alap.

Mióta atyaúrtöpi vagyok a ti szánalmas kis virtuális életetekben, rengeteg levelet kapok. Nem is győzök mindenre válaszolni, meg hát na, a Mikulás válaszol??? Hö? Na, látjátok. Valaki megkért, nyugtassam meg, hogy Max nincs elhanyagolva, meg háttérbe szorulva miattam. Mi van??? Ki az a Max? Höhö, csak vicceltem, na.

Többször említettem már, hogy a kapcsolatunk nem indult kifejezetten fényesen. Nagyrészt ennek az az oka, hogy átverve éreztem magam, hiszen Gazdi nem említette egy árva szóval sem, mikor járt hozzám puncsolni, hogy költözzek hozzá, még csak egy apró kis utalást sem tett rá, hogy lenne másik kutyája. Ráadásul egy tökös, egy vizsloid. Szóval, volt nagy döbbenet. Hetekig reméltem, hogy csak álmodom. Tökre elképzeltem már a kanapémat, ágyamat, életemet, képzelhetitek, mekkora sokk volt, hogy mindebbe már belehullatta a büdös szőrét egy másik eb.

Emlékszem a pillanatra, mikor először megláttam a buflák fejét. Gazdi elhozott kocsival erre a pukkant panel-környékre, ahol most élünk. Nos, már ez is épp elég gáz volt a belváros után, de gondoltam, legyen, túlteszem magam ilyen apróságokon cserébe az élethosszig tartó kényeztetésért. Sétálgatok finnyogva az új parkomban, mikor megjelenik ez a p*cshuszár. Persze, rögtön tudta, hogy ki a főnök, balhéztunk is kicsit, meg morgolódtunk, mert azt csak a bolond kétlábú csajok hiszik, hogy két pasit is hazavihetnek bunyó nélkül. Gazdi mondjuk nem egy ideges típus, gondolta, nem öljük meg egymást. Hát, nem sokon múlt. Csak nem akartam fárasztani magam a harccal, biztos voltam benne, hogy magától is elkullog majd ez a nyápic, ha elég keményen tartom magam.

Mikor felvitt a lakásba, ami mellesleg fele akkora, mint reméltem. Egy lyuk. A kennelem kicsit nagyobb volt, de mindegy. Már túltettem magam ezen. Olyan kicsi, hogy csak Y-ban tudok megfordulni, de tényleg nem is érdekel. Na, szóval a lakásban kitört a világháború. Némileg jól összevesztem ezzel a feketeorrúval, és a zsörtölődés eredményeképp rám borult a szekrény. Jóóó, nem szekrény, polc, könyves. Nagy. Fa. Micsoda felelőtlenség, hö? A frissen műtött lábamat ilyen veszélynek kitenni? Akkor kellett volna észhez térnem, és keresnem egy másik otthont. Amiben elférek hosszában is, ahol rögzítve vannak a bútorok.

Megfigyeltem, hogy előttem Max halálra volt kényeztetve. Azt hiszitek, hogy egy cuki, de akkora műmájer…borzalom. Nincs benne semmi tartás, úgy néz Gazdira mint istenre, holott az én vagyok, alap. Ha Gazdi rámordul, nyuszog mint valami kis guzmi. És olyan lelkis. Én már hatszor leloptam bármit a konyhapultról, míg ő vigyázban ül előtte és sír. Szánalmas szerencsétlenség.

Nektek tetszik ez a mukimánia is, de lássuk be…nem valami macsó a kecó, ha mindenütt nyálas plüssállatok hevernek, hogy hozzam fel ide a csajokat, hö? Mondjuk, mindegy, mert amúgy sem férnénk el, olyan kicsi.

Hosszú hónapokig nem kedveltem Maxot. Ha Gazdi hozzámszólt, fel volt háborodva, ha Gazdi valami számomra érthetetlen oknál fogva ránézett, odamentem és púpozva morogtam.

Nos, volt néha kisebb összezördülésünk, míg lerendeztük, hogy én vagyok a falkavezér, és én vagyok Gazdinak a minden.

Na, mint látjátok, tökre nincs Max elnyomva. Egyáltalán örüljön, hogy itt maradhatott, hogy cukimódon nem raktam ki a szűrét, hogy megtűröm, hogy elszívhatja az oxigént ebből az amúgy is kicsi, szűkös kis lyukból.

Hogy miért nem neki van facebook oldala? Hogy miért nem ő a sztár? A válasz egyszerű, mert egy i d i ó t a, i n f a n t i l i s, s z á n a l m a s kis izé. Azé. Hö? Gazdi morog, hogy válogassam meg a szavaimat, mitszólbele? Nem, nem írom le, hogy szeretem Maxot, mi vagyok én, emó? Hö? Hagyjámá. Mi az, hogy akkor nem gépeled tovább, amit mondok??? Majd azt én eldöntöm, hogy….